Megint megtörténik. Megint az a szúró érzés a gyomrában. És a némaság. Hiába mondja anyja, hogy ne hagyja magát, szóljon vissza, az nem olyan egyszerű. Dani szép fiú, nem mindig undok. Van, amikor kedves vele, de ha nem az, akkor olyan gunyoros, hogy ő teljesen lefagy a jelenlétében. Pláne, ha ott van mellette a legjobb haverja, Olivér, akivel mindent meg mer tenni. Még Ildi néninek is visszabeszélnek és a háta mögött a középső ujjukat mutatják, amikor rájuk szól.
A szemetet se szedik össze maguk után, ők nem csicskák, mondják. Amikor Ildi néni ezt meghallja, elkomorodik. Egész nap rájuk se néz, de amikor kimennek az udvarra, mindkettőjüket magához hívja. A padnál sokáig beszélgetett velük, de őket nem hatja meg. Dani közli később a fák alatt, amikor már Ildi néni nem hallhatja, hogy egy vén picsa neki ne papoljon, ha nem tetszik neki, szedje össze ő. Mire való akkor a takarítónő?
És különben is, neki tízévesen több a heti zsebpénze, mint Ildi néni fél havi fizetése, szóval fogja be. Persze a fiúk röhögnek körülötte, aztán egymást lökdösik, hátha valamelyik beleesik a tócsába, ami a délelőtti eső után maradt a padok mellett.
A lányok szeretik az osztályfőnököt, de azért Danit is bírják. Mert jól néz ki. Piszok jól. Hullámos barna haja van, kicsit hosszabb. Vékony, izmos és a szeme olyan kék, mint az ég. Jó, ez nem a legfrappánsabb hasonlat, de jobb nem jut eszébe. Még a szomszéd teremből is átjönnek olykor, hogy megbámulják őt. Biztos, hogy híres énekes vagy focista lesz belőle, mert mindkettőben jó. Évek óta gitározik, és tavalyig még egészen jó fej volt, de a nyáron megváltozott. Mindenkire rászáll és piszkálja. Főleg a kinézetét, meg a márka nélküli cipőjét, vagy ruháját. Ő se véletlenül könyörgött apjának, hogy ne a kínaiban vegyenek cipőt, inkább úgy fog vigyázni rá, mintha üvegből lenne, csak vegyék meg azt a huszonötezres Nike-t. Anyja erre ideges lett és közölte, nem egyedül van, két testvérével mi lesz? De nem mindegy egy ovisnak meg egy csecsemőnek, mi van a lábukon? Neki nem az. Amikor elsírta magát, pedig nem is akarta, akkor apja rábólintott, de kerek-perec megmondta, hogy ugrott a szülinapi ajándéka. Persze, hogy nem bánta. Másnap azonban senkinek nem tűnt fel rózsaszínű csodás Nike-ja, de ez még mindig jobb, mint amikor Lucát hülyére gúnyolták a szedett-vedett tornacsukája miatt. Sírt is a vécében. Aztán nem vette fel többé, inkább beleerőltette a lábát a régibe, ami nyomta már a lábujját.
Délután a napköziben kiszemelik őt. Mindig vannak jelöltjeik, most ő van a soron. Dani megkérdezi tőle, szerinte, ki a legmenőbb fiú a negyedikesek közül. Persze, hogy őt mondja, a többieket nem is ismeri, de ha ismerné is, akkor sem mondana mást. Erre Olivér odaugrik közéjük, szó szerint, a padon át mászva szökken be, és beordítja, hogy Kata szerelmes Daniba. Azok ketten hangosan röhögtek, mire páran elkezdik gúnyosan kántálni, hogy Kata szerelmes a Daniba, Kata szerelmes…És a lányok közül sokan vigyorognak, mintha őket sose csúfolták volna.
Dani erre meglöki Olivért, és annyit mond neki, hogy menjen már a pi…ba, ezt azonban kimondania se lenne szabad, mert épp odalép Judit néni, szerencsére nem hallja meg. Vagy nem akarja.
Már észrevette, hogy a tanárok nem mindent hallanak meg, csak, azt, amit épp kedvük van. Egyszer büntetnek az apró dolgokért, máskor észre se veszik. Ez a nagy dolgokra is igaz, csak az látványosabb.
Judit néni összetereli őket és felviszi leckét írni, de ő nem tud másra gondolni, csak Dani undok arcára, ahogy a szemébe nézett. Hallja többiek gúnyos nevetését, és a gyomra összeugrik. Hogy lehet erre nem figyelni? Anyja nem érti ezt. A fülében cseng, bekúszik az agyába és nem hagyja nyugton az a fájdalom, amit érez a csúfolódás hallatán. A lányok se jobbak, azaz van pár, aki igen, de Evelin bandája, a három kígyó, senkit nem kímél. Most mondja a napközis tanító néninek, hogy a többiek piszkálják? Mit mondhatna ő erre? Ugyanazt, mint anya, aztán beszélgetne tovább másokkal.
Otthon is ritkán beszélgetnek. Apja későn ér haza, anyja meg mindig nyűgös a kicsi miatt. A kicsi is nyűgös, ritka pillanat az, amikor mindketten jókedvűek. Ha előfordul, rá akkor se jut idő, mert akkor meg nyafog az ovis. Anyja azt sem tudja, hová kapjon, hogy elkészüljön a vacsorával. Apjával az ilyesmit nem lehet megbeszélni, ez nem tartozik rá. Ő mindig a munkáról és a pénzről beszél, mert egyikből sok, a másikból mindig kevés van. Szidja a munkatársait, és azt sorolja, fel fog mondani, mert nem éri meg becsületesnek lenni. Inkább elmegy betörőnek, annak legalább van értelme. A sok idióta utast se könnyű elviselnie, mert a fele vaksi, a másik fele erőszakos vagy bamba. Estére már a dereka is mindig fájni kezd, pedig alig negyven éves. Anyja erre megjegyzi, hogy nem ártana fogynia.
Ezek után jól bevacsoráznak, és senki nem kérdezi meg tőle, hogy mi volt a suliban az aznapi négyesen kívül. A gyomorfájást, a szívdobogást és a szégyenkezést amúgy se lehet elmondani. Szeretné elfelejteni másnapra, amikor jobb kedvűen ébred fel, de mindig történik valami, ami nem hagyja. Jó lenne, ha Dani nem macerálná őt, de úgy látszik, nem bírja ki, mert kora reggel odaül mellé, és megkérdi, mit olvas. Pedig látja, hogy a Harry Potter harmadik kötetét. Aztán mosolyogva kitépi a kezéből és Olivérnek dobja, aki azonnal továbbadja valamelyik idiótának. Ő meg nézi őket elvörösödve, és azon imádkozik, hogy a könyvtári könyv szét ne essen.
– Nehogy elbőgd magad! – szól oda neki az osztály sztárja, és már húz is el, és keresi a következő áldozatot. A fiúk is leállnak és hagyják, hogy a könyv a földön landoljon. Persze azonnal megtörik a gerince és kihullik belőle egy csomó lap. Amikor felszedi, az jár a fejében, óvatosan még vissza tudja ragasztani őket. és ez jó.
Nyolc óra, Ildi néni csukja is a tanterem ajtaját, és azt mondja, aznap a csúfolódásról fognak beszélgetni, mire mindenki röhögni kezd.
– Nem vagyunk ovisok, Ildi néni! – kiáltja Peti, mire a többiek felnyerítenek. Eltelik az óra, és ő csak hallgatja, hogy mindenki mennyire tökéletesen hazudik. Rájön, hogy a gyerekek képmutatóbbak olykor, mint a felnőttek. Elhangzik, hogy a csúfolódás dedós, éretlen dolog, de az is, hogy nem kell mindig túlérzékenynek lenni. Vajon ő túlérzékeny? El kellene fogadnia, hogy ha bántják, mert ilyen az élet?
Mihelyt csengetnek és rohannak tízóraizni sokan, megjelenik mellette Mira, és ránéz a dobozára.
– Még mindig ilyen vacak dobozban hordod a szendvicskédet? – kérdi mézesmázos hangon. – Csőrike… Neked senki nem szólt, hogy ez már az őskorban sem volt menő?
Nézi a piros dobozt, benne a szőlőt meg a szendvicset és hallgat.
– A szőlő meg hizlal! Anya mondta! Ő meg tudja, hiszen fittness edző! De csak egyed nyugodtan, ha kövér akarsz lenni.
Azzal megfordul és elmegy. Ezután már nem eszi meg a szőlőt, a szendvics falatkái is nehezen morzsolódnak le a torkán. Biztosan kövér, azért szólt Mira, gondolja. Apja is az, rá hasonlít, mondták már páran. Nem szabadna sokat ennie. Jó lenne egyáltalán nem ennie semmit. Egész nap fáj a feje, pedig iszik eleget. Délután kis híján elájul az udvaron. Mindenki őt bámulja, amikor a földre rogy. Egy pillanatra elsötétül minden, de jól van. Mira úgy néz rá, mint valami selejtre, amikor Ildi néni leülteti. Vége van, még csak az hiányzik, hogy Dani megtudja.
– Ettél ma valamit? – kérdi a tanító néni.
– Persze. Nincs semmi baj! – mondja. – Csak megbotlottam.
– Tényleg? – kérdez vissza, miközben a lányok sarkon fordulnak és nem törődnek tovább vele. Ebben van jó is, rossz is.
– Igen! – válaszolja ingerülten.
– Egy kis csokit azért elfogadsz? – néz rá kedvesen. Pufók arca fénylik, nem egy szép nő, főleg a görbe orra miatt.
– Nem szeretem a csokit! – hazudja, mire összeráncolja a homlokát, de hagyja, hogy felálljon.
– Rendben, de szólj, ha gond van.
Bólint, habár tudja, hogy akkor se szólna, ha itt halna meg az udvaron. Ne nézzen rá senki szánakozva, főleg a lányok ne. Dani meg pláne.
Otthon a szokásos. Anya paprikás csirkét csinál, sok nokedlivel. Nagyon éhes, ezért eszik egy keveset. Ezt nem látja senki, aki csúfolná érte. Lefekvés előtt olvas pár oldalt a Harry Potterből, és arról ábrándozik, hogy létezik Hagrid, aki eljön érte, és elviszi egy másik világba. Még jó, hogy az óvodás hamar elalszik, így van ideje a plafont bámulni csendben. Hagyja, hogy fájjon a szíve, mert tudja, hogy csúnya és kövér. Meg szerelmes, de ezt tagadja. Istenem, hogy lehet valaki olyan szép, mint Dani, ábrándozik. Holnap elkerüli, mondja magamnak, mielőtt leragad a szeme. Utolsó gondolata az, hogy szerdán szerencsére nem tornatermi tesi van, nem kell levetkőznie.
Kép forrása: Pinterest
