Michael Jackson 2009-ben halt meg, bár a rajongók ezt soha nem tudták elfogadni. Vélni látják az utcán, a metróban, és cseppet sem csodálkoznának, ha kiderülne, hogy feltámadt. A ma emberének lételeme a rajongás, a bálványimádás, és fizikai fájdalmat érez, ha kiderül, hogy imádatának tárgya gyarló ember.
A Netflix 2025-ös dokumentumfilmje nem arra vállalkozik, hogy a sárba tiporja a nevét, hanem bemutatja, hogyan viszonyulunk egy híresség történetéhez, a hatalomhoz, az áldozatokhoz és önmagunk tévedhetetlennek tartott ítéleteihez.
Kevés olyan ember él a modern történelemben, akinek neve egyet jelent a zsenialitással, de nyugtalanságot és gyanakvást is kelt bennünk. Mintha ez a 3 részes sorozat nem is Jacksonról szólna, hanem rólunk, miközben a mozikban fut a semmitmondó, negédes film, amely hollywoodi szokás szerint piedesztálra emeli. A pénz mindig pénz marad, és lemezeit továbbra is milliószámra veszik, egyszóval a haszon óriási.
Nehezen tudjuk elfogadni, hogy valaki lehet egyszerre kivételesen tehetséges és mélységesen problémás. A rajongás olykor a vallási őrület közelében toporog vagy túl is szárnyalja. A dokumentumfilm erőssége nem az, hogy új bizonyítékokkal áll elő, hanem olyan embereket szólaltat meg, akik szemtanúk voltak. A világ nagy része csak pletykákból. újságcikkekből értesült a tárgyalótermi eseményekről, de itt esküdtek, rajongók, ügyvédek mondják el, hol hibáztak, hol tévedtek és hogy az igazságszolgáltatás nem mindig egyenlő magával az igazsággal.
Nyomasztó nézni, hogy a sztárkultusz mire képes. Emberek százai utaztak át az egész országon, hogy jelen legyenek nap mint nap a bíróság előtt. Sírtak, ünnepeltek és imádkoztak érte. Mintha egy szentet akartak volna odabent megfeszíteni.
A néző gyorsan egy erkölcsi senki földjén találja magát, mert a jog kimondta, hogy nem bűnös, ahogy már előtte is, hiszen Jackson milliókért megvásárolta a tanúk hallgatását.
Michael Jackson veszélyes ember. A zenéje valószínűleg túléli, de ott vannak azok, akik pl. Neverlandben dolgoztak, és elmondták, miket láttak. A hálószoba, amelyben meztelen gyerekfotókkal illusztrált könyveket tartott és mutogatott kiválasztottjainak a nagy énekes. Érdekes hallani, ahogy győzöget mindenkit, hogy negyvenéves férfiként természetes csupa szeretetből kizárólag kisfiúkkal aludni.
Vajon hányan szeretnénk, hogy egy buli után a szomszéd bácsi ágyában kössön ki a gyerekünk, és tényleg hagynánk, ha azt mondaná, hogy csak szereti őket, és ebben nincs semmi rossz? Jackson elképesztően mérgező és agresszív apa mellett nőtt fel, de vajon ez mentség számára ahhoz, hogy gyerekkel aludjon, akik elmondták, hogy különböző alkoholos italokkal itatta őket?
A csodabirodalom dolgozói kimondják, hogy látták a tilos érintéseket, amikor együtt zuhanyozott gyerekekkel, és az is árulkodó, hogy megszólalt a csengő, amikor valaki a hálója felé közeledett, de a medence szélén nem volt csengő, ahol Jackson orális szexre tanította egyik „kedvencét”. Hiába szólalt meg pár fiú, senki nem akarta őket meghallani, mert az esküdtek elbűvölten figyelték a Michael vergődését, aki a tárgyalóteremben áldozatnak állította be magát, mondván, mindenki őt bántja, és az ő pénzét akarja. Valószínűleg voltak ilyenek, de azért felmerül a kérdés, hányan lennének képesek fiatal férfiként kiállni egy bíróság elé és azt mondani, hogy valaki illetlenül simogatta őket vagy épp szexre vette rá. És Maculay Culkin is hallgatott. Nem azért, mert nem történt semmi, hanem mert nem könnyű bevallani valamit, ami rettenetes úgy, hogy okozója jelen van.
A vád tanújaként Jackson alibifelesége is megjelent. Ő, aki meggondolta magát, amikor lemondott a gyerekeiről. Ő, aki látni akarta őket, de a sztár nem engedte, és tartásdíjat sem fizetett neki. Ő az, aki valószínűleg vagyonokat kapott, de többet akart: látni a gyerekeit, és végül nem merte kimondani, amit tudott. Pedig volt férje rá sem nézett, amikor kiállt a tanúk padjára. Hiába szerette volna felvenni a szemkontaktust. Egy nő, aki mégsem mert szembe szállni vele, feltehetően a gyerekek láthatási joga miatt.
És ha másnak nem hiszünk, csak hallgassuk meg a popkirályt, amint elhaló hangon bizonygatja, hogy nincs abban semmi rossz, ha ő szereti a gyerekeket. Igaz, hogy nem hosszú ideig, és mindig csak kisfiúkat, és annyira, hogy maga mellett altatja őket. Ugyan! Józan belátással mondhatjuk, Michael Jackson a világ egyik legnagyobb gyermekbántalmazója, és lehet bármekkora zseni, emberileg nem volt az.
A Netflix nem ítélkezik, mégis felkavaró és gondolatébresztő ez a sorozat. A címe is utalhat a bíróság ítéletére, de az emberekére is.
Még most is, amikor a cikk írója ezeket a sorokat rója, felkavarodik a gyomra. Azért, mert egyesek mindent megúszhatnak, mert a tanúkat meg lehet venni, félemlíteni, mert a tanúkban erős a szégyenérzet, hiszen a rajongók zaklatták őket vagy halálos fenyegetésekkel bombázták.
Nem tudni, lesz-e valaki, aki ki mer még állni, és elmondja az igazságot. Mert a testőre vagy a Jackson család ügyvédje soha nem fogja, hiszen busásan megfizették a hallgatását. Ők azonban tudják az igazságot, ahogy sok fiú is, aki bálványozta Jacksont, és talán azt hitte, valóban a szeretet jegyében tesz bármit is, hiszen nem volt apa képük, ugyanis Michael Jackson mindig olyan gyerekeket szemelt ki, akiknél nem volt apa a családban. Véletlen lenne? Aligha.
A film elérhető, de erős idegzet kell hozzá, kivéve akkor, ha valaki elfogult, és a tényeket semmiképp nem akarja tudomásul venni. Ne feledjük, egy interjúban a sztár azt is állította, hogy nem volt semmiféle műtétje, csak korrigálták az orrát. Mindeközben látjuk, amit látunk.
