Megváltoztál, mondják azok, akiknek nem vagyok ínyére.
Igen, már nem hagyom többé kihasználni magam. Az évek előrehaladtával észrevetted már, hogy kinyílik a szemed? Sokaknak addig vagy jó, amíg csak adsz, amíg elérhető vagy, ha egyszer azt mondod, stop, akkor érzelmi zsarolásba kezdenek.
Megváltoztál, közlik olyan hangsúllyal, hogy rosszul érezd magad. Vajon mindig olyannak kellene maradnod mind külsőleg, mid belsőleg, mint húszévesen? Mások szerint igen. Viszont ez azt jelenti, hogy nem vagy képes a fejlődésre. A változás nem mindig kellemes. Sokszor meglepő és ijesztő, de a körülményeink alakulása is életünk része. A személyiség formálása meg egyenlő azzal, hogy tapasztalatokat szereztünk az idők folyamán.
Nem élhetünk boldog tudatlanságban, mert azt másoknak könnyebb lenne kezelni. Az emberek szeretnek manipulálni másokat, hogy azok elvárásaik szerint működjenek. Szeretik az orrunk alá dörgölni, hogy már nem vagyunk önzetlenek, segítőkészek, figyelmesek, bezzeg régen. Ez persze csak annyit jelent, hogy nem vagyunk olyanok, amilyeneknek ők szeretnének bennünket.
Valaha éjjel kettőkor is felébreszthettek, panaszkodhattak vég nélkül, mi nem mondtunk nemet, nem kértük meg őket, hogy legyenek kíméletesek, mert azt hittük, folyton jónak kell lennünk.
A jóság, a kedvesség és az önzetlenség nem egyenlő azzal, hogy hagyjuk, mások a végletekig kiszipolyozzanak bennünket. Amíg nem tanulunk meg nemet mondani, addig jönnek, követelnek és használnak minket saját céljaik elérésére. Ha segítettünk, meghallgatunk, bólogattunk, akkor se leszünk jobbak a szemükben. A legtöbb ember nem tud hálás lenni, kényelmetlen neki. Inkább hülyének néz bennünket, olcsónak és ostobának. Ezért meg kell értenünk, hogy a környezetünk, barátaink, családtagjaink elvárásainak, követelményeinek csak addig szabad igent mondanunk, amíg mi is azokat akarjuk szívvel-lélekkel. Mert segíteni, törődni emberséges dolog, sosem hiábavaló és mindig dicséretes, csak nem mindegy, hogy meddig és milyen mértékben.
Hosszú tanulási folyamat eredménye lehet, mire megtanulunk nemet mondani, anélkül, hogy attól félnénk, ezután majd nem szeretnek bennünket. Elsősorban tudnunk kell, hogy nem szerethet mindenki, és nincs is szükségünk mindenki szeretetére. Másodsorban meg ne akkor szeressenek, ha haszon származik belőlünk. Ez egyformán értendő azokra is, akik a közvetlen kapcsolatainkban dominálnak, és azokra is, akik mondjuk, csak munkatársaink. A nemet mondás képessége nincs sejtjeinkbe kódolva, mert megszoktuk, hogy engedelmeskednünk kell még azokban a helyzetekben is, amelyekben kényelmetlenül érezzük magunkat. Ez még több nehéz szituációhoz vezethet, ezért meg kell értenünk, hogy a nemet magunkért vállaljuk fel. Merjünk magunkért tenni!
Ki kell állnunk azért az emberért, aki a legfontosabb számunkra: önmagunkért. Ha meg még nem az, akkor dolgozzunk rajta.
Megváltoztál, mondják, és igazuk lesz. De ez nem fog bennünket bántani, mert tudni fogjuk, hogy ez a változás bennünket szolgál. Legyen hozzá elég erőnk és ne féljünk a szigorú tekintetektől, vagy a megvetéstől. Egy életünk van, fontos, hogy erre naponta emlékeztessük magunkat.
És, aki egy NEM miatt nem fog bennünket kedvelni, annak szeretetéért nem kár. Túl fogja élni, ahogy mi is.
Változzunk meg, ha nekünk ez jelenti a jót az életünkben! Sok sikert hozzá!
Kép forrása: Pinterest
