Nedves meleg nyelv dörzsöli ütemesen a talpamat, finom jelzésként, hogy ideje lenne kikelni az ágyból, és sétára vinni Buckyt. Életem legjobb döntése volt befogadni a szétkínzott, végsőkig harcoltatott ebet, amelynek testét rengeteg seb fedte, mikor megtaláltam az út szélén kidobva. Ennek már három éve. Mára semmi jel nem utal arra, hogy egykor harci ebként zsákmányolták ki testét és lelkét, időközben a rengeteg figyelemnek, törődésnek és szeretetnek köszönhetően sérülései meggyógyultak.
Lassan kimászok az ágyból, nincs mit tenni, ha menni kell hát menni kell, pizsama nadrágban bújok a bakancsomba, magamra kapom a nappali egyik foteljében hagyott pulcsimat, és magamra rántom a kabátomat. A zsebemben félig összegyűrt doboz árválkodik benne az öngyújtóval, szerencsém van, még egy szál cigit találok benne. Le kellene szokni.
Bucky örül a sétának, egyik fától a másikig rohan, izgatott milyen új szagokat ismer fel.
Rohadt hideg van, az eső is csepereg, most nincs kedvem sokat kószálni a kutyával, indulnom is kellene befele a melóba.
Lépcsőn megyünk fel az ötödikre, már egy hete nem jutottam le az edzőterembe, sok volt a munka és a költöztetés is elvitte minden szabadidőmet.
Elég volt a kapcsolatokból, ez az utolsó teljesen kicsinált. Most egy ideig csak az egyéjszakásokra megyünk, nincsenek hosszú beszélgetések, maximum egy vacsi, akkor is mozi vagy sport lesz a téma közben, utána egy jó sex, és nyomás haza. Nincs nálam alvás, összebújás, reggeli készítés meg fiszem f**m lelkizés. A múltkor is itt csesztem el, és hagytam, hogy szépen ráolvadjon az életemre és teljes kontroll alá vonjon.
Nem értettem mi történik, minden önállóságomat elveszítettem hetek alatt. Erőtlen voltam vele szemben, annyira elesettnek, és kedvesnek tűnt az elején, aztán szépen lassan fordult a kocka és már azt is megmondta, melyik alsógatyámat vehetem fel.
Ideges lettem attól, ahogy visszagondoltam az elmúlt pár hónap történéseire.
Kissé feszülten készülődtem, jó, a borotválkozást most is dobjuk, a hajamat gyorsan felkötöm egy gumival, most ez így péntekre elég lesz.
Na igen, itt telt be a pohár, amikor időpontot foglaltatott a fodrászhoz, hogy levágassam a hajam! A hajam!!! Nincs az a pénz. Akkor álltam elé, hogy rendben, akkor most üljünk le, és szépen beszéljük át, hogy ez nekem nem megy tovább, és költözzön ki a lakásomból. Mindkettőnknek jobb lesz.
Jó hát volt egy kis hiszti, meg sírás, amit utálok, mert nem tudok akkor mit kezdeni egy nővel. Ő meg ezt tudja nagyon jól, és azt is, hogy lelkiismeret-furdalásom lesz, és elgyengülök.
Szerintem most is erre játszott, de nem hagytam magam, most erős maradtam. Döntöttem, szakítunk.
Már a kocsiban ülök, az ablaktörlő ritmikus suhogása kicsit elbambít. Az eső még mindig csepereg, marha egy trágya idő van, hál’ istennek nincs bent az irodaházban ma, a barátnőivel ment el picsáskodni három napra. Legalább nyugtom lesz.
A kocsit az irodaház parkolójában hagyom, sajnos nekem csak kinti jutott, de legalább van, és nem kell busszal járnom.
Rühellem a tömegközlekedést, rengeteg az ember, a hideg beköszöntével meg mindenki párolog a vastag kabát alól, ami általában nem túl kellemes illat. Az orromra nagyon érzékeny vagyok.
