Sidney J. Reso az amerikai Exxon cég egyik felsővezetője volt, aki rendezett életet élt. Karrierje csúcsán mindennapjait a munka és a családja iránti felelősség töltötte ki. Olyan emberként volt jelen a világban, aki kerülte a bűnt, és úgy látszott, mindent helyesen csinál. Biztonságos környéken lakott, napjait megtervezte és soha nem gondolta volna, hogy ebből a nyugalomból valaki kizökkentheti. Azon a reggelen, amikor elrabolták, biztonságos élete illúzióvá vált. Valaki fegyverrel kényszerítette az autójába, majd azután egy furgonba tuszkolva elszállította.
Ez a valaki Arthur Seale volt, aki nem volt a klasszikus értelemben vett bűnöző, és az ügy épp ezért tért el a megszokottaktól. Nem tartozott alvilági körökhöz, nem nevelték bántalmazó közegben, és senki sem feltételezte volna róla, hogy egyszer emberrablásra vetemedik. 1992-ben azonban feleségével elkövették Amerika egyik legismertebb emberrablását csak azért, mert elégedetlenek voltak az életükkel, és úgy hitték, többet is haraphatnának a nemlétező tortából. A házaspár úgy gondolta, könnyebben szerezhet pénzt azáltal, ha elrabolja egy nagyvállalat vezetőjét. Nem bűnözői rutin vezérelte őket, hanem a kétségbeesés. Komoly pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, és már annyira sok kudarcélményük volt, hogy elhatározták, hogy egy nagy dobással módosítanak az életükön. Úgy hitték, nem lehet gond, hiszen megterveztek mindent aprólékosan.
Arthur Seale felesége, Irene szerepe különösen összetett ebben az ügyben, mert bár nem ő hajtotta végre a rablást, tudott róla, és aktív részese is volt a tervezésnek. Az ő felelőssége abban merül ki, hogy hol húzódik meg a lojalitás határa. A házastársi kapcsolatnak és összetartásnak nem lett volna szabad odáig fajulnia, hogy támogassa ezt a kegyetlen tervet.
Sidney Reso nem élte túl a fogságot. Bár nem tervezték, hogy megölik, mégis szívrohamot kapott, amelyet a félelem, a stressz, a megkötözés és a fogvatartás váltott ki egyszerre. Testét később egy ipari területen találták meg, amely azt üzente, hogy az élet nem fontos, bármikor meg lehet szakítani. Már a fogsága elején meghalt, de elrablói még hónapokon át szórakoztak a rendőrséggel és a család érzelmeivel.
Arthur Seale a bíróságon zavartnak és megtörtnek látszott, úgy tűnt, képtelen felfogni, hogyan fajulhattak el így a dolgok. Amit ő pénzügyi megoldásnak gondolt, emberi életet követelt. Pedig ő maga is egykor rendőrtiszt volt, akit egy ideig az Exxon pénzügyi tanácsadójaként is alkalmaztak.
De azon a reggelen minden máshogyan történt, mint eltervezték. Tönkrement egy család, amely elveszítette a családfőt, csak mert valakik a pénzére áhítoztak. Az emberrablót életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, feleségét pedig rávették, hogy tanúskodjon ellene. Ő húsz évet kapott
Az ő történetük azért sem egyszerű, mert nem bűnözők voltak, akik napi szinten követtek el aljasságokat, hanem olyan emberek, akik a hétköznapi élet során észrevétlenül indultak el a lejtőn. Jólétre, gondtalanságra vágytak, amelyre nem volt lehetőségük, így a szorítás, amelyet elszenvedtek kegyetlen terv kigondolására sarkallta őket. Nem hitték és nem gondolhatták, hogy tettük rosszul sülhet el, hiszen alaposak voltak. Azzal azonban nem számoltak, hogy áldozatuk számukra „kellemetlen módon” reagál a történésekre.
Egy fadobozba zárták, amely erősen hasonlított egy koporsóra és hagyták meghalni… Mindemellett 18 és fél millió dollárt követeltek a családjától. Egy házaspár, akinek rossz döntései gyilkossághoz vezettek. Sidney Resonak azért kellett meghalnia, mert neve volt, jó pozícióban dolgozott, és azt feltételezték róla, hogy gazdag. Ám a szíve nem bírta a stresszt és az erőszakos kontroll hatására rosszul reagált.
Sidney Reso holttestének megtalálásában a feleség segítkezett. A rendőrség azt ígérte, mérsékeli a kiszabható büntetést. Az emberekben azonban felmerül a kérdés: hol volt vagy lehetett volna az a pont, amikor meg lehetett volna állni? Mi történt volna velük, ha nem követik el ezt a szörnyű tettet?
De csak emberek voltak, akik olyasmit hajtottak végre, amelyet jó megoldásnak gondoltak. Persze a nyereség miatt. Tévedtek, ahogy a legtöbben, akik úgy vélik, a bűn célravezető.
Fotó: Aidan Carrozza: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/no-sotet-allo-all-5130353/
