– Ha már itt vagy, ehetnél pár falatot, úgyis olyan vézna vagy! – szólalt meg Orsi apja váratlanul. – Ne veszekedjetek már, nem bírom hallgatni. Ismered anyádat, egy elviselhetetlen perszóna, de jót akar.
– Apa, most te tényleg mellé állsz? Vezetek lóhalálában kétszáz kilométert, és kiderül, anya trükközött velem. Ehhez kellene jó képet vágnom?
– Nem, Orsikám, megértelek, de nem érdemes haragudni rá. Makacs és mindig eléri, amit akar. És ha már itt vagy, el is mehetnél arra a találkára. Nem veszítesz semmit.
– Dehogynem! Az időm. És különben is micsoda dolog az, hogy anya ismerkedik helyettem? Hogy nem tűnt fel a stílusa annak a valakinek?
Apja legyintett.
– Te is makacs vagy, nem akarod belátni, hogy ideje a földön járnod. Elmúltál harminc. Meg kell állapodnod, mert a végén egyedül maradsz a világban. Az nem lesz jó senkinek.
– Apa…Hadd döntsem már én el, mikor és kivel szeretnék randizni. Nem érzed, hogy ez is a koromból fakad, nemcsak az, hogy elvetessem magam?
A férfi hallgatott. Orsi felvette a táskáját, és szó nélkül kisétált a házból. A hársfák illata beterítette a kertet. Még élvezte is volna, ha nem haragudott volna olyan eszeveszetten. Arra gondolt, ha majd egyszer valóban baja lesz egyiküknek, nem fog hinni nekik, mert így jár, aki farkast kiált. Beszállt a kocsiba és gázt adott.
– Ezt jól megcsináltad! – mondta odabent az apa. Cigarettája után nyúlt, és hangos morgással rágyújtott. – Minek avatkozol mindenbe? – mordult rá az asszonyra, aki a maga ötvenöt évével igen takaros teremtés volt. Hullámos barna haját laza copfba fogta, és nem volt rajta egy deka felesleg sem.
Kedvtelve mustrálta a hátsóját, közben meg az járt a fejében, hogy a köztük lévő hat év egyre kevésbé számít, mégis látványos. Ő öregszik, a felesége nem. Volt ebben valami kellemes, de nyugtalanító is.
– Ne kezdd már te is! Muszáj valamit tennem, mert ez a lány még a végén nem kell senkinek! – felelte harciasan az asszony.
– Nonono! Kikérem magamnak, hogy így beszélj a lányunkról!
– Kérd csak! Viszont eszembe jutott egy jó kis terv!
– Az én telefonomat ne keverd bele! Képzeld, mit érezhetett Orsi. Néha olyan meggondoltalan vagy!
– Te meg öreg és kötekedős. Nem nyúlok a telefonodhoz, ebben biztos lehetsz. Viszont elmegyek randizni a lányunk helyett. Elvégre már ismerkedek is helyette.
A férfinek tátva maradt a szája. Ott lifegett benne a cigaretta, még jó, hogy ki nem esett.
– Mit csinálsz? Te tényleg bolond vagy! Hozzámenni nem akarnál?
A feleség legyintett.
– Muszáj haladni a korral. Majd azt mondom, Orsi nem ért rá, és én helyettesítem.
– Helyettesíted? Ezt hogy érted? Neked tényleg elmentek otthonról! Lefeküdni nem akarsz vele?
Az asszony elnevette magát.
– Csak nem vagy féltékeny? Hihetetlen, hogy milyen marhaság jut eszedbe! Hogy akarnék?
– Marhaság, nekem…marhaság! Tudod, sose értettem a nőket, de ez azért több, mint, amit meg akarok érteni.
Azzal lepöccintette a hamut cigarettája végéről, és faképnél hagyta elégedetten vigyorgó feleségét.
A nő hallgatott. Most mit vannak úgy oda ezek, morogta. Ő csak felméri a terepet, és ha megfelelő a jelölt, akkor átirányítja Orsihoz. Igaz, hogy volt benne egy dupla csavar, mert nemhogy nem a lánya képe volt fenn, de még egy hozzá hasonló sem, szóval dupla hazugsággal indul majd a találkozás. De sebaj, tisztázza az elején, és megmutatja neki, hogy milyen valójában egyszem gyermeke. Hogy arra a kérdésre mit fog mondani, hogy miért érezte szükségét a játéknak, még nem találta ki a jó választ. Viszont az ötlet kellemes bizsergéssel töltötte el. Gyorsan rápillantott a gépre, és megállapította, hogy csetpartnere valóban jóképű férfi. És még a férje is féltékeny! Kell ennél több egy koranyári délutánon? Úgy döntött, megmossa a haját, feltesz egy szolid sminket, és farmert húz. Semmi cicoma, és indulhat is a randira.
– Biztos, hogy jól meggondoltad ezt a dolgot? – szólalt meg az öreg. – Attól tartok, nem számolsz a következményekkel.
A feleség elnevette magát.
– Mifélékkel? Azt gondolod, elhagynálak? Vagy mitől tartasz ennyire?
– Attól, hogy túlságosan beleéled magad.
– Nem élem. És az egész csak egy terv. Hidd el, a jószándék vezérel!
Hallgattak. A pokolba vezető út is épp az említett, jónak tűnő szándékkal van kikövezve, mondhatta volna valaki, de csak csend ülte meg a szobát, miközben kint hangosan ugatni kezdett a kutya. Szokás szerint, ha valaki elsétált a házuk előtt.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
