– Nem hiszem, hogy képes lennék teljesíteni a kívánságod. Én ezt a munkahelyet nem hagyom el, csak azért, mert te zsarolni próbálsz – felelte határozottan a fiú. Minden szavát alaposan megfontolta, mert tudta, hogy a zsebében rögzíti a telefonja. Ettől biztonságban érezte magát.
– Komolyan? – hördült fel a lány. – Te tényleg nem tudod, hogy én mire vagyok képes! Nevetséges, hogy ti, fiúk azt hiszitek, ti fújjátok a passzátszelet. De tudod mit, próbálkozz! Maradj csak a fenekeden, akkor majd más eszközökhöz folyamodom.
– Írisz! Nem hagynád ezt abba? Nevetséges, hogy más tollaival akarsz ékeskedni. Hogy képzelted, hogy majd odaállítasz és közlöd, hogy az én munkám, a tied? Ki hinne neked? Nyilvánvaló, hogy én csináltam, ne légy ostoba.
A lány felnevetett. Hosszan nézett Zsolt szemébe, és gúnyos mosoly rajzolódott ki az arcára.
– Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! Én szóltam, de te nem akartad elhinni. Hát láss csodát, fogsz te még repülni innen, de egészen Kecskemétig! – Azzal felállt, és úgy bevágta az ajtót, hogy beleremegtek a falak.
Ekkora ostobaság láttán Zsolt szó nélkül maradt. Sajnált minden percet, amit a levelezgetésre pazarolt. Szánta önmagát is, amiért ennyire rossz emberismerő, és nem gyanakodott a levelezés kezdetén. Hogy lehetett ennyire naiv, tette fel a kérdést magának ezredszerre is. Létezik még a világmindenségben valaki, aki ennyire hiszékeny és ostoba?! Miután a lány elviharzott, összeszedte a holmiját, és elindult hazafelé. Hosszú ideig sétált a folyóparton, egészen a kedvenc kávézójáig, de nem ült be, hanem töprengve folytatta útját hazáig.
Este sokáig nem tudott elaludni, mert maga előtt látta a lány eltorzult arcát, és biztos volt benne, hogy mindenre képes. Hogy mennyire igaza volt, az másnap derült ki. A reggel éppolyan csendes volt, mint máskor, zenét hallgatott, megborotválkozott, aztán buszra szállt, és már benn is volt az irodaházban. Alighogy belépett, a portás azonnal mellette termett. Annyit mondott neki, hogy menjen a főnökhöz, várják már. Ekkor nem sejtette, hogy másról lehet szó, mint a projektről, ezért ahogy kinyitotta az ajtót és belépett, csodálkozva pillantott meg egy idegent.
– Visszajöhetek később is! – mondta gyorsan.
– Nem, jöjjön csak be. Bemutatom magának Kékesi nyomozót!
– Üdvözlöm! – fordult az alacsony, kopasz férfi felé, aki a kezét nyújtotta.
– Zsolt, kérem, hogy foglaljon helyet! – mutatott az igazgató az egyik fotelre. – Hagyom, hogy Kékesi úr elmondja, amit nekem. Parancsoljon!
– Ne haragudjon, hogy hármasban vagyunk, de ez az egész egyelőre nem hivatalos. Én azért vagyok itt, mert nem szeretnénk, hogy a cég jóhírén csorba essen.
Zsolt szeme kikerekedett. Vajon ehhez neki mi köze? Mit jelent az, hogy nem hivatalosan van jelen? Akkor hogyan?
– Nem igazán értem, miről van szó. Mi közöm nekem ehhez az egészhez? – nézett a mosolytalan férfira.
– Tudja, ma feljelentés érkezett ön ellen.
– Ellenem? – kiáltott fel a fiú. – Tényleg nem értek semmit.
– Az egyik kolléganője azt állítja, hogy zaklatta, pontosabban kis híján megerőszakolta.
Zsolt szája tátva maradt a csodálkozástól. Erre tényleg nem számított. Ennyire szemét húzást nem kalkulált bele Írisz bosszújába.
– Az egyik kolléganőm? – kérdezte sápadtan.
A nyomozó figyelmét nem kerülte el a zavara. A másik férfi is szinte átfúrta a tekintetével. Látszott rajta, hogy legszívesebben megfojtaná, amiért ilyen dolgokkal kell foglalkozniuk érdemi munka helyett. Kinn, a ragyogó napsütésben megkondult a közeli templom tornya, és hangja olyan vészjósló volt, hogy a fiú összerezzent.
– Igen, pontosan. Megmondaná nekem, hol volt tegnap öt óra és fél hat között? – emelte meg a hangját a nyomozó. Látszott rajta, hogy elemében van, nem tétovázik, ha a munkáját kell végeznie.
Zsolt nem válaszolt azonnal. Pontosan tudta, hogy a kis tárgyalóban volt Írisszel, de nem volt benne biztos, hogy ezt hasznos lenne bevallania. És ha megmondja, vajon mi következik? Bilincsben viszik el? Ki fogja elhinni neki, hogy ő nem volt se durva, se erőszakos, és esze ágában sem volt bántani a lányt, ellenkezőleg. Ő békét akart kötni vele. A terv azonban kudarcba fulladt, de ez nem rajta múlt.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
