Sosem veszekedtek igazán. Volt időnként néhány sértődős órájuk, de mivel mindkettőnek fájt a hirtelen lecsapó magány és a seb, amely a lelkükön képződött, gyorsan megtalálták a visszautat egymás felé.
Az egyik pszichológus barátjuk firtatta is a dolgot: szerinte nem egészséges, ha a nehezteléseket, problémákat sokáig rejtegeti, elfojtja egy pár.
– A búvópatak egyszer elementáris erővel tör majd utat magának, és mindent eláraszt a felszínen – mondta nekik egyszer.
Hitték is meg nem is. Nekik jó volt így. Tudták, hogy őket valami nagyobb erő kötötte össze – mindketten egy rettenetes életből menekültek, és hitték, hogy az, hogy szeretik egymást, elég lesz mindenre, életük végéig.
Aztán eljött az a bizonyos vasárnap. Az ebéd utáni kávé mellett beszélgetni kezdtek… a gondolatokat gondolatok követték, abortuszról, meddőségről – ó, miért nem találtak valami könnyedebb témát? – és valahogy, ott, ma sem érti, hogyan és miért, de kiszaladt a száján, hogy szerinte azok, akik lemondanak a gyerekükről, “nem anyák és nem emberek”.
Sosem felejti el a férje elszürkült arcát. Tudta pedig jól, hogy micsoda lelki tusát vívott a férfi sok-sok éve, fiatal felnőttként, amikor felkutatta vérszerinti anyját, és megpróbált hidat építeni maga és életadója között. A kudarcos találkozókat végül még sikertelenebb terápia követte. A gyászt és az elvetettséget ugyanúgy oldotta meg, mint a párkapcsolati problémákat: inkább eltemette magában.
Elszólása olyan volt, mint a felhevült olajra öntött vízcsepp. Sercegése hangjánál már csak az égő hólyagocskák fájdalma volt elviselhetetlenebb.
Már esteledett, amikor végül elszánta magát, hogy a férje után menjen bocsánatot kérni. Nem találta meg a kert végében, így kiment a másik helyükre, a tóra. Ott ült a padon, ahol máskor egymáshoz dőlve nézték a kacsák tollászkodását.
Mellé kuporodott, de a férfi elhúzódott tőle. “Elmegyek” – szólt nyersen, ő pedig ott maradt, egyedül a tónál, és a barátjuk intése kattogott a fejében:
“A búvópatak egyszer valóban utat tör. És mindent elmos, amit a felszínre építettünk.”
fotó: Pinterest
