Csipkerózsika
Csipkerózsika: Már sose fogom kialudni magam? Mindig jön valaki és csókolgatni akar?
Királyfi: Ennyien voltak már előttem?
Csipkerózsika: Na, hallod! Legalább száz éve alszom, még ha évente egy hülye tévedt volna erre, akkor is minimum százról beszélhetünk.
Királyfi: Ez elég gáz.
Csipkerózsika: Gáz? Nem értelek! Itt csak rózsák vannak, meg egy roskadozó épület, ide még nincs bevezetve. Vagy hozzád igen?
Királyfi: Nem erről van szó… Hagyjuk. Nem mostál fogat egy kerek évszázada, én meg csókolgassalak? Mi van, ha száj és körömfájásod lett időközben?
Csipkerózsika: Aludtam, te szerencsétlen! Nem elég mélyen, mert ha úgy lett volna, nem ébredek fel minden hülye próbálkozására. Sokszor el kellett játszanom, hogy nem vagyok ébren. Mostanában egy jóképű herceg se látogatott meg. Te se látszol valami fiatalnak.
Királyfi: Húsz múltam, rossz a szemed. A ruhád is kiment divatból, és még neked áll feljebb? Mondjuk szőke vagy, azt díjazom, és meg se őszültél az idők folyamán. A látásod viszont megromlott. Akarsz csókot vagy sem? Így utólag, pedig fel se kelhettél volna anélkül. Ma már semmi nem ugyanaz, mint régen…Nem viselem jól az új időket.
Csipkerózsika: Elkéstél, szemtelen vagy, kicsit öregecske, szóval tartsd meg magadnak azt a csókot. Inkább csokit vagy vizet kérek, nagyon ki van száradva a szám! Kérlek, a pókhálót szedd még le a hajamról, mert irtózom tőle.
Királyfi: Meg vagy te bolondulva? Pókiszonyom van, örülj, hogy a tériszonyom le tudtam küzdeni, és feljöttem ide. Túl sokat vársz tőlem!
Csipkerózsika: Te pipogya fráter! Úgy gondolom, jobb, ha visszafekszem, és alvást színlelek. Au revoir, a soha viszont nem látásra!
Királyfi: Ezt nem hiszem el! Csúszott a lépcső, de én jöttem. Félek a magasban, de kitartottam. Pókhálós a haja, de elvettem volna…Mi kell még ezeknek a mai királylányoknak?
A farkas és a hét kecskegida
- gida: Meg vagytok ti bolondulva? Ez nem lehet az anyukánk, hiszen ő most ment el!
2. gida: De te is tudod, hogy milyen feledékeny, biztosan visszajött valamiért!
3. gida: Megparancsolta, hogy senkit ne engedjünk be, legyetek szófogadóak, mert megmondalak benneteket!
4. gida: Ugyan kinek, ha nincs itt senki, csak mi?
5. gida: Én nem félek a farkastól, szerintem mindenkiben van valami jó. Benne is.
6. gida: Ó, persze, te ostoba! Te leszel a jó a gyomrában, ha nem fogod be!
7. gida: Én félek és pisilnem kell!
A farkas: Gidácskáim, lelkecskéim, ne aggódjatok, csak itthon maradt a zsebkendőm, és folyik az orrom a sok gizgaztól. Az a fránya allergia!
- gida: Lehet, hogy mégis ő lesz az? Halljátok, milyen kedves?
2. gida: Én megmondtam, hogy csak kiment a fejéből valami…Sose hallgattok rám!
3. gida: Buták vagytok, és alig várom, hogy elmondjam a maminak, hogy majdnem beengedtétek az ordas farkast! Ostoba népség!
4. gida: Továbbra sincs itt senki, te árulkodós majom! Vagy kecske! Mek-mek! Mekkmondalak…Pfuj!
5. gida: Mi lenne, ha beszélgetnénk vele? Ha a farkas az, lehet, hogy épp csak magányos. Az nagyon szomorú dolog…
6. gida: A hasában majd nem leszel az, ha felzabált mindannyiunkat! Ti tényleg nem fogjátok fel, hogy ő egy vadállat?
7. gida Jaj, már nem bírom visszatartani…Nagyon kell.
A farkas: Gidácskáim, lelkecskéim, csak egy kis résen adjátok ki a zsebkendőt, és akkor mehetek is a dolgomra. Hozok nektek ropogós salátát és káposztát is! Megígérem, csak siessetek!
Az ajtó ekkor kinyílik, mert az ötös számú gida szíve megesik rajta, és már nyújtja is a kendőcskét. Azzal már ő is kint van, és azonnal tudja, hogy nem ez volt rövidke élete legjobb döntése.
Kép forrása: Pinterest
