– Magyarázza meg nekem, mi nem stimmel? Érzem, hogy valami nagyon zavarja.
Néztem az asszonyt, és elfogott valami jeges rémület. Mintha megéreztem volna valamit a jövőből. Csak hallgatott. Lehajtotta a fejét, és csendben káromkodott egyet.
– Maga szereti Lilit? – kérdezte nagy sokára.
– Igen, bár nem tudom, hogy ő ezt elhiszi-e nekem valaha. Nem biztos, hogy jó módszert választottam, hogy a közelébe jussak, de higgye el nekem, szeretem őt.
– Jó, akkor menjen vissza oda, ahonnét jött, és soha többé ne keresse! Megértette?
– De…Én azt hittem, támogatni fog. Nem tehetek arról, hová születtem, arról se, ki az apám. Már nem a középkorban élünk…
– Tudja, Alex, ennél sokkal kacifántosabb a helyzet. Engem rohadtul nem érdekel, hogy magának vagy az apjának mekkora hatalma van, a pénze se izgat, és ezzel Lili is így lenne. Ha maga kellene neki, megkapná magát.
– Úgy érti, hogy esélyem sincs nála? Nem azt mondta, hogy szomorú miattam?
Mari néni legyintett. Intett Józsinak, aki mintha csak erre várt volna, már tette is le elé a második pohár sört.
– Piszok meleg van! – mondta neki kedvesen a férfi.
A vendég nem válaszolt, csak engem nézett.
– Nem kertelek tovább. Elmondok valamit, ami majd visszatartja, mert úgy gondolom, nem képes másképp felfogni, hogy Lili nem lehet a maga szerelme. Nem lesz könnyű, gyűrje fel a gatyaszárat és ne vágjon közbe. Értve?
– Igen, de mondja, mert menten felrobbanok az idegességtől.
– Jól van, fiam, akkor kapaszkodjon! A maga apja Lili apja is.
– Micsoda? Miket hord itt össze?
– Mondtam, hogy ne vágjon közbe! – mordult rám. – Hallgasson végig, aztán emésztheti a dolgot.
– Nem könnyű ezt hallgatni.
– Pedig muszáj lesz. Amikor az unokahúgom fiatal volt, összeszűrte a levet a maga apjával. Ebből lett Lili. Ne nézzen így rám, nem most találom ki. Néhányan tudtunk róla, de miután az a széltoló eltűnt, többé a szánkra se vettük a nevét. Odafent nagy játékos lehet az öreg, hogy úgy intézte, hogy magunk ketten találkozzanak.
– A szentségit! – kiáltottam fel sápadtan. Tudtam, hogy nem hazudik. Ilyesmit senki nem talál ki. Szerelmes vagyok a féltestvérembe? Hogy az a leborult…Akkorát káromkodtam, hogy még Józsi is felkapta a fejét, pedig a pulton könyökölve bóbiskolt.
– Ez van. Ugye érti, miért felesleges az igyekezete?
– Lili tud róla? Miért nem mondta?
– Azt hiszem, sejtelme sincs az egészről. Pontosabban arról nem, hogy maga a testvére. Azt már tudja, hogy nem a biológiai apja nevelte fel, és hagyta el, de a legfontosabb még titok maradt előtte.
Ültem csendben, és fájt a szívem. Annyira, amennyire csak egy lehetetlen szerelemben vergődő szív fájhat. Ilyesmi nincs is, gondoltam összeroskadva. Ez csak a filmekben szerepel, egy jó kis csavar, de ott nem döglik bele senki.
– Beszélnem kell vele! – tört ki belőlem.
– Ugyan, menjen már! Mit mondana? Hé, te, közös apánk van, de én szeretlek?
– Nem, nem ezekkel a szavakkal.
– Itt nincsenek jó szavak. Az apja legalább elismerte, hogy tud a lánya létezéséről, ez is valami. Egyetlen, akivel talán beszélnie kellene, az ő.
– Apám sose fogja bevallani…Miért tenné? Rég volt, lerendezte, nem érdekli. Számára Lili egy idegen, és álmában se gondolja, hogy találkoztam vele.
– Ebben igaza van…Akkor meg…
– Akkor felejtsem el és lépjek tovább, ezt akarja mondani? – kérdeztem szomorúan.
– Mi mást tehetne? Így lesz a legjobb mindkettőjüknek. Nem volt semmi maguk közt. A szerelmes szív begyógyul, nem kell megijedni tőle. Maga talál egy másik lányt, ő pedig lassan feldolgozza édesanyja elvesztését. Most úgyis ruhákat tervez, hátha egyszer befut velük. Kis csoda lenne, de elképesztően tehetséges.
Nagy levegőt vettem, és nem tudtam mit mondani. Kavarogtak a gondolatok a fejemben, de egy se adott megnyugvást. Apa és Lili anyja? Micsoda marhaság ez? Kinek jutott eszébe, hogy ők ketten együtt legyenek? Miért épp ők? Miért kellett nekem megismernem és megszeretnem épp azt a lányt, aki a testvérem? Az a szemét sors, és az, aki, szövi, de megnyirbálnám az ő fonalát is!
– Menjen haza, és higgadjon le! Hagyja, hogy az unokahúgom elfelejtse magát. Ha szereti, ez a legtöbb, amit tehet érte.
– Rendben. Most muszáj egyedül lennem. Köszönöm, hogy elmondta mindezt! – Azzal felálltam, fizettem és kábán elhagytam a kocsmát. A nap sütött, az ég kéken ragyogott, de én nem láttam mást, csak egy szerencsétlen hülyét, aki megint és megint pórul járt. Apának igaza van, egyszerűen nem hasonlítok rá semmiben, nem léphetek a nyomába, mert ő sikeres. A nőknél is.
Tudom, még az is szánalmas, ahogy ezeken járt az eszem, de nyomorultul éreztem magam. Leültem bérelt házam teraszán és legszívesebben a fejemet a falba vertem volna. Viszont az asszonynak igaza volt. Soha többé nem kereshetem Lilit, hiszen ezt a helyzetet még tisztázni se kell vele. Tulajdonképpen nincs is mit tisztázni, hiszen ő menekült előlem.
Ránéztem a telefonomra, és akkor láttam csak, hogy anyám vagy ötvenszer hívott. Nem volt kedvem visszahívni. Elegem volt belőle és apámból is. Úgy gondoltam, keservét ráérek később is meghallgatni, ezért egyszerűen kikapcsoltam a mobilt, és csak bámultam a repedezett köveket, a csendesen imbolygó fűszálakat. Hagytam, hogy az izzadtság patakokban csorogjon a hátamon.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
