Az idén csak 58 éves lenne. De csak 26 év adatott meg neki.
1988. június 24-én úgy ment el, olyan váratlansággal, hogy az ember nehezen fogja fel, hogy a sors kezének miért kellett épp ezt fiatal életet kiradíroznia a földi palettáról.
Kesjár Csaba egy kedves, jóképű fiú volt. A lányok kedvence. Igazi sztár alkat. Az lehetett volna, ha másképpen alakul földi léte. Hatalmas akarattal és kitartással küzdött a céljaiért. A Hungaroring, az akkori keleti blokk büszkesége már két éve állt, mert 1986 nyarán megnyitották ezzel is jelezve a változásokat Magyarországon.
Mindig mosolygott a képeken. Sugárzott róla az élet szeretete. Legjobban a gyorsaság bűvölte el. Akkor volt a legboldogabb, amikor tesztköröket mehetett a Hungaroring vadonatúj pályáján. Civilben nem szívesen vezetett, mert tudta, hogy nehezen tartja meg a korlátokat. Féktelen volt, szabad és fiatal. Ezért még szomorúbb arra gondolni, hogy sakktábláján azon a júniusi reggelen eldőlt egy bábu. Életének bábja.
Tehetségének köszönve Németországban gyakorolhatott. Nürnbergben azon a napon is ugyanúgy kelt fel a nap, ugyanúgy múltak a percek és Kesjár Csaba széles mosollyal az arcán szállt be az autójába. Nem volt jele a bajnak. Nem történt semmi különös és mégis. 200-zal csapódott neki a korlátnak fékezés nélkül. Féknyom nem volt.
A barátnője, Imola a közelében volt. Nem láthatta, mert annyira összeroncsolódott a kocsi. Már nem szállt ki a magyar Forma-1 reménysége, akinek rövidke 26 év jutott. A miértekre nem érkezett válasz. Az autót műszakilag rendben találták.
De azért felmerült a kérdés, hogy miért ő? Miért egy olyan fiatal srác, aki lelkes volt, tudott küzdeni az álmaiért, és a fiatalság minden lelkesedésével vetette bele magát az életbe. Vajon miért döntöttek másként odafenn vagy akárhol?
Még valahol a padláson megvan egy régi poszterem, amelyen magabiztos mosollyal néz a lencsébe egy tehetséges srác, aki rajongott a száguldásért, az autókért és az életért. Sok ember szívében ő maradt az első magyar bajnok, aki megelőzte volna a nagyokat és mi hatalmas büszkeséggel ünnepeltük volna itthon. Csodálatos élet lehetett volna!
A száguldó cirkuszt minden szépségével és reményével biztosan odafentről figyeli minden augusztusban egy srác, aki csibészesen elmosolyodik és rálép a láthatatlan gázpedálra.
