Szerette az őszt. Még így is, hogy nem volt valami jó idő… szemerkélt az eső, a szapora léptű emberek pedig fázósan bújtak a kabátjuk ölelésébe. Az iskolások a trolihoz igyekeztek, mások fehér papírpohárból gőzölgő forró kávét szorongatva fordultak be...
Ahogy nézte Lillát, felsejlett előtte az elmúlt majdnem harminc esztendő. Mindig is ismerte. Az életének olyan részeibe is belelátott, amelyekbe még a férje sem. Tudott az elsumákolt abortuszáról, a csúnya szerelmi kapcsolatáról Álmossal, aki egyszer megütötte.
Ott volt Borcsi születésénél....
Miett - nem Almády, nem a regényhős, akit Zilahy alkotott, hanem csak egy nyúlánk, harmincas nő - álldogált tétován a magas kőkerítés mellett. Ezzel a névvel nem lehetett mit kezdeni, emelt fővel kellett hordani, mert alig volt ember, aki...
Szia, Kedves!
Gondoltam, írok neked (hú, emlékszel, régen még leveleztünk is?!), így talán könnyebben össze tudom szedni a gondolataimat…
Friss házasként nem értettük, mit lehet veszekedni azon, ki hol nyomja ki a fogkrémet. Aztán persze rájöttünk, hogy ez csak egy sokat...
Mentegette. Most, itt a semmi közepén állva jött rá, hogy mindig csak mentegette ezt az embert. Egy évvel az első randijuk után kérte meg a kezét, de nem sokkal később meg is csalta őt. Akkor a férfi nagy nehezen...
Tisztán, az évek múlásával furcsamód egyre tisztábban emlékezett arra a nyárra, amikor nagyanyjával Olaszországba utazott.
Ő volt az egyetlen kisfiú a buszon, így a sok idős mama meg papa különleges szeretettel és figyelemmel vette őt körül. A tíznapos utazás sok-sok...
Sosem veszekedtek igazán. Volt időnként néhány sértődős órájuk, de mivel mindkettőnek fájt a hirtelen lecsapó magány és a seb, amely a lelkükön képződött, gyorsan megtalálták a visszautat egymás felé.
Az egyik pszichológus barátjuk firtatta is a dolgot: szerinte nem egészséges,...
Kinyitotta a szekrényt, és jó alaposan végignézte minden ruháját. A legtöbbet szerette, de voltak, amikbe még várta, hogy belefogyjon, és volt egy pár olyan darab is, amit csak hirtelen felindulásból vett meg - azok még azóta is azt várják,...
Feszülten nézett a kávéjába, mintha onnan szeretné kiolvasni a választ. A magyarázatot a történtekre, a vakságára, hogy nem vette észre ezt az egészet.
A kerek asztalka túloldalán ülő nő most hirtelen olyan ridegnek, csalónak és ütnivalónak tűnt, mintha sosem ismerte,...
Csenevész kisgyerek volt, amin persze nem is lehetett csodálkozni. Vacsorára mindig főtt krumpli és zsíros kenyér volt a menü - minden nap ebből lehetett választani, és amelyiket nem választotta, azt kapta meg az öccse.
A gyermekorvos rosszallóan csóválta a...
