Megint meghalt valaki, aki elmerült saját világában. Egy fiatalember, aki épp nem volt jelen a mában, mert zenét hallgatott. Ha másképp lett volna, akkor valószínűleg meghallja, hogy érkezik egy szerelvény. Nehéz elfogadni, hogy életek múlnak ezen, és azt még nehezebb, hogy mennyire félvállról veszik az emberek. Az maga a csoda, hogy nem történik még gyakrabban baj. A közlekedési szakemberek évek óta kongatják a vészharangokat, mert az utóbbi években drasztikusan megszaporodtak a telefonhasználat közbeni balesetek. Az agy egyszerűen nem képes ugyanúgy figyelni a környezetre, ha el van foglalva egy üzenettel, egy videóval vagy dallammal. Nem arról van szó, hogy a zene vagy a mobilok az ördögtől valók, hanem arról, hogy egy átkelés idejére le kell halkítani a világot, mert végleg elveszhet egy élet.
Az emberek viselkedése érthetetlen és ijesztő. Ha elhaladunk egy kamion mellett, láthatjuk, hogy az esetek 80%-ában nem az utat nézik. De mobilozik a buszsofőr és az autós is, ahogy a biciklis se kivétel. Ő a fülében hordja a másik világot, a gyalogos szintúgy, és felháborodva néznek fel, ha valaki belejük ütközik. Nincsenek jelen, és ennél nagyobb tragédia aligha történhet velük.
Ez az egész nagyon nincs jól. Óriási kampányra lenne szükség, hogy a felelőtlenséget megakadályozzuk. Jó lenne, ha országos szinten plakátok és digitális táblák hívnák fel a figyelmet a veszélyre. Aluljárók, zebrák, iskolák és buszmegállók közelében létfontosságú lenne figyelmeztetni mindenkit, akár drasztikusan is. Erős képekre, kisfilmekre lenne szükség, amelyek megmutatnák, mit jelent egy valódi baleset, milyen a halál, amit okozunk vagy milyen következményekkel jár azokra, akik utánunk maradnak, vagy épp ránk, ha túléljük. QR-kódos plakátok kihelyezése is egy ötlet lehetne, amelyek a várakozás alatt megmutatnák, milyen következményekkel jár a figyelmetlenség. Sokkoló videókkal kellene elárasztani a médiát, amelyek nem öncélúak, hanem életeket mentenének, és az emberek arcába kellene tolni, mert másképpen nem változik semmi.
Olyan kisfilmeket kellene készíteni és bemutatni, amelyekkel könnyű azonosulni, szereplői vagy túlélők vagy olyanok, akik elveszítették a testvérüket, rokonukat, barátjukat egy rossz döntés miatt. Mindenképp terjeszteni kellene ezeket a YouTube-on, TikTokon és az Instán is, rövid 15-20 másodperces verziókban.
A VR-élményt is alkalmazni lehetne, ahogy a tanulók az iskolákban megtapasztalhatnák, milyen az, amikor nem érzékeli valaki a külvilágot és balesethelyzetbe kerül. Fel kellene kérni népszerű TikTokereket, gamereket, hogy mondják el, ők biztosan kiveszik fülükből a fülest, ha átkelnek az úton. Bizonyos városrészekben a közlekedési lámpák mellé hangos figyelmeztetést kellene szerelni, hogy a gyalogos „felébredjen”. A jelzőlámpák is segíthetnének a zebráknál, ahol LED-fény világítana pirosan vagy zölden a járdán, mert az okostelefon-függők nem néznek felfelé.
A kampánynak a szívre, nem az észre kellene hatnia. Nem démonizálni kell a technológiát, hanem közel hozni az emberekhez és olyan példákon bemutatni, amely tálalja a következményeket is. A kulcs az, hogy érzelmi hatást váltsanak ki. Azok, akik „buborékban” lépnek az autók, vonatok elé, már ritkán kapnak új lehetőséget az élettől.
A zene, egy üzenet, és egy kisfilm nem fogja megállítani a buszt, a vonatot, csak mi tehetjük azáltal, hogy képben vagyunk, hogy nem törődünk bele abba, hogy átalakult a világunk. Észre kell vennünk, hogy ahogy minden, ez is más lett, és muszáj alkalmazkodnunk az újhoz. A napi közlekedés a fentiek mellett is veszélyes, gondoljunk csak a fáradtságra, az időjárási viszonyokra és a nem kielégítő tudásra.
Kép forrása: Pinterest
