Barátnőm unszolására a hétvégén elkísértem a Gyerekszigetre. Ellenőriznie kellett ott egy standot, nem szeretett volna egyedül menni, kérte, hogy menjek vele és a gyereket is hozzam Ő még nem tud sajáttal büszkélkedni.
Mondtam, hogy pechesek vagyunk, a gyerek elhúzott a balcsira a nagyszülőkkel, így én sem tudok felmutatni egyetlen kiskorút sem, még kölcsön kunyerálni sem tudok, mindenki máshol programozik. De megnyugtattam barátnőmet, semmi gond, Ő úgy is dolgozik, engem meg csak beengednek, akár szorongatok kisdedet akár nem.
Gondoltam magamban ilyen sem volt még, hogy gyerekprogramra gyerek nélkül megyek.
Őszinte kíváncsisággal vártam mit látok majd magam körül, amikor épp nem azon vagyok hogy ne hagyjam el a gyereket, és ne egyszerre rohanjak százfele mert enni, inni, pisilni kell, és ”jajj anya még azt próbáljuk ki”. Mert ugye ez ilyen szokott lenni.
Kiérve a szigetre, már kellemes meglepetés fogadott, a parkoló ingyenes volt, senki nem akart lehúzni az ott töltött időért egy garast sem. Jókedvűen sétáltam a rendezvény felé, hatalmas zászlók hirdették a támogató kilétét, láttam már a színes sátrakat, a fel-le futkározó szülőket és gyerekeket. Egy idő után össze tudtad kötni ki kit kerget.
Barátnőm lelkesen szaporázta a lépteit mellettem, mutatta már messziről, nézd az ott a mi standunk! Takaros kis fehér sátor fogadott minket, körben mindenfajta gyümölcsfák kicsinyei ültek dézsákban, nyakukban képekkel, ha nagyok lesznek ilyen gyümölcsökkel fognak majd megkínálni. Még engem is lekötött, hogy végig nézegessem, a harmadik fácskánál már apró társat is kaptam, aki hangosan sorolta a képen látható gyümölcsöket.
A három – négy éves forma kislány egy papírtálból összevágott gyümölcsöt és zöldséget majszolt, szája oldaláról folyt is az eperlé fehér kis pólójára. Anyu boldog lesz.
Érdeklődve néztem fel, hol lehet ilyet kapni, megkívántam a friss gyümit a kislány ruhájáról. Pár lépéssel arrébb hostess lányok vagdosták kockákra a gyümölcsöket és a zöldségeket, amiket papírtálcába pakolva adtak a már rájuk várakozó apróságoknak. 
Őszinte leszek, megdöbbentem a látványon. A kis kezek mohón nyúltak a tálcák felé, majd vitték az asztalokhoz, és ami még maradt a pár lépés távolság alatt, azt fapálcikákra húzták fel, vega saslikot gyártva. Gyerekek gyümölccsel és zöldségekkel. Sehol egy chipses vagy kekszes zacskó, nem látok kürtöskalácsot vagy fánkot, esetleg csodaszínű vattacukrot.
Pár méterrel arrébb álló hot-dog-os és kürtös kalácsosnál sem látok őrjöngő tömeget, de még nagyon vásárlót sem. Érdeklődve hallgatom az éppen mikrofonhoz jutott nagykövetet, régi híres focistát fedezek fel személyében, kezében apró fiúcska, le sem tagadhatná a benne mutatkozó DNS-ét. Felesége sincs messze, lelkes apukáknak és anyukáknak oszt autógrammot, egyedülálló sportoló a kézilabdások között.
Meghallgatom, hogy a Friss Gyümölcsök és Zöldségek ünnepén vagyok, ami egész hónapban tart itt a gyerekszigeten, és a céljuk, hogy minél több kisgyerekes családhoz eljuttassák a gyümölcs és a zöldség szeretetét.
Európában szinte mi vagyunk a legkevesebb fogyasztók a kisgyermekes családok körében, ezen őszintén felszökik a szemöldököm, nem hittem volna. A kisgyermekes családok az én korosztályom, illetve alattam pár évvel, már beleszülnek a vega-bio-anti-hippoallergén világba, ahol nem lehet letenni a gyereket már majdhogynem a fűbe sem, csak egészségesen és vitaminokkal telítve lehet étkeztetni és minimum 3 sportra járatni egyszerre a gyereket. És pont ők, vagy mi lennénk ennek a sornak a végén? 
Pont mi nem etetjük a gyereket zöldséggel és gyümölccsel? Hát jó, a számok biztos nem hazudnak, és megnyugszom, hogy legalább van, aki erre felfigyelt és jó oldaláról közelíti meg, a gyerekeken keresztül, és mindenfajta játékos vetélkedőt és programot szervez. Elmondják, hogy milyen fontos a családon belül látott minta a gyerekek számára, hogy észrevétlenül építsük be az egészséges életmódot a kicsik életébe. Ez azért nem könnyű feladat, lássuk be őszintén, nagyjából azzal szoktuk ezt letudni, hogy edd meg kisfiam/kislányom azt a brokkolit, mert kell a vitamin. De kapnak a szülők itt egészen életképes ötleteket, szemmel láthatólag a gyerekek észre sem veszik, hogy az előírt napi vitamin bevitelt teljesítették és még örülnek is mert az Ő nyelvükön szóltak hozzájuk ezek a buta felnőttek. Ahogy elmélkedek magamban – hogy mekkora szerencsém van, egyszülöttemet soha nem kellett unszolni a gyümölcsökre, a zöldségektől se kap sikítófrászt – puha piros kéz érinti a vállamat. Oldalra tekintve egy pillanatra kihagy a szívem egy taktust, de rögtön megnyugszom, Frutti a kabala figura talál meg egy közös fotóra barátnőm kérésére, és már Veggi is igyekszik hozzánk, bár lépésenként tartják fel az apró kis rajongók.
Elkészül a kép a két hatalmas piros és zöld plüssalak között, sietnek is tovább, indul a tánc a gyerekekkel. Hallgatom a fülbemászó mesés zenét, olvadozok a gyerekek édes totyogásán, majd egy kisbaba fejét szabadítom ki egy fenyőfa ágának szúrós vége alól. Az apuka lelkesen táncikált, nyakában a gyerkőccel az ág alatt, nem sejtette miért sír a gyermek, mivel az Ő perspektívájából nem látszott a gyermek szorult helyzete a fenyőágtól. Mosolyogva lépdelek arrébb, körbejárom még a többi sátrat is, megnyugtat a látvány, sikerült európai szintű rendezvényt összehozni. Le tudok ülni ha szeretnék, a mosdók tiszták, lelkes elsősegélyes lányok és fiúk mászkálnak ha valaki az ugrálóvárhoz rohanvást végigszántja a füvet az állával vagy a térdével, kézmosó minden negyedik méteren, és az apukák is le tudnak dönteni egy pohár sört, ha már családozni kell ezen a hétvégén.
Visszaérkezve, Fruttihoz és Veggihez az Európai Friss Kalandok standjának zöldség és gyümölcs tesóihoz, megnyugszom, nem csak egy forgalmas fél órát fogtam ki éppen, most is vannak a játékok körül. A barátnőm integet, hogy végzett, mehetünk, ráérősen sétálunk kifele a parkolóhoz. Visszapillantok még, és eldöntöm, ha visszaszereztem egyszülött prototípusomat, visszatérek június végéig a Gyerekszigetre, most már hivatalos anyukaként is.
