A Hölgyeké az elsőbbség c. film elsőre nem tűnik figyelemfelkeltő alkotásnak. Könnyed vígjáték, amely egyetlen ötletre épül, mégpedig arra, hogy mi történne a világgal, ha a férfiak és a nők társadalmi szerepei teljesen felcserélődnének. Lehet ezt az alkotást szatíraként is kezelni, de valójában társadalmi tükör. Mulatságos, de azért nőként nézve néha ijesztően realisztikus.
Adva van egy gazdag, öntelt nőcsábász, Damien, aki minden téren élvezi annak előnyét, hogy a természet egy plusz himbi-limbivel áldotta meg, és ezzel minden kedvezőbb a számára, mint azoknak, akik nem rendelkeznek vele. Olyan típusú férfi, aki észre sem veszi saját privilégiumait, mert megszokta, hogy a világ így működik, a Föld miatta forog.
A fordulópont akkor következik be, amikor egy fejsérülés után egy párhuzamos világban ébred, ahol minden felcserélődött. A nők birtokolnak minden hatalmat, és a férfiakat dekoratív bábként kezelik. Ez az alaphelyzet nem újdonság, de a kanapén ülő nő (néző) olykor-olykor felszisszen, mert mindazokat megéli, amiket most a képernyőn lát, méghozzá gyakrabban, mint szeretné.
A filmbeli megaláztatások hétköznapiak, már fel se tűnnek, mert természetesnek vesszük, hogy a férfiak uralta társadalomban, ha egy nőnek szava van, akkor akaratos, ha kimondja a véleményét, akkor hisztis, és ha harcolni mer, akkor biztosan megvan neki. A legütősebb poénok nem a nagy poénok, hanem az apró részletek, amikor a főszereplő, Damien külsejét kommentálják szakmai helyzetben, amikor a sikere, tudása nem számít, csak a teste fontos, és amikor elvárják tőle, hogy kedvesebben mosolyogjon.
Sok jelenet a nők számára nem abszurd, hanem mindennapos. Ahogy füttyögnek utána, amikor szőrtelenítenie kell folyamatosan, és amikor olyasmit kell ennie, ami nem hizlalja. A film kiemeli a társadalom torzulásait, de nem megy mélyre. Nem mer komoly véleményt megfogalmazni, hanem bohózat szintjén billeg, és azokat a témákat, mint pl. a szexizmus, a hatalom, a testpolitika kerüli. Épp csak pedzegeti, de elmenekül, mielőtt kibontaná.
Érdekes megfigyelni, hogy a férfiaknak milyen könnyű alkalmazkodniuk a fennálló helyzethez, mert a túléléshez meg kell felelniük a rendszer elvárásainak. Csak így lehetnek biztonságban.
A film humora időnként harsány és kellemetlen. Groteszk karikatúraként tárul elénk, miközben nőként feszengünk, ugyanis mi a természetes közegünket látjuk viszont. A néző nevet saját beidegződésein, és szorong, mert az látja, hogy nem tud kikeveredni belőlük.
Miközben a film a női tárgyiasításának kritikája akar lenni, a női karakterek elnagyoltak és felszínesek. Rosamund Pike karaktere erős, de valószínűtlen. Hideg, számító figura, aki nem engedi meg magának a sérülékenységet. Ez a film nem a feminizmust élteti, hanem a hatalom természetéről mesél. Arról, hogy ki mikor szólalhat meg egy tárgyaláson, kinek kell folyton szépnek lennie, ki öregedhet méltósággal, és ki az, akinek nem szabad véleményt mondania.
A Hölgyeké az elsőbbség nem tökéletes alkotás, de végre egy olyan film, amely nyíltan beszélni próbál a nemi szerepekről és a társadalmi reflexekről.
Már csak az kérdés merülhet fel a nézőben, hogy ha valóban megtörténne a helycsere, és nem Atya, Fiú és Szentlélek, hanem Anya, Leány és Szentlélek lenne imádságainkban, akkor igazságosabb és jobb világ lenne? Vajon a nők uralta bolygó kevésbé lenne erőszakos, hatalmát fitogtató és harcias? Vajon ki melyik oldalon érezné jól magát a bőrében?
Szóval, íme a film: Hölgyeké az elsőbbség, Netflix, szinkronos
Ha nem vesszük komolyan, még mulattató is lehet. Bár nem egykönnyen…
<a href=”https://pixabay.com/hu/users/sampane-1847093/?utm_source=link-attribution&utm_medium=referral&utm_campaign=image&utm_content=2270554″>sampane</a> képe a <a href=”https://pixabay.com/hu//?utm_source=link-attribution&utm_medium=referral&utm_campaign=image&utm_content=2270554″>Pixabay</a> -en.
