Az okosok azt mondják, a szeretetre nincs magyarázat. Csak úgy érezzük és kész. Meg feltétlen és végtelen. Nem hiszem, hogy így lenne. Mindig valamiért szeretünk valakit. Akkor is, ha akarjuk, ha nem. A szerelem nem öntudatlan állapot, tapasztaljuk, hogy mit találunk benne szépnek, mit ad és vesz el, de ettől nem veszít az erejéből. Elmondom hát úgy régimódian, miért szeretlek téged:
- Szeretlek, mert melletted az lehetek, aki még önmagam előtt is ritkán. Merek bolondozni, csúnya szavakat használni, éjfélkor degeszre enni magam, és reggel karikás szemmel ébredni. Nem kell eljátszanom, hogy sminkben vagyok csak szép, és ha a sírok, te akkor se menekülsz előlem.
- Szeretlek, mert elviseled a hangulatingadozásaim, és nem mondod percenként, hogy higgadjak le, legyek már felnőtt. Bolond vagy, olykor lobbanékony, de ez nem jelenti, hogy nincs bennem felelősségérzet. És te ezzel tisztában vagy.
- Szeretlek, mert közös gyerekeinket együtt neveljük, és te mindennek részese vagy. Nem derogál neked, ha pelenkát kell cserélni, bár a nagyon telitől forog a gyomrod. Látom, ahogy gyerekeinkre nézel, és ahogy ők rád. Mondja bárki, hogy ez konzervatív dolog, én azt hiszem, nincs annál szebb, ha a családban szeretik egymást. Nem kell már minden nap megvalósítanom önmagam, mert az vagyok, aki vagyok. Nő, anya, barátnő és persze feleség is, és egyikben sem vagyok tökéletes. Nem is bánom. Jó érzés, hogy nem követeled tőlem a lehetetlent.
- Szeretem, ahogy segítesz nekem a mindennapokban, és bár keveset dicsérsz, tetteiddel megmutatod, hogy bár nem vagy a szavak embere, azok helyett bizonyítasz ezer módon. (Azért bókolhatnál jóval többet. Nem bánnám!)
- Szeretlek, mert nem akarsz más lenni, mint, aki vagy. Ha fáradt vagy, nyűgösen is mellettem állsz, benne vagy olyan kalandokban, amelyek után kimerülten fekszünk a ágyon és azt suttogjuk, soha többé hasonlót.
- Szeretlek, mert bízol bennem, és eszedbe se jut eljátszani, hogy féltékeny vagy. Ha az vagy, kimondod, hamisan mosolyogsz mellé, de nem próbálod meg elhitetni velem, hogy nem érdekel, ki bámul meg engem. Dehogynem!
- Szeretlek, mert veszekedni is lehet veled. Nem kell hallgatnom és tűrnöm, mert úgy kényelmesebb. Ha kiordibáltuk magunkat, jöhet a puffogás, ám legtöbbször te békülsz, mert én makacs vagyok, mint egy öszvér.
- Szeretlek, mert a férjem és társam vagy. Mert fogadalmat tettünk, hogy nemcsak a párod vagyok, hanem feleséged, a barátod és a gyerekeid anyja. Párja a galambnak van, bár manapság nem így gondolják sokan. A kötelék, amely összefűz bennünket, leírva is csodálatos, és nemcsak egymásnak suttogjuk el esténként. Jó, hogy egyek lettünk, hogy család vagyunk ebben a zűrzavaros világban, és papír ide vagy oda, nekünk számít a kimondott szó.
- Szeretlek, mert együtt vagyunk erősek. Együtt, valódi szövetségben, és ha gyereket nevelünk, sose mondasz mást, mint én, pedig a bestiák tudják hogyan csavarjanak az ujjuk köré. Nálam azonban nem lehetnek ravaszabbak, jó pár év előnyöm van velük szemben.
- Szeretlek, mert téged választottalak és te engem. Ebben nem volt semmi véletlen! Tudtuk, hogy a jóban-rosszban nálunk nem álságos. Megígértük és tartjuk is, pedig nem könnyű. Sose az, de ha magunkra pillantok, érzem, hogy párosunk megállíthatatlan.
Hogy ez most egy szerelmi vallomás lenne? Meglehet. Vedd annak, és jusson eszedbe, amikor már nem leszek fiatal, vagy rosszkedvűen érek haza a munkából, vagy ha undokul beszólok neked… Hisz tudod… Szeretlek!
Kép forrása: Pinterest
