A történet középpontjában egy fiatal, idealista tanár áll, aki a spanyol vidék egy eldugott falvába érkezik az 1930-as években. Abban az időszakban járunk, amely Spanyolország történelmének egyik legfeszültebb korszaka, a spanyol polgárháború előszobája. A társadalom ekkorra már kettészakadt, de az emberek még próbálnak úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
A filmbeli tanár személye valós. Antonio nemcsak írni-olvasni tanítja a gyerekeket, hanem az egyre fogyó szabadság érzetét adja át nekik. Azt akarja, hogy tudják, van élet a poros utcákon túl, hogy a világ gyönyörű és tágas. Arra kéri őket, hogy merjenek kérdezni, gondolkodni, miközben iskolai módszerei eltérnek a szokásostól, amelynek máshol része a verés.
Amikor megígéri nekik, hogy elviszi őket a tengerhez, az nem pusztán egy csodálatos kirándulás ígérete, hanem egy metafora. Az ismeretlen jövőt, a lehetőségeket tárná fel előttük, hogy legyen választásuk, hiszen mindegyikük tehetséges és jó valamiben.
A filmben jelen van egy párhuzamos szál is, ahol a jelent láthatjuk. Egy nő kutatni kezdi családja múltját, és ezzel együtt feltárulnak előtte a Franco vezette diktatúra alatti szörnyűségek. Nagyapja élete áll a középpontban, aki szervesen kötődik a faluhoz, amelyben élt és amelyről soha nem akart mesélni.
A spanyol társadalom túl hosszú ideje hallgatott azokról a borzalmakról, amelyet a 30-as évek alatt megélt, amikor ezrével tűntek el hétköznapi gondolkodók, tanárok, olyan emberek, akik másképpen látták a világot.
A film ereje abban rejlik, hogy nem dramatizál túl, inkább apró, emberi pillanatokból építkezik. A közösségből, amely lassan alakít ki bizalmat, a gyerekekből, akik kíváncsiak, és a félelemből, amely lassan kúszik be mindenki életébe. Érzékenyen mutatja meg a Második Spanyol Köztársaság reformjainak időszakát, ahol az oktatás kulcsszerepet kapott. A film hőse egy olyan pedagógus, aki a haladás jelképe, de a politikai fordulatok idején célponttá válik. A tudás és a szabadság eszméje veszélyes lesz egy olyan rendszerben, amely az engedelmességre építene.
A „tenger” így több jelentéssel bír: menedék és egyben konkrét vágy is, mert az a hely, ahol nincsenek korlátok, ahol az ember szabadon lélegezhet.
Egy tanár, aki többet és jobbat akar adni a gyerekeknek, a jövőnek, mint ami akkor megengedettnek tűnik. Aki elkülöníti a vallást és világi dolgokat. Ezt különösen rossz szemmel nézik akkortájt. Hite, türelme és bátorsága nem veszik el akkor sem, amikor elbukik, és a történelem megpróbálja eltörölni még a nyomát.
Spanyolország tele van feltárt és még feltáratlan tömegsírokkal, amelyekben olyanok nyugszanak, akiket a rendszer meg akart semmisíteni, mert átláttak a hamisságon és a hazugságon alapuló nézeteken. Hosszú évtizedek múltak el azóta, és az ország csak az elmúlt években próbálja meg kibeszélni magából a múltat. A terheket generációkon át cipelte, és most semi könnyű megbirkóznia a feladattal, ahogy sok más államnak sem, amely nem akart szembesülni múltja tévedéseivel.
Megrázó alkotás, amely után nehéz nem gondolkodni az emberi sorsok alakulásán.
A filmet a hazai moziban is játsszák még, de nem kommersz alkotás, így kevés helyen. Látható még az HBO Maxon is. Szinkronos.
Fotó: Fatih Berat Örer: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/29593808/
