- Nóri, most mit csináljak?
- Tőlem kérdezed? Komolyan?
Lehajtott fejjel idegesen fel-alá járkált a lombos fák árnyéka alatt. A parkban teljes üresség honolt, nem volt egyetlen kocogó sportember, kéregető hajléktalan vagy turbékoló szerelmespár a padon. A csend ült le figyelni...
Szórakozottan forgatom körbe-körbe az ujjamon a jegygyűrűmet, érzem, ahogy a fém végigsiklik a bőröm mentén. Pontosan ma hogy tíz évvel ezelőtt került a kezemre, boldogan álltam a templom hűvös kövezetén, láztól égő arccal, rebegve mondtam ki az igent. Persze...
Eszter körülményesen törölgette a port a polcokon. Pedánsan rendezgette a könyveket, a fényképeket, az apró emlékeket. A fotókon megannyi élmény, mérföldkő, nyaralás volt megörökítve.
Férjével, amint éppen nászútjukon vacsoráznak a tengerparton. A másik képen az újszülött fiúk a büszke apukája...
"Sehol nem égett a lámpa, csak a hálójuk felől szűrődött ki némi zaj. Nem lépett az ajtóhoz. Bekukucskálni sem akart, pedig résnyire beláthatott volna. Komótosan, vékony sálját meglazítva egy kényelmesebb cipő után nyúlt és belebújt. A csinosat a bézs...
Zsuzsa nem roppant össze. Csak mély levegőt vett. A vér visszatért az arcába, már nem szédült. Az utcán fázósan gombolta össze a vékony kabátját és azon töprengett, hová menjen. Fél kilenc volt. Zituka elaludt, nem akart visszamenni hozzá. Nem...
Büdös volt az üres folyosón. A klórszag az emberi verejték szagával vegyült, de bekúszott némi vizeletbűz is. A legerősebb mégis a félelem szaga volt. A falakból áradt. A világoszöld festék alól kikúszott a fájdalom. Bár a műanyag székek üresen...
Szerette az őszt. Még így is, hogy nem volt valami jó idő… szemerkélt az eső, a szapora léptű emberek pedig fázósan bújtak a kabátjuk ölelésébe. Az iskolások a trolihoz igyekeztek, mások fehér papírpohárból gőzölgő forró kávét szorongatva fordultak be...
Ahogy nézte Lillát, felsejlett előtte az elmúlt majdnem harminc esztendő. Mindig is ismerte. Az életének olyan részeibe is belelátott, amelyekbe még a férje sem. Tudott az elsumákolt abortuszáról, a csúnya szerelmi kapcsolatáról Álmossal, aki egyszer megütötte.
Ott volt Borcsi születésénél....
Miett - nem Almády, nem a regényhős, akit Zilahy alkotott, hanem csak egy nyúlánk, harmincas nő - álldogált tétován a magas kőkerítés mellett. Ezzel a névvel nem lehetett mit kezdeni, emelt fővel kellett hordani, mert alig volt ember, aki...
Szia, Kedves!
Gondoltam, írok neked (hú, emlékszel, régen még leveleztünk is?!), így talán könnyebben össze tudom szedni a gondolataimat…
Friss házasként nem értettük, mit lehet veszekedni azon, ki hol nyomja ki a fogkrémet. Aztán persze rájöttünk, hogy ez csak egy sokat...
