Magda szomorúan üldögélt a sötét lakásban, nem volt kedve felkapcsolni a villanyt. Olyan nap közeledett a vége felé, amelyet szívesen elfelejtett volna. Tudta, hogy vannak olyan emberek, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy másoknak rossz legyen, és ezt képesek olyan jól álcázni, hogy aki benne van, be is dőljön a trükknek. Megjelent ez a nő, ez a Zsizsi, és képes volt mindent bevetni, csakhogy felhívja magára a figyelmet. Ha jól vette ki Móric szavából, még sose találkoztak, de élt azon lehetőséggel, hogy hasonlít a húgára. Mintha ez akkora dolog lett volna.
A halottak halottak maradnak akkor is, ha valaki egyszer majd klónozni tudja az élőket. Soha senki nem lesz egy az egyben ugyanaz, mint egy másik ember. Az emlékek, az élmények és a gondolatok nem fogják hagyni, hogy két ember azonos legyen. Legfeljebb egyszer a távoli jövőben, ha lesznek emberszerű robotok, akik érezni tudnak. Ám mostanság csak kétszínűek és tolakodók léteznek, akiket nem érdekel semmi, csak hogy elérjék, felfigyeljenek rájuk.
Magda képtelen volt elhinni, hogy ez a közönséges nő felkeltette a férfi érdeklődését, és szentül hitte, hogy udvariasságból hajlott az erőszakra, amellyel szinte magával rángatta. Mégse lett jókedve tőle, mert úgy gondolta, Móric lerázhatta volna.
Sokáig ücsörgött a félhomályban, amelyben lassan filmet rajzot a lemenő nap. Eszébe jutott, hogy Billyt is ki kellene eresztenie a hátsó kertbe, hogy elvégezze a dolgát, közben meg jó lenne megtudnia, mi van Renával, pontosabban a barátjával. Kétszer is megcsörgette, de a lány nem vette fel, majd, amikor felállt, és finom mozdulattal leseperte lábáról a kutyát, megcsörrent a telefonja. Úgy érezte, bár nem ismeri a srácot, boldog lesz, ha jó hírt hall felőle.
– Kerestél? – kérdezte Rena. Hangja színtelen volt, ami lehetett csak a fáradtságtól, de a vonal minősége se javított a helyzeten.
– Szabad érdeklődnöm a helyzetről?
– Minden okés. – Hangzott a tömör válasz, a lány hangja azonban üres volt. Magda biztos volt benne, hogy még véletlenül sincs rendben minden, de ha így van, vajon miért nem mondja. Hirtelen ideges lett, legszívesebben rágyújtott volna, de már egy éve leszokott, és nem tartott otthon egy szálat se, nehogy kísértésbe essen.
– Valami baj van? Én valahogy nagyobb örömöt vártam a részedről – fogalmazta meg óvatosan a véleményét. Esze ágában se volt beleavatkozni, de nem hagyhatta szó nélkül ezt a fura viselkedést.
– Ja, örülök! Bár azt se bántam volna, ha ott döglik meg! – kiáltott hevesen a lány.
– Nekem nem úgy tűnt!
– Az még délután volt, most meg este van! De fáradt vagyok, nem akarok beszélni róla! Hazamegyek, mert ha itt maradok, akkor megölöm ezt a rohadékot, és holnap kereshetsz új virágkötőt, és hozzám hasonlóan jót úgyse találsz. – Erre nem nagyon volt jó válasz… Az asszony megrántotta a vállát, majd belenyugvóan ennyit felelt:
– Ha elállsz a gyilkosságtól, reggel várlak!
– Jut eszembe! Egyedül vagy otthon? Gondolom, ha ott lenne a titokzatos lovagod, nem engem hívogatnál. Nem ment jól?
– Pocsék volt! – nevette el magát. – Mindkettőnk napját érdemes lenne törölni az öröknaptárból.
– Minden pasi egy barom! – nyugtázta Rena. – Holnap vagy leisszuk magunkat, vagy elküldjük őket a francba, jó?
Magda erőltetetten felkacagott, majd letette. Nem, nem minden pasi, villant át az agyán. Tudta, hogy van igazi szerelem. Van olyan, amikor az ember a zsigereiben érzi, hogy kihez tartozik, és ki tartozik hozzá. Megélte a szenvedélyt, a vágyódást és azt is, hogy tudta valaki úgy szeretni, ahogy neki megfelelt. Az a legnehezebb, hogy a legtöbben nem tudják azt adni, amire a másiknak szüksége van. Úgy szeretnek, ahogy nekik jó, és nem értik, hogy az miért kevés. William azonban nem ilyen volt. Benne megvolt az a ritka tudás, amellyel egy nőt úgy lehet boldoggá tenni, hogy nem veszíti el önmagát egy kapcsolatban.
Billy nem mozdult a lába mellől, ezért lehajolt hozzá, megsimogatta a fejét, és legszívesebben jól megdögönyözte volna buksi fejét.
– Milyen jó, hogy hazahoztalak! – mondta neki. – Te vagy a leghűségesebb és a legjobb pasi a világon, ez biztos. Benned ne csalódjak, megértetted?
A kiskutya vakkantott egyet, majd hagyta, hogy felnyalábolja és elinduljon vele a kis udvarra, ahol pár bokron, és füvön kívül nem volt semmi. Ekkor csengettek. Az asszony meglepődött, mert rég nem állított be hozzá senki váratlanul. Letette a ragaszkodó jószágot, és elindult ajtót nyitni, miközben az járt a fejében, hogy vajon ez a nap zárulhat-e még rosszabbul, mint ahogy számított rá. Gyorsan összehúzta magán könnyű kis kardigánját, amit csak otthon vett fel, mert máskor öregesnek találta volna, és mielőtt ajtót nyitott volna, nagy levegőt vett. Az üvegen átlátszott az érkező sziluettje, de nem lehetett kivenni, nőé vagy férfié. Magda megborzongott. Valami rossz előérzet azt súgta neki, hogy ne nyisson ajtót, de nem tehette.
– Ki az? – kérdezte tétován, de válasz nem érkezett.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
