Karola magas volt és nagydarab, de trampliságában is szeretni való volt. Sosem tudott egy nadrágot rendesen felvenni, mert vagy lógott rajta, vagy a derekán kibuggyant a háj, ami nem tette vonzóvá. Mégis kedvelték, mert tele volt jóindulattal. Mandulavágású szeme mindenkinek feltűnt, és ha lefogyott volna, még modell is lehetett volna, mondta rá sokszor Zsuzsó anyja. Arca megkapóan szép volt.
Juci tipikus deszka volt és dauerolt haja a 80-as évek divatja szerint volt kétoldalt elcsatolva. A kazettás magnóból, a Tarzan boy szólt, amelyért mindhárom lány rajongott.
– Ugye, nem haragszol, hogy elmondtuk? – kérdezte Juci, és megrázta loboncát. – Azt hiszem, tettetek bele szőke tincseket – mondta, csakhogy terelje a beszélgetést.
Zsuzsó nem haragudott. Az őszi nap bágyadtan sütött át a virágos függönyön és az járt a fejében, miért hitte, hogy Iván más, mint a többi. Nyilvánvaló volt, hogy nem volt türelme rá várni, anyja is megmondta, hogy a fiúk a rossz lányokat szeretik, de a jókat veszik el. Ő Ivánnak akarta adni magát, csak nem ilyen gyorsan. A fiú azonban nem bírt magával és az a ribanc biztosan kellette magát, máskor is úgy vonaglott a diszkó közepén, hogy már-már azt hitték, valami baja van. Mozgása nem volt erotikus, pontosabban a lányok szerint semmiképp. Valószínűleg Iván sem így látta, és gyors numerának megfelelt. Zsuzsó szíve legszívesebben leállt volna a dobogással, csakhogy fájdalmában pihenhessen. De a dac talán még fájdalmánál is erősebb volt. Ha így kellett lennie, akkor legyen így, legyintett.
– Akkor haragudtam volna, ha elhallgatjátok – mondta nagy sokára.
– Pedig azt hittem, ő lesz a férjed – nyögte be Karola.
Ezen mindhárman nevettek. Zsuzsó előtt még ott állt egy év az érettségiig, utána meg várta a tanítóképző. Esze ágában sem volt férjhez menni.
– Nem baj, jobb, hogy kiderült, hogy egy szélhámos! – jegyezte meg Juci. – Hallgathatnánk valami rockosabbat? Mindig ezt a nyálas diszkót nyomatjátok. Hozok már egyszer egy szuper Iron Maiden vagy Whitesnake kazettát, aztán adunk az érzésnek…
Zsuzsó nem szállt szembe vele. Inkább arra gondolt, de jó, hogy másnap suli van, és ott majd az órákra kell figyelnie. Nem bírta volna ki, ha itthon anyja kérdezgetni kezdi, hogy mi van Ivánnal.
Egyetlen egy emberrel tudta csak megosztani igazán a gondolatait, és ő a nagymama volt. A következő hétvégén úgyis az övé lesz a világ, születésnapja lesz, és akkor boldog lesz, határozta el. Boldog és vidám, ha beledöglik, akkor is.
Egész héten kerülőutakon járt haza. Két napig esett az eső, még biciklivel sem mehetett, de a gyaloglás arra jó volt, hogy kiszellőztesse a fejét. A lányok szokás szerint vihogtak mindenen, Juci mesélte legújabb kalandját, és szerencsére egyikük sem vette észre, mennyire elkeseredett és milyen piszkosul hiányzik neki Iván.
A hét közepén egyik este kétszer is csörgött a vezetékes telefon, de amikor felvette, nem szólt bele senki. Még a levegővételét is hallotta a hívónak, nem szatír volt, az biztos. Zsuzsó csak tartotta a kagylót és hallózott egy sort, mire valaki bontotta a vonalat.
Érezte, hogy Iván próbálkozik, de hiába, nem enyhült meg a lány szíve.
Kép forrása: Pinterest
