Amikor Ildi meghallotta, hogy Gábor megnősül, még nevetett is rajta. Tegye csak, szegény menyasszonya nem tudja, milyen egy fösvény, kistílű, és lobbanékony férfi felesége lesz, de majd rájön. Különben is, az ő dolga, már egy éve szakítottak, nem mindegy? Nagy esküvő lesz, mesélte Mara, nem aprózzák el, mert Gábor azt mondta, örökké emlékezni akar a napra, amikor az övé lett Nóra. A lány, a semmilyen, a jelentéktelen banki alkalmazott, aki négy órakor hazasétál, és egy önálló ötlete sincs. Ha tehetné, kitapétázná a falat Gábor képeivel, annyira odavan érte. Lehet, hogy meg is tette, mondta a barátnője, amin megint nevettek, de amikor Mara elköszönt, Ildi nem tudott másra gondolni, mint az eseményre.
Négy évig voltak együtt, de fel se merült a házasság gondolata, végül csendesen szakítottak, egyikük se sírt különösebben a másik után. Büszke is volt magára, hogy milyen szépen le tudták zárni a kapcsolatot, ami folyamatosan üresedett ki, nem jelentett nagy traumát egyik félnek sem.
Egy hónappal később Gábor megismerkedett Nórával, és úgy tűnt boldogok együtt. Ildinek nem volt kedve még máshoz, inkább munkájára és önmagára koncentrált. Eljárt edzőterembe, kőkemény diétával leadott tíz kilót, közben majd beledöglött a koplalásba. Nem, mondhat bárki bármit, csak éhezéssel lehet fogyni, közölte. Kalóriadeficittel, javította ki Mara, és mindketten tudták, hogy a plakátlányok a városban hősök vagy jó photoshoppal rendelkeznek a képek készítői. Múltak a hetek, és észrevétlenül megszokta, hogy egyedül eszik, egyedül fekszik le, és hétvégeken addig lustálkodik, ameddig akar, nem kell azon törnie a fejét, milyen programokat szervezzen, hogy legyen közös élményük, mint éveken át.
Most azonban, amikor kiderült, hogy még egy éve sincsenek együtt, de a fiú el akarja venni azt smink nélküli, egyszerű lányt, akinek mindig copfban van a haja, és nem hord mást csak farmert, megdöbbent. Mi a fenét csinált rosszul? Adott magára. Messze csinosabb és okosabb, mint utódja, és mégse kellett. Egyszeriben elkezdett fájni a szíve. Fájt a négy év, amit elpazarolt. Fájt, hogy nem tudott egy emberben olyan maradandó emlékeket hagyni, hogy ne tudjon azonnal túllépni rajta.
Ildi rájött, hogy keveset ér. Sokkal kevesebbet, mint azt bármikor is gondolta. Hiába nézegette szálkás karját a tükörben. Hasa is kemény volt, de úgy látszik, nem volt őbenne semmi, ami felkeltette volna más érdeklődését. Talán hiányzott a kedvesség vagy az empátia? Esetleg az odaadás és feltétlen rajongás? Biztosan, hiszen könnyedén túlléptek rajta. Még soha ennyire szánalmasnak és értéktelennek nem láttamagát. Legszívesebben összetörte volna a tükröt, mert egy ideges, szorongó nő arcát mutatta, pedig előző nap még nevetett rá.
