Az ablaktörlő lapát története
Mary Andersonnak hívták azt a hölgyet, akinek fejéből kipattant az ablaktörlő lapát ötlete. 1902 telén, amikor még igen kevesen használtak automobilt, a már említett hölgy New Yorkba utazott és tapasztalta, hogy a havazás igen lassítja és megnehezíti a haladást, mert a sofőrnek folyton ki kellett hajolnia, és menet közben le kellett törölnie a szélvédőt, hogy lásson. Mindez veszélyes is volt, nem beszélve a beáramló csapadékról és hidegről. Jegyzetfüzetébe gyorsan felvázolt egy ötletet, amely annyiból állt, hogy falapátra gumit kell illeszteni és a kocsi belsejéből egy kurblival kell(ene) mozgatni. Ez nem tűnt egyszerű mutatványnak, mégis hatalmas előrehaladást jelenthetett volna, ha elfogadják.
Alabama állam Birmingham nevű városában az 1903-as esztendőben be is nyújtotta szabadalmaztatni az ötletét. Az Amerikai Egyesült Államokban ekkor jegyezték be a 743 801-es számmal Mary Anderson találmányát, amely egy „ablaktisztító berendezés elektromos autók, illetve más járművek számára, a hó és a jég letakarítására.” Természetesen, ahogy sok más újdonság esetében, ez is feledésbe merült gyorsan, mert nem látták célszerűnek, nem beszélve arról, hogy akkortájt kevés autó koptatta az utakat. A hölgy megpróbálta eladni szabadalmát egy kanadai cégnek, de hamar elutasították. Így még hosszú éveken keresztül maradt a kézi megoldás, mi szerint a sofőr gyakran megállt, és letörölte az ablakot.
Ahhoz, hogy elinduljon világhódító útjára, egy kis híján tragikus eseménynek kellett bekövetkeznie. Egy John Oishei nevű buffalói színháztulajdonos Ford T-modelljén kocsikázott 1916 egyik esős estéjén, amikor szerencsétlen módon a rossz látási viszonyok miatt elütött egy kerékpárost. A biciklis apróbb sérülésekkel megúszta a „kalandot”, de a drámaírót nem hagyta nyugodni az eset, és eltökélte, hogy segít az időjárás viszontagságai miatt szenvedő embertársain. Sokat nem kellett rágódnia a dolgokon, mert az ablaktörlő adva volt, csak annyit kellett tennie, hogy egy vállalatot alapít. Villámgyorsan egyeduralkodó lett a piacon, és hamarosan az amerikai autók alapfelszerelése lett az ablaktörlő, bár még közel sem volt tökéletes, hiszen fél kézzel kellett működtetni.
Ez a találmány, ahogy a legtöbb, jelentős fejlesztéseken ment át az évtizedek során, és végül a 60-as években Robert Kearns, egy amerikai egyetem professzora, aki sajnálatos baleset kapcsán fél szemére vak volt – saját esküvőjén lőtték ki egy pezsgődugóval – egy szintén esős éjszakán azt tapasztalta, hogy nagyon rosszul lát ki autója szélvédőjén. Robert ekkor vont párhuzamot az emberi szemhéj és az ablaktörlő lapátok között. A pislogás egy természetes emberi reflex. A lecsukódó szemhéj folyamatosan megvédi és tisztán tartja szemünket. Így jutott eszébe az időzítő. A következő évtizedben újabb innovációs törekvések jelentek meg használatát tekintve. Ilyen például napjainkban is oly kedvelt esőérzékelő, vagy a fényszórótörlők, amik mára kimentek a divatból. Később a hátsó szélvédőkre is helyeztek esőtolót.
Fokozatosan, évről évre változott a lapátok mérete, törlési iránya és formája. Alakjukat mindig is a szélvédők formája határozta meg. Az 1940-es évekig egy egyszerű egyenes rúd volt, hossza 38 cm körül mozgott. Majd a negyvenes évek végén robbant be az ívelt szélvédő, ami magával hozta az idomuló szerkezetű lapátokat.
Ma már fel se tűnik nekünk, kivéve, ha probléma van vele, ha elkopik, nyikorog, pedig ez az egyszerű szerkezet, rengeteg balesetet előzött meg. Egy olyan ember ötletét és elszántságát tisztelhetjük benne, aki nemcsak háziasszony és anya volt a maga korában, hanem ötletekkel és újításokkal teli nő. Kár, hogy nem sok haszna származott belőle, már ha az anyagiakra gondolunk.
Mary Anderson ablaktörlő lapátja azonban bár kis dolog, pontosan olyan értékes, mint más apró szerkezet, amelyet alig veszünk észre, mert megszoktunk.
Kép forrása: Pinterest