Igaz történet alapján…
Én tudom, hogy Dorina nem illik Tomihoz. Még külsőleg sem, nemhogy másképp. Dorina szép, okos, de nincs szíve. Sírni csak akkor láttam, ha hiszti közben műkönnyeket morzsolt szét a szeme sarkában. Mindenkit levesz a lábáról, mert kedvesnek tetteti magát, miközben egy árva macskába is nevetve rúgna bele, ahogy meg is tette régen. Soha nem tesz semmit önzetlenül. Ha segít, annak ára van, ha te nem segítesz neki, annak pláne. Az iskolában sem volt olyan nap, hogy ne történt volna vele valami. Jó is, rossz is, de az unalmat nem bírta.
Elviselhetetlen a stílusa, és én nem értem, miért nem veszik észre. Amikor érettségi előtt állt, gond nélkül kikezdett egy negyven körüli tanárral, aki majdnem elvált miatta. Nehezen, de észre tért, legfőképp a gyerekei miatt.
Dorina középmagas és szőke. Az ilyen lányok mindenkinek kellenek. Nem tejfehér a bőre, hanem olyan kellemes hamvas, ami mindenkiben rendkívüli érzéseket ébreszt. Kiben anyait, kiben vágyat, van, aki szimplán meg akarja menteni őt a világtól, pedig ez a világ csak az ilyen nőkre vágyik. Kell nekik egy ilyen, hogy felrakják a piedesztálra és a porból csodálják. A szüleink is így tesznek. Rajonganak érte, szerelemmel csüngnek rajta, és észre sem vesznek engem meg az öcsémet. A mi családi Barbienk a bálvány, már az is fura, hogy a lábát nem csókolgatják.
Erre adva vagyok én, akivel a természet kibabrált. Megteremtett a nővérem ellentéteként. Barna vagyok, alacsony, némi túlsúllyal. Nem sokkal, de azért a nádszál vékony jelzőt nem rám találták ki. Láthatatlanul élem a mindennapjaim. Jól tanulok, vannak barátaim, szeretek kirándulni, olykor még sportolok is. Csak nincs bennem semmi, ami észrevehető lenne. Talán nem is bánnám annyira, ha nem állnánk esküvő előtt.
Tomi megkérte Dorinát, aki nagy kegyesen beleegyezett. Gondolom, vőlegénye most minden nap gyertyát gyújt a házi oltár előtt, amiért ekkora szerencsében részesítette a teremtő. Biztos, hogy a nővérem nem szereti, mert képtelen a szeretetre. Ő csak csodálatra vágyik és fel sem méri, hogy a házasság elveszi tőle ezt. Ott majd nem lehet mindig királynő, mert lesznek cselédmunkák is, amiket el kell végeznie. Egyelőre azonban még lelkes, három hónapja van kiélvezni a jegyességet, aztán konyec.
Aztán eljött a nap, amikor eldöntöttem, felnyitom a jövendő férj szemét. Több okom is van e „jótéteményre”. Az egyik az, hogy valóban jót akarok neki. Meg magamnak is. És én, akármennyire galád dolog, Tomit akarom. Nem most figyeltem fel rá, hanem még az oviban. Már ott is cuki volt, és ő nem emlékszik rá, de sütöttünk homoktortákat. Akkor dőlt el, hogy ő lesz a férjem. Igaz, hogy nem vette komolyan, amikor megmondtam neki, de nem fontos, régen volt. Más iskolába kerültünk, aztán az egyetem alatt megtaláltam őt újra. Jóképű lett, az a fajta, aki nem él vissza vele, mert számára nem fontos a külső. Ez milyen rossz duma a részemről…Visszaszívom. Ha nem lenne fontos, akkor nem a nővéremet akarná, leszámítva, hogy Dorina okos. Annyira az, hogy mindenkit manipulálni tud. Szüleink persze boldogok. Mikor nem azok, ha róla van szó?
Én is befejeztem az egyetemet, de észre se vették. Az öcsénk ballagásáról kis híján elkéstek, mert akkor is Dorina dolgaival voltak elfoglalva. Cipőjének sarka letört induláskor, ezért apa megállt egy plázánál, és gyorsan vettek egy újat. Nem, nem gyorsan. Lassan, de olyan lassan, hogy már elkezdődött a ballagás, amikor beestek az iskola aulájába.
A szüleimnek csak egy gyereke van, és két amolyan tartalék, végszükség esetére. Ádámot nem zavarja, ő éli az életét, és azt mondja, amíg bőven van zsebpénze, addig nem érdekli az ősök. Azok pedig pénzelik, mert kompenzálnak.
De itt vagyok én, a semmilyen középső gyerek. Még jó, hogy nem retusálnak ki a családi fotókról. Én vagyok az oka, amiért Tomi megismerkedett a nővéremmel. Én kértem meg, hogy egyik nap vegyen fel a házunk előtt. Persze arra nem számítottam, hogy Dorina épp akkor lép majd ki a házból, amikor titkos szerelmem leparkol. Az egész egy lassított felvételhez hasonlított. Nyílt az ajtó, kilibbent egy szőke démon, a haját fújta a szél, Tomi meg levegő nélkül maradt. Én az ablakból néztem a jelenetet és már tudtam, nekem annyi.
Attól a pillanattól kezdve egyre többet járt hozzánk. Anya is megkedvelte, bár szerinte senki nem lehet elég jó a lányának, de be kellett látnia, hogy egy filmsztár se ugrik el érte Hollywoodból. Igaz, hogy csak azért, mert még nem látta őt. Így egy év után, Tomi eljegyezte. Nem voltak meg jól. Gyakran hallottam, ahogy a nővérem parancsolgat vagy szeszélyeskedik. Tomi meg vagy nevetett rajta, vagy teljesítette a kérését. Továbbra is barátok maradtunk, pontosabban ő így hitte. Én nem a barátja akartam lenni, hanem a lány, akit szeret.
A lánykérés után rájöttem, hogy a mi tökéletességünk bepánikolt. Rájött, hogy a világ ezután egy férfira korlátozódik majd neki, és mások csodálatában nem fürdőzhet oly leplezetlenül, ahogy eddig. Megteheti, de annak ára lesz, amit prózai módon vitának hívnak. Kezdett érezhetően megváltozni. Szüleink természetesen betudták esküvői előtti láznak. Én azonban résen voltam. Tudtam, hogy eljött az én időm. Csak annyit kellett tennem, hogy Dorinát megismertetem valakivel, aki elbűvöli, méghozzá annyira, hogy lemondja az esküvőt. Nem hemzsegtek körülöttem modellek sajnálatos módon, de a szerencse mellém állt.
Egyik nap a menyasszony arra ébredt, hogy szörnyű fogfájás gyötri. Muszáj volt orvoshoz mennie, mert a poklok poklát élte. És az új fogorvos lett az én megmentőm. Istenemre mondva, ezt jobban ki se találhattam volna. A fogorvos egy pakisztáni, enyhe akcentussal beszélő, igazán jóképű férfi volt. Az öreg Gerő doktor helyett…Ki gondolta volna? Doktor Nadir igazi macsó volt a maga nemében. Mire kihúzta Dorina bölcsességfogát, már ki is bontakozott köztük a szerelem. Velem madarat lehetett volna fogatni. Csak a kellő pillanatra kellett várnom, hogy Tominak tálalhassam az egészet.
A titkos randevújuk alatt, aminek helyét kihallgattam, írtam egy üzenetet a srácnak, és kértem, hogy ugorjon be a virágoshoz, mert elfelejtettem anyának orchideát venni. Szemernyi hazugság nem volt ebben. Tényleg elfelejtettem, és tényleg szülinapja volt. Tudtam, hogy a virágüzlet melletti eldugott utcában találkoznak, és Tominak el kell haladnia a nővérem kocsija mellett. Ha szerencsém van, észre fogja venni őket. Tűkön ülve lestem, hogy a tökéletesség tükrén repedés keletkezzen. A fentiek biztosan szeretnek engem, mert bekövetkezett, amire számítottam. A szerelmespár lebukott, az esküvőt lemondták, anyáék összeomlottak. És én? Én boldog voltam. Mérhetetlenül boldog. Az ex-vőlegény a vállamon sírta ki bánatát. Heteken át vigasztaltam, nyugtattam, néha itattam. A végén már felcsillant a szeme, ha meglátott. Aztán fél évvel a szakítás után azt mondta nekem, hogy szép vagyok meg jó. És észre se vette, milyen különleges a szemem. Életem legszebb pillanatait éltem meg.
Amikor az övé lettem, mennybe mentem. Az viszont csúnya este volt, amikor bejelentettük, összeházasodunk. Nem hónapok múlva, hanem a következő héten. Anya és apa lefagyott, az öcsém röhögött, mint egy idióta, a nővérem pedig lekurvázott. Azóta nem beszél velem. Ő csalta meg Tomit, vajon mit várt?
A tanúkon kívül senki nem volt jelen az esküvőnkön. Mégis csodás volt. Soha életemben nem voltam olyan szép és látható, mint azon a napon, amikor egy pezsgőszínű, csinos ruhában kimondtam az igent gyerekkori szerelmemnek.
Kép forrása: Pinterest
