Adéle hosszan nézett Debora után, amikor az felment a lépcsőn. Szép és rátarti, gondolta, dúsgazdag és azt hiszi, neki az élet tortájáról csak a krém jár. Nincs ebben semmi új, és talán nem is foglalkozott volna vele, ha nem lett volna Julien menyasszonya. Hirtelen eszébe jutott a virágcsokor is, amit kapott, és aminek küldője nem vállalta fel a nevét. Vagy nagyon titokzatos vagy gyáva, mondta magának, amikor Tom, az unokaöcs megállt előtte.
– Utálom az ilyen nőket! – jelentette ki mogorván. – Mit képzelnek magukról?
– Kiről beszélsz? – nézett rá értetlenül.
A fiú gúnyosan elvigyorodott. Adéle szemébe nézett és megcsóválta a fejét.
– Te ilyen naiv vagy, vagy csak eljátszod?
– Nem vagyok gondolatolvasó! Ha Deborára célzol, akkor bizonyára igazad is van, de mi nem azért vagyunk itt, hogy ítéletet mondjunk a vendégekről. Ha nincs jobb dolgod, menj ki a piacra, hallottam, hogy a nénikéd oda készül. Talán segítségre lenne szüksége.
– Nem értem, mit véded! Ostoba liba, aki semmit nem tett azért, hogy gazdag legyen és mindenki a kedvét keresse. Nem fogok felnézni rá, mint a hozzád hasonlók. Még jó, hogy nem estél hasra tőle.
– Tom, kérlek, hagyj dolgozni! Vagy egyél pár falatot, hátha csillapodik a mérged. – Azzal látványosan a monitorra meredt, mintha valóban elfoglalt lenne.
Debora ezalatt elhelyezkedett odafenn az paró, de kényelmes szobában, és az járt a fejében, hogy mindent el fog követni azért, hogy ennek a buta Juliennek eszébe ne jusson a recepciós lány. Elsőként felvette a szoba telefonját és kérte, hogy Adéle menjen fel.
– De kisasszony, nem tehetem. Ha valamire szüksége van, felküldetem.
– Azt kértem, hogy te gyere! Csak azt ne mondd nekem, hogy sorban állnak a vendégek! Ez egy unalmas város, de még annak nevezni se lehet. Szóval, gyere, mert beszélni akarok veled, megértetted?
Adéle letette a kagylót, körbepillantott és megállapította, hogy sehol senki. Mrs. Turner elment a piacra, Tom valószínűleg az udvaron mérgelődik, a vendégek pedig késői reggelijüket fogyasztják. Egyszóval nem látta akadályát, hogy felmenjen.
Amikor bekopogott a kemény, barna tölgyfaajtón, csak egy nyegle igent hallott. Debora a kanapén ült, és a laptopját böngészte. Lassan felemelte fejét, és hosszan a lányra pillantott.
– Te tényleg szereted a pillangókat? Mind olyan puha és undorító!
– Ezért hívtál fel? Sok a dolgom, nem tudok most ilyesmiről csevegni. (Ha tegeződünk, akkor legyen, döntötte el ingerülten.)
A vendég gúnyos mosollyal mérte végig. Megállapította, hogy nem lesz nehéz dolga, mert bár csinos, de átlagos Julien új kiszemeltje. Nem fog neki nagy gondot okozni. Két hete van arra, hogy elérje, hogy megkérje a kezét, még akkor is, ha nem szerelmes belé. A két cég érdeke ezt kívánta, és ennél fontosabb nem volt számára, különösen azért, mert négyhetes terhes volt, amiről nem tudott senki. Nem fél év, ugyan már, miket gondolnak Russell-ék!
– Anne! Pontosan tudom, miben sántikálsz. A Julien-félék pontosan az ilyen ártatlan libákat szeretik megfektetni. Nem is bánnám, ha nem lenne a vőlegényem, elvégre a férfiak sosem a hűségükről híresek, nem igaz?
– Adéle vagyok, és térj a lényegre!
– Azt akarom kérni, de ha kell parancsolom is, hogy eszedbe ne jusson a vőlegényem közelébe menni. Nem kell több kaland, mert a házasságunk nemsokára bekövetkezik. Értem én, hogy egy olyan egyszerű lánynak, mint te, nagyon tetszene az az élet, de ez nem egy szappanopera a tévéből. Így, ha keresni fog, rázd le, amitől talán érdekessé válsz a szemében, de ha megteszed, megjutalmazlak. Hidd el, jobban jársz, mintha összetörné a szíved.
Adéle azt hitte, nem jól hall. Ilyen egyenes beszédre nem számított. Kissé összeugrott a gyomra, ahogy a másikra nézett, aki elszántan állta a tekintetét. És még pénzt is ajánl neki? Ekkora veszélyben lenne ez a házassági terv?
– Az én szívemmel te ne törődj! Fogalmam sincs, miért hiszed, hogy nekem épp a vőlegényed kellene. Nyugodj meg, én aztán nem fogok ráakaszkodni. Boldog vagyok, hogy végül nem kell a kastélyban dolgoznom. A pénzed meg tartsd meg és gondolkodj el azon, hogy mi is a szerelem.
Debora élesen felkacagott.
– Az öntudatgombóc. Fantasztikus! Szóval se pasi, se pénz! Úgy hiszem, akkor ezt meg is beszéltük. De ha netán meggondolnád magad, szólj. A szerelemről meg többet tudok, mint gondolnád, bár erősen misztifikálják. Édesem, a világot a pénz mozgatja, nem a szerelem. Az maradjon csak meg az olyan ártatlan lelkeknek, mint te. Jó munkát!
Adéle megpróbálta visszanyelni mondandóját, ami sikerült is neki, de érezte, hogy elvörösödik. Első napján megalázták, mégpedig úgy, hogy köze sem volt ahhoz a fiúhoz. Lehet, hogy Tomnak van igaza? Ez a lány egy kígyó, aki abba mar bele, akibe tud, de hogy megteszi, az biztos. Sarkon fordult és lerohant a lépcsőn. Nem vette észre, hogy a beugróban Tom állt, aki egy pillanattal előbb még az ajtó előtt hallgatózott. A fiú dühös volt és tettre kész. Úgy gondolta, ideje megbüntetnie Deborát, aki Londonban csúnyán elbánt vele, és nem árt Adéle-nek se a lecke, mert ő meg nem emlékezett rá, hogy gyerekkorukban egy nyáron át együtt játszottak és megígérték egymásnak, hogy felnőttkorukban férj és feleség lesznek.
Tom viszont nem feledte és hitt a gyerekkori álmokban, erre húsz évvel később azt kell megtapasztalnia, hogy a lány, akiért odavolt, még a neve hallatán sem emlékszik rá?! A nők szörnyűek, vonta le a következtetést, majd lefutott a lépcsőn és elindult a városka piaca felé, hogy segítsen a nénikéjének cipekedni.
Folytatjuk…