Felkapom a hátizsákomat, csak úgy féloldalasan, és nyugiban sétálok az iroda felé. A telefonom megcsippan, a kijelzőn a haverom idióta feje jelenik meg a messengeren, rövid kérdés: Cigi?
Na jó, tényleg le kellene szoknom. Ez a mai nap az utolsó. A srácok már kint várnak a főbejárat előtt, mióta lezárták a hátsó bejáratot a felújítás miatt, azóta ide szorultunk a cigiszünetekre. Mondjuk ez még csak 2 napja van így, de persze nekem tök mindegy, Angéla ha akar úgy is megtalál bárhol.
De ma nyugi van, nincs bent.
A srácok már nyújtják is a cigisdobozt, kikapok egy szálat és ünnepélyesen végig húzom az orrom alatt. Próbálom az illatát bevésni az agyamba, ez az utolsó szál, elég volt, befejeztem. Az ötletemet a srácokkal is megosztom, kétkedve fogadják a tervemet, szerintük nem túl jó az időzítés, az exem minden nap kitalál valamit, hogy visszaférkőzhessen az ágyamba és az életembe, és ez rohadtul idegesít.
Ha nem szeretném ennyire a munkámat és azt, hogy a barátaimmal tudok együtt melózni, már rég felmondtam volna. Bár melót lehet találni bárhol, a srácok meg csak kitartanak mellettem úgy is, ha csak esténként fogunk összeülni egy kocsmában.
Ez a rohadt eső megint elkezdett esni, a sapkámat meg otthon hagytam. Akkor marad a kapucni, ezért is vettem meg ezt a kabátot, a szőrös kapucnija tetszett meg rögtön.
Krisz megint idióta, és a mellettünk elhaladó kisfőnököt savazza, ez nekem is tetszik, hangosan elkezdek nevetni, hátam mögött a forgalomban valami barom tenyerel rá a dudára. Megfordulok de nem látok semmit csak egy arcot a hátam mögött álló buszon. A nő az ablak mellett ül, és pont engem néz. Valahogy furcsán összeakad a tekintetünk, nem tudom megmagyarázni, csak nézem rövid szőke haját, ami félig takarja arcát, és sötét szemeit, amik melegséget árasztanak. Nem tudom elkapni a szemem, benne maradok, engedem, hogy átjárjon valami jóleső furcsa boldogság.
A busz hirtelen elindul, látom, hogy még mindig engem néz, most már fura ez az egész, vissza is fordulok a srácokhoz. Aztán valamiért újra hátra tekintek, de már csak a busz végét látom, ahogy rákanyarodik a főútra és eltűnik a szemem elől. Mi a franc volt ez?! Mi történt? Nem értem, valami furcsa bizsergés futkározik a testemben, a srácok idióta szövegére sem figyelek, a háttérben, mint valami elmosódó zaj hallom őket.
Mondom, hogy léptem a melóba, sietősen megyek befele az irodába és vágom magam le a székre.
A kolléganő, aki pár méterre ül tőlem, most is óvatosan néz rám, kissé bele is pirul amikor odadobok egy sziát. Hónapok óta látom rajta, hogy nem kellene sok, hogy ledobja a bugyit, de nem akartam magamnak bajt, és nem is akarom a lányt összezavarni. Rendes és kedves, de nem az esetem, és ő nem tudná kezelni, hogy csak egy éjszaka és pá, mindenki megy a maga dolgára. Márpedig mostantól ez lesz, eldöntöttem. Nem is beszélve arról, hogy soha a büdös életbe nem szedek össze még egyszer valakit, akivel egy épületben dolgozom, vagy egy irodába.
Angéla hál’ istennek nem volt a kolléganőm, csak egy épületben dolgoztunk, de most így is megkeseríti az életemet amióta szakítottunk. Hol tök normális, hol le se szar és kimondottan levegőnek néz, hol minden női taktikát és fegyvert bevetve búg a telefonomba, hogy vár a földszinti mosdóban. Kész elmebaj.
