Egy gyerek eltűnése talán a legkegyetlenebb tragédia, ami egy családot érhet. Természetesen nem lehet mérlegre tenni senki fájdalmát, hatalmas veszteség a halál és nagyon nehéz egy beteg gyerek reménytelenségével is megküzdeni. A halál, bármilyen bizonytalan is, egyszer elhozza a bizonyosságot, de az eltűnés egészen más, mert minden reggel, minden pillanatban, amikor felébred a szülő, felvetődik a kérdés, hogy mi van, ha ma előkerül? Mi van, ha mégis besétál az ajtón, és nem várják, nincsenek otthon, ha netán a fájdalom elől menekülve elköltöztek?
A gyermekeltűnési ügyekben nemcsak az emberrablás a szívszorító, hanem az is, hogy a családok évekig, évtizedekig nem tudják, él-e még a gyerekük. Sokan minden születésnapon megterítenek, megőrzik a gyerekszobát, ajándékot vesznek és reménykednek minden telefonhívásban, kopogásban. Amikor pedig egy-egy áldozat csodával határos módon megkerül, a viszontlátás örömét gyakran beárnyékolja a felismerés, hogy az elveszett éveket már senki nem adhatja vissza. Íme néhány eset, amely hazánkban és tágabb környezetében történt:
Till Tamás
Talán az ő tragédiája a legismertebb Magyarországon. A 11 éves kisfiú 2000. májusában tűnt el Baján. Hosszú évek nyomozása sem vezetett megoldáshoz, míg végül 2024-ben emberi maradványokat azonosítottak, és megállapították, hogy a gyereket megölték. Nem kell mondanunk, hogy a szülőket miként érintették a történések, felfoghatatlan szörnyűségeken mentek keresztül.
Farkas Helga
18 éves korában rabolták el fényes nappal Orosházáról, és váltságdíjat követeltek érte. Sosem került elő, bár elrablásáért több embert ítéltek el, holttestéről máig se tudunk.
Strehó Gergő
A 17 éves salgótarjáni fiú Budapesten, a Hajógyári-sziget közelében tűnt el, amikor egy szórakozóhelyről tért volna haza. Azóta se tudni róla, hogy baleset, bűncselekmény vagy önkéntes eltűnés áll a dolgok hátterében. Egyik elméletet sem tudták bizonyítani.
Ackermann Dávid
Máig megoldatlan, hogy mi is történt 2009-ben, hiszen a 18 éves fiú barátaival volt a Margit-szigeten, ahol nyoma veszett, de a társaság észre sem vette, Számos feltételezés született vele kapcsolatban, de egyik se vezetett eredményre. Családja évekig kereste, de Dávid nem került elő.
Döbrentei Máté Viktor
A veszprémi fiú szintén kiskorú volt, amikor nyoma veszett, és a mai napig nem tudnak róla semmit. 2004-ben a Teve utcai székház közelében került kapcsolatba a rendőrökkel, amikor is füves cigarettát szívott. Zaklatott állapotban volt, amikor mentőt hívtak hozzá, majd a kórház előtt kiszállt a mentőből és elfutott. Ezután nyoma veszett. Édesanyja a nyilvánosság bevonásával éveken át kereste. Eredmény nélkül.
Vitéz Barbara
A 15 éves lány 2016-ban tűnt el a szerbia Zentán. Egy születésnapi buliról tartott hazafelé két fiúval, akik később azt állították, hogy a lány a zentai Tisza-hídon megcsúszott, átesett a korláton és folyóba zuhant. Ám a mentőcsapatok hiába keresték nagy erőkkel. Holttestét sosem találták meg. Szülei tíz év elteltével se hiszik, hogy a folyóba fulladt. Érdekes módon a fiúk kihallgatása nem vezetett eredményre. A pletykák arról is szóltak, hogy elrabolták, külföldre vitték, 2020-ban Budapesten vélték látni. De azóta sem került elő. Az ő esetében is majdnem bizonyos, hogy vannak, akik pontosan tudják az igazságot, csak hallgatnak.
Szathmáry Nikolett
A hétéves kislány 1998-ban Gyulán tűnt el. A rendszerváltás utáni Magyarország talán akkori legnagyobb ilyen ügye volt. Keresése az egész országot lázban tartotta, édesanyja sosem adta fel. Később kiderült, hogy gyilkosságáldozata lett, maradványait nádvágók találták meg. Eltűnése szintén fényes nappal, forgalmas időben, délután 4 óra után történt, amikor is Gyula tele van iskolából és munkából hazatérő emberekkel. Mégse látott senki semmit. Utána csak az értelmetlen erőszak maradt és annak bizonyossága, hogy soha nem lehetünk nyugodtak, ha a gyerekünkről van szó.
Mindezen történetek nemcsak bűnügyek, mert mindegyik mögött ott van egy család, amelynek meg kell küzdenie a bizonytalansággal, a fájdalommal és a gyásszal. Nem tudja, reménykedjen-e vagy kezdje el elfogadni a tényt, hogy gyermeke nem tér vissza soha. A világ közben megy tovább, új hírek születnek új tragédiák foglalják el a címlapot, de egy eltűnt gyerek családja ugyanabban a napban ragad, amely megváltoztatta az életét.
Az eltűnésekről nem azért kell újra meg újra beszélnünk, hogy félelmet keltsünk, nem azért, vagy mert szenzációra vágyunk, hanem mert minden fénykép, felidézett vallomás, történet apró esélyt adhat arra, hogy egyszer valaki kimondja az igazságot. Mert valaki vagy valakik tudják, mi történt.
Nyár van, a szabadságok és sok esetben a felelőtlenségek ideje. Fontos lenne még jobban figyelnünk gyerekeinkre, beszélgetni velük a láthatatlan veszélyekről, és nem hagyni őket magukra, ha szomorúak, csalódottak vagy épp magányosak. A szülői felelősség az ilyen időszakban még inkább felerősödik, bár kimondható, hogy sok tragédia elkerülhetetlen.
Fotó: Cafer SEVİNÇ: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/34393438/
