Csak két nap! Jó, két és fél. Ennyi napig nem szaladhatunk a boltba, nem bámészkodhatunk, vagy tölthetjük el az időt, amit nem másokkal akarunk megosztani. Az idegek pattanásig feszülnek, autósok dudálnak, tolatnak egymásba, mert valami még hiányzik otthonról. Így karácsonykor.
Annyi élelmiszert halmozunk fel, ami hetekre elég, miközben arról is van tapasztalatunk, hogy hamar eltelünk, nem kívánjuk a bejglit és semmi mást. Mindössze két nap…A kérdés csak annyi, miért? Hiszen van hűtőnk, van szekrényünk, az ünnepek előtt is feltöltjük, ha kiürül.
A pszichológusok szerint ez nem racionális félelem, hiszen tudjuk, hogy december 27-én újra indul az élet. Nézzük csak meg, aznap már módon telnek meg újra az üzletek, mintha sáskajárás uán lennénk, ami talán így is volt, de akkor is.
A boltok zárva tartása szimbolikus üzenetet hordoz: nincs utánpótlás, és éhen fogunk halni. Ez a legősibb szorongás, ami az emberiség történelméből fakad, hiszen nem oly régóta tapasztaljuk, hogy az élelem bármikor elérhető. Ha van pénzünk vagy kertünk, állataink. A legtöbb ember nehezen viseli a kiszámíthatatlan helyzeteket, ezért a legyen otthon, az se baj, ha nem kell-tudata biztonságot ad nekik. A modern társadalmakban a vásárlás pótcselekvés, érzelmi töltetet ad, mert ha nem is kell az a valami, akkor is mi irányítottuk az életünket, és nem holmi nyitva tartás.
Az ünnepek eleve jelentős feszültséggel bírnak, hiszen uralnunk kell a családban fennálló konfliktusokat, meg kell felelnünk a szokásoknak, elvárásoknak, és már előre rettegünk az elfojtott mondatok lavinájától.
Mi van, ha elfogy, ha nincs otthon? – kérdések annyit jelentenek sokaknak, hogy nem feleltek meg. Nem voltak elég bőkezűek, előrelátóak, nem tudtak jól szervezni és tartalékolni sem. Ezekben a napokban a nőkön jóval nagyobb teher van a megszokottnál, mert a logisztika főleg az ő feladatuk, ezért jó feleségnek, anyának és házigazdának is kell lenniük egyaránt. Sokan fogadják meg, hogy soha többé felhajtás, de a nyomás óriási, így a következő évben kezdik elölről az egészet.
A szakemberek sok esetben transzgenerációs szorongásról beszélnek, mert a szűkös idők, a háborúk egykor hiányt generáltak, és az ezek okozta érzések nem tűntek el, hanem más formában élnek tovább. A jobb, ha van itthon, sosem lehet tudni, eláll – kifejezések is mind ezt támasztják alá.
Az üzletek bezárása azért is ijesztő, mert a ma embere mindent azonnal akar. Megszokta, hogy pótolhatja, amit csak szeretne, minden elérhető a számára a nap 24 órájában. A lassúságot és a csendet se kedveli, unatkozni kezd, ezért alig várja, hogy a mindig szidott pörgés újra életbe lépjen.
Nem a hűtő üressége ijeszt meg bennünket, nem az, hogy a polcokon lyukak tátonganak, hanem a tudat, hogy nem tehetünk ellene semmit. Mindeközben majd kipukkadunk, utálkozva gondolunk az ételekre, de a belső szorongás erősen zavarja az elégedettségről alkotott víziónkat.
A hiányt elviselni kemény munka. Pedig hiány van a jó beszélgetésekben, a türelemben, az empátiában, és érdekes módon ezekért nem teszünk sokat. Talán az lenne a legjobb, hogy a bennünk lévő ürességet, szeretetlenséget nem ételbe és vásárlásba fojtanánk. Ez azonban a 21. század emberének gyakorlatilag legyőzhetetlen kihívás.
Kép forrása: Pinterest