Várom, hogy a laptopom életre keljen, közben a gondolataim a buszon ülő nőn járnak. Szép volt a szeme, de a szája… Istenem. Gyönyörű volt. Nem volt rajta hat kiló smink, mint az exen, amitől agyf**t kaptam mindig, hogy mindent összekent vele, sex után meg úgy nézett ki, mint akinek olvad az arca. Rémes volt. Pedig nem volt csúnya lány, sőt, nagyon is szép volt, de valahogy nem értettem, hogy minek ennyi kencefice az arcára, „tömegbarbibaba” lett belőle. Mindegy. De az a nő, az a szőke, barna szemű, meleg tekintetű nő… rajta nem volt hat kiló smink, csak a száján volt valami kis rúzs, de mégis milyen szép volt. Na jó… Alex baszki, kattanj már észhez! Most vergődtél ki egy elmebajos kapcsolatból, elég legyen itt az érzelmekből meg a romantikából! Vége! Csak az egyéjszakás kalandok mostantól jó ideig!
Na, jó még kész szerencse, hogy itt magamban vitatkozom, különben tiszta idiótának gondolnának a többiek. Így is annak hisznek, hogy kidobtam Angélát, bezzeg, ha tudnák, hogy micsoda házi fenevad lett belőle, és jahhh nem az ágyban.
A meló valahogy telik, de mindig azon kapom magam, hogy kifele bámulok a libafos zöld ablakokon, amin kis patakokban folyik le az esővíz, és a gondolataim a buszon járnak. Na jó nem a buszon, hanem annak utasán. A nőn.
Vajon mindig erre jár? Két lehetőség van, vagy a parkoló melletti megállóból indul, mint olyan sokan, akik a városban dolgoznak, és leteszik az autót és a tömegközlekedést választják, vagy a végállomástól jön már eleve. Végül is ez majdnem mindegy.
De mikor is láttam? A francba, nem néztem rá az órámra. Mindegy, valamikor nyolc és negyed kilenc között volt. Ahh, nem foglalkozom vele, majd lesz, ami lesz.
Békés nyugalomban telik tovább a nap, nem zökkent ki semmi egykedvűségemből, öt órakor dobom a lantot, és sietősen megyek a kocsim felé. Este piálunk a haverokkal, végre kiengedhetem a gőzt. Ha mákom van még látjuk az éjfélkor kezdődő meccset is amcsiból, imádom az amerikai focit.
Hazaérve Bucky már őrült farokcsóválásban van, hamar megtanultam, hogy a farkával egyvonalban semmilyen törékeny berendezési tárgyat nem szabad tenni. Életveszélyes.
A lakás megnyugtatóan üres, végre csak a saját cuccaimat látom, és nincs apró gyomorgörcs non stop a gyomromban, hogy mikor esik haza a „kedves”. A ruháimat most oda dobálom, ahova jól esik, a maradék pizzát estéről bevágom a mikróba és amíg melegszik, gyorsan átfutom az esti híreket a tv-ben. Aztán a pizzát rágcsálva leviszem Buckyt sétálni egy rövidet, neki is kell a szabadság ahogy nekem.
Ahogy állok a hidegben és nézem, hogy a kutyám teljesen idióta módon trappol a pocsolyában újra a nő meleg barna szemére gondolok. Mi az isten van velem?! Nem igaz, hogy most, hogy végre kiszabadultam a kalitkából egy csaj után olvadozom itt, akit körülbelül három másodpercre láttam. Idegesít, hogy terveimmel totálisan szembe megyek azzal, hogy a nő jár az agyamban, így füttyentek a kutyának és húzok is felfelé, hogy átöltözve a srácokhoz siessek a törzshelyünkre.
Az este marha jól sikerül, mindenki vidám és fesztelen, az agglegyének kényelmes életét éljük. Semmi elszámoltatás és számonkérés, bár pár barátom szerint lehet párkapcsolatban is boldog az ember, na, hiszem, ha látom. A pincérnőnek szemmel láthatóan bejövök, a srácok is észreveszik, és már savaznak is, hogy megint esélyük sincs a csajozásra mellettem. Nem szoktam különösebben foglalