A gond sokrétű és szerteágazó. Arról most ne beszéljünk, hogy a feltételek mennyire adottak vagy sem, mert az országban közel sem azonos a helyzet, nem beszélve a személyi feltételekről, a motivációról és a megbecsültségről.
A tanítás manapság azért (is) nehézkes, mert az idő nem állt meg, de akik ebben a közegben élnek, tanítanak, nehezen tudják elfogadni, hogy a változás megállíthatatlan. Feltételezzük, hogy egy iskolában vannak elegen, vannak jó és szakmájukat értő pedagógusok, akkor is túl sokan vannak, akik már idősebbek és nehezen alkalmazzák a mai tudást. Valljuk be, a jóval fiatalabb gyerekek, akik ebbe a világba születtek, simán lekörözik a tanárt, ha a tabletet vagy a mobilt kell használniuk. Olyan oldalakat, fórumokat, technikákat ismernek, amelyekről sok pedagógus nem is hallott, nem beszélve a gyorsaságról, amellyel élnek. Ők beleszülettek a sebességbe, nem állnak meg gondolkodni és töprengeni a problémákon, hanem azonnali válaszokat akarnak, és ezt nem a lexikonokból akarják nyerni. A mai gyerekek, fiatalok jó része sokkal inkább hisz a kortársainak, mint a tapasztaltabb felnőtteknek. Valamit nagyon elronthatott az X generáció, hisz gyerekeik nehezen fogadják el az ő megéléseiket, nem beszélve a gyűjtött és elraktározott lexikai tudásukról.
Ma egy pedagógus, ha nem képes haladni a korral, megtorpan, kétségbe esik, és erőnek erejével el akarja érni, hogy minden úgy legyen, ahogy régen. Sok esetben csak tilt, ahogy a környezetünkben tapasztaljuk, amiről mindenki tudja amióta világ a világ, hogy hazugságra ösztönöz. A világ úgy működik, hogy amit nem szabad, ami tilos, amit rejtegetni kell, azonnal érdekessé válik. Ezért felesleges azt mondani egy gyereknek, kamasznak, hogy elő ne vedd a telefonod, úgyis megteszi. Ma, amikor 100-150 éves háziolvasmányokkal gyötrik az amúgy is nehezen olvasó generációt, valljuk be, tévúton járnak. Hogy az ördögben szerethetné a mai gyerek A kőszívű ember fiait, amikor nem is érti? Régebben se értették a szülei, ahogy az Egri csillagok és a Tüskevár se szórakoztató oly módon, ahogy emlékeinkben él. Az idő vasfoga megrágta, és ha célt akarunk érni, nem ezeket olvastatjuk. Vagy épp semmit nem szedetünk ízekre kötelező olvasmány gyanánt.
A tanulókat ma abszolút felesleges évszámokkal, események sorrendjével bombázni, hiszen mindent megtalálhat a neten, és higgyük el, nem az a legfontosabb, hogy tudja-e, mikor volt a nándorfehérvári csata. Sokkal érdekesebb lenne összefüggéseiben tanulni a korokat, eseményeket. Arról sose szólnak a könyvek, hogy az ókorban Egyiptomon kívül hogyan és kik éltek a világban. Mi volt a honfoglalás korában Amerikában, vagy mit tudunk az itteni emberekről, mielőtt Árpád népe megérkezett a Kárpát-medencébe? Ugyanez vonatkozik a többi tantárgyra is, amelynek hasznossága ma megkérdőjelezhető.
Ma más dolgokat kellene tanítani, mint egykor, mert nem fontosak a képletek, viszont az emberi test, a környezettudatosság, az empátia, a logikus gondolkodás annál inkább. Mennyivel hasznosabb lenne, ha pénzhasználatot, környezetvédelmet, háztartástant tanulhatnának, és nemcsak elméleti, hanem gyakorlati síkon! Igen sok beszélgetős, elmélyülős, gondolkodtató órára és feladatra lenne szükség, hogy a ma diákjai képesek legyenek megérteni és elfogadni másokat, legyenek azok sérültek, betegek, idősek, fogyatékkal élők, más vallással, bőrszínnel és gondolkodással élők.
Mindenki elmondja, hogy a szövegértés mennyire fontos, de az utóbbi években ennek jelentősége nemhogy nőtt volna, hanem meredeken zuhant. Sokan már egy épkézláb mondatot nem tudnak megfogalmazni, szöveget értelmezni meg végképp nem megy. Arra lenne szükség, hogy a telefon ne váltsa fel a gondolkodást, a beleérzőképességet, és annak örömét, hogy személyesen együtt lehetünk valakivel, és rá figyelhetünk.
A testi és lelki felvilágosítás legalább ennyire fontos, mert arról beszélni, hogy a problémák orvosolhatók, hogy semmi nem tart örökké, még a baj sem, soha nem hiábavaló. A fiataloknak tisztában kellene lenniük a testükkel, érzelmeikkel, azzal, hogy rendelkeznek önálló akarattal és döntéssel, amely szerint mondhatnak nemet a kellemetlen helyzetekre, a szexre is. Akárhogy ódzkodunk, nem lehet elkerülni a nemi életet sem, és az azzal járó következményeket. A megelőzés minden téren hasznosabb, mint a következmények megélése vagy szőnyeg alá seprése.
Tanítani kellene olyasmit, ami kétkezi is. A szöget a telefon sose veri be, de a szög ne segít abban, hogy egy idegen városban megtaláljuk a legközelebbi strandot, pizzázót. Mindkettőnek haszna van, és azt kellene megmutatnunk, hogy ez így van.
Sajnos, sok felnőtt nem akar tanulni a gyerekétől, és sok gyerek sem a felnőttől. A ma iskolája elmarad nálunk attól a szinttől, amelyben lennünk kellene a 21. században. Szükség lenne fiatalításra, de amint tapasztaljuk, nem vonzó már a tanítás, oktatás, mint szakma. Pedig millió öröm és siker is van benne, nem beszélve a lelkesedésről és a távolabbi célokról, amelyek felé terelhetik a tanárok tanítványaikat.
A gyerekek ma se jobbak vagy rosszabbak, mint régen. Minden kor hozott magával újdonságot, amit sokan nehezen fogadtak el. A rádió megjelenésével azt szidták, majd a mozit, később a tévét, most az internetet. Pedig csak arra lenne szükség, hogy kivegyük az adott lehetőségek tárházából a nekünk megfelelőt.
Mindezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy a sokat szapult X vagy boomer generációban nagyon sok erő, kitartás és céltudatosság van, volt. Talán a túlzott megfelelési kényszerük nem előnyös, de az elhivatottság, a lojalitás és a becsülettel elvégzett munka még mindig értékes.
Higgyük el, tanulhat minden generáció a másiktól. Nem vagyunk jobbak, se értékesebbek, mint a mostaniak és fordítva is így van.
Kép forrása: Pinterest