Hogy lehet négy évet szemrebbenés nélkül elfelejteni egy alatt? Talán Gábornak nem jut eszébe, hogy milyen jókat kirándultak? Vagy az első ciprusi nyaralásunk, amikor gyomorrontást kapott, és ő ápolta? Akkor még hálálkodott, és azt mondogatta, hogy megfogta az isten lábát. Ha meg is fogta, könnyedén eleresztette, gondolta mérgesen. Hányszor, de hányszor várta este a kedvencével, madártejjel, és alkalmazkodott hozzá, amikor teste-lelke nem kívánta a hegymászást. Jó, nem igazi mászás volt, de a felfelé kaptatás annak minősül, nem? Hogy lehet, hogy ennyi élmény és kaland feledésbe merül? Vagy az ő gondoskodása értéktelen volt a számára? Pedig még azt az örökké beszélő anyját is kibírta, akit havonta meglátogattak pár órára, és egy jó ebédért cserébe hallgatniuk kellett, ahogy folyamatosan mondja, mondja a sérelmeit. Levegőt nem vett egyszer sem, így mindig zsongó fejjel jöttek el tőle. Magányos, mentegette a fiú, és ő elfogadta, de nem volt boldog, ha közeledett a hónap utolsó szombatja.
Vajon milyen ruhája lesz Nórának? Biztosan valami egyszerű, flancmentes, amilyen ő. Gábor viszont biztosan szörnyen elegáns lesz, mert mindig törődött magával, úszni járt, és időnként futni is. Bár szeretett enni, nem látszott rajta, amit büszkén emlegetett. Elképzelte, amint az oltár felé sétál, és meglátja a menyasszonyát. Talán könnybe lábad a szeme…A fenét, nem is érzékeny fajta, ez nem egy mozifilm, torkollta le magát.
Napokon keresztül nem találta helyét. Ahogy közeledett az időpont, nagy elhatározásra jutott. Nem, esze ágában se volt odamenni, vagy meglesni az esküvői menetet, az elszomorította volna, és különben se akarta lealázni magát a sárgaföldig. Viszont nem hagyta nyugton a gondolat, hogy vajon miért nem lett belőlük semmi. Hogyan sikkadt el a szerelmük, és hogyan lángolt fel Gáborban annyira, hogy nősülésre adta a fejét, hiszen mindig azt mondta, a házasság nem a papíron áll vagy bukik. Tényleg nem, de akkor mi változott meg benne? Most azon áll? Hogy lett ennyire fontos, hogy egy alig kibontakozó kapcsolatot ilyen gyorsan meg akar pecsételni? Írni fog neki…Felhívni nem akarja, és nem is meri, de az írás más. Az elbírja a semmitmondó választ is, és talán azt is, hogy a fiú szóra se méltatja. Miért tenné? Egy éve nem beszélnek, lezárták a közös életüket, valószínűleg azt hiszi, hogy ő is tovább lépett régen.
Elővette a telefonját, és dobogó szívvel bepötyögte a kérdések sorát. Mindegyik azzal kezdődött, hogy miért? Miért ő, miért ilyen gyorsan? És azzal zárult, hogy mi volt a baj köztük, hogy nem ő áll most mellette az oltárnál. Amikor rányomott a küldésre, pokolian ideges lett. Azonnal megbánta, de a kíváncsisága nem engedte visszavonni. Eltelt fél óra, mire megjött a válasz.
„Kedves Ildi! Nem illettünk össze. Jusson eszedbe, hogy ezt te mondtad a legvégén. Nórával több a közös pont bennünk. Minden jót kívánok neked!” Egy korrekt üzenet. Fellélegzett. Nem írta, hogy szereti Nórát, de azt se, hogy nem. Arra se utalt, hogy őt nem szerette. És igaza volt, ő bizonygatta legjobban, hogy nem passzolnak.
Már maga se tudta miért, bőgött egy sort, és amikor túllett az emlékezésen, rájött, hogy tényleg minden jobb így, ahogy van. Az esze nem csapta be, a szíve kicsit szórakozott vele, de le lehetett állítani. Néha a fentiek tudják, hogy mit kell tenni, gondolta némileg derűsebben. Kibontotta a karácsony óta hűtőjében várakozó pezsgőt is megivott egy nagy pohárral exe egészségére. Kint végre világos lett, kisütött a nap is a reggeli eső után. Pont került az i-re és ez így volt rendben.
Kép forrása: Pinterest
