T. Barnett: Gyilkosság a Garda-tónál 9. rész

 

 
 

Malcesine hiába volt sokáig alvó falucska, amióta felébredt, megváltozott. Azóta rendre történtek fura esetek. Régebben sose fordulhatott volna elő, hogy Marco Alesi felesége összeáll egy öregemberrel alig pár hónappal férje halála után. De az is meglepett mindenkit, hogy a nagy múltú Bartletti család a tönk szélére került, és idősebb Bartlettiről kiderül, hogy sikkasztott a saját bankjától. Nem, a világ nem volt már olyan csendes és egyszerű hely, mint ötven éve.

Bianca apja, a részeges és agresszív Ferdinando nem bírta megemészteni, hogy a szomszédok arról pletykáltak, hogy lányának köze lehet a városban történt gyilkossághoz. Állítólag valaki látta, de persze senki nem tudott semmi biztosat. A férfi idegesen rágcsálta a bajuszát, amikor megjelent a kocsmában, mert azt nem bírta volna ki, hogy ne menjen el a haverjaival iszogatni, mielőtt a bárkájával kihajózik.

– Jó napot, Ferdinado! – szólalt meg egy alacsony, igencsak elhízott férfi, aki törzsvendégnek számított a Kék galambban, ahol az említett is a napja nagy részét töltötte. – Hallottad, mi történt?

– Ki ne hallotta volna? – mordult rá és intett a kocsmárosnak, hogy adja a szokásost.

– Azt is tudod, mit pletykálnak a környéken?

– A lányomra gondolsz? Gusztustalan ez a szóbeszéd. A lányom lehet, hogy nem könnyű eset, mert nagy a szája, de nem gyilkos.

A másik felsóhajtott. Mindenki ezt mondja, de ő ismerte azt a beképzelt Biancát, aki mindenkinél többre tartotta magát. Legalábbis ő így látta, mert sosem volt hajlandó szóba állni vele. Pedig még azon is gondolkodott, hogy özvegy lévén megkéri a kezét. Nem olyan rossz parti ő, hiszen két hajója és hat legénye is van, akik megkeresik neki a betevőre valót. Amit mondjuk ő eliszik, de ha lenne felesége, biztosan nem hagyná. De Sophia két éve elment, pedig nála jobb asszonyt keresve sem találhatott volna. Az a nyomorult rák, ami biztosan Isten büntetése azért, mert az első gyerekük még házasság előtt fogant. Nem bírtak a magukkal, és Sophia megesett. Persze azonnal elvette, senki nem tudott arról, hogy állapotos, csak Isten, és úgy látszott, ő nem szereti a házasság előtti örömöket.

– Jól van, nem kell bekapnod, nem azért kérdem! Tudom, hogy jó lány! Most merre van? Én úgy hallottam, nagyon keresi a rendőrség.

– Az én lányomat? Nincs jobb dolguk? Miért akarják rákenni valaki bűnét? Tudod, rohadék világban élünk, Pietro.

– Tudom, haver…De…

– Hagyjál már békén, nem tudom, hol van! Napok óta nem láttam, de ha előkerül, kitekerem a nyakát. Nem tűröm, hogy miatta én is bajba kerüljek.

A Pietronak nevezett férfi megnyalta a száját, és a pult felé nyúlt, ahol várta egy jó kis calvados, amiből igencsak szeretett töltekezni.

– Ne bántsd! Lehet, hogy csak szóbeszéd az egész. Bár volt valaki, aki látta arrafelé kóborolni!

Fernandino felhorkant. Lánya vékony volt és izmos. Ismerte akaratos természetét, és csodálkozott volna, ha az a Hotte, Hütte vagy bárki kikezdett volna vele és ő nem védekezett volna. Arra tanította kiskorában, hogy ne hagyja magát, ha a kocsmában valaki megpaskolja a fenekét. Persze a haverjai játékból csinálták, de ha sokat ittak, erőszakosabbá váltak. Nem akarta ő a kocsmába vinni a lányt, de mit tehetett volna, ha az asszony dolgozott, és nem volt, aki vigyázzon rá. Így amikor az ittas társaságból valaki elfeledkezett arról, hány éves a kislány, minden bizonnyal meglepődött, hogy milyen erővel rúg a lába közé annak, aki túlságosan közelít hozzá.

– Ugyan ki látta volna? – kérdezte már kevésbé magabiztosan.

– Nem tudom, ezt beszélik. Mindenesetre tisztázni a kellene magát. Jobb lenne neki és neked is. Ha annak a fickónak a szülei megjelennek, balhé lesz. Valami gazdag ficsúr lehet, mert a rendőrfőnök még telefonon keresztül is hajbókolt neki.

– Te aztán mindent tudsz! Na, adj nekem is egy calvadost, Evita! – fordult ingerülten a csaposlány felé, aki a poharakat törölgette, de közben óriásira növesztette a fülét.

– Mindjárt, csak végzek ezzel a kettővel! – mosolygott rájuk kedvesen a nagymellű lány, de csak azért, mert több borravalóban reménykedett.

Fernandino idegesen hörpintette fel az italt, és az járt a fejében, hogy ki fogják őt beszélni, és majd elfordulnak tőle a barátok, ha megtudják, hogy lányát gyilkossággal gyanúsítják. Vajon hol lehet az az átkozott lány, akivel csak baj van? Ekkor jutott eszébe, hogy Leonardo mindig utána koslat, neki tudnia kell, hová tűnt. Intett még egy italért, majd amikor azt is lehúzta, fizetett és elindult a könyvesbolt felé, hogy megtudja, Bianca valóban eltűnt-e vagy elmenekült a városból, mert megölt valakit.

Folytatjuk…

 

Fotó: Luca Bonesini: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/nyugodt-kilatas-a-garda-tora-hegyi-hatterrel-37634733/

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here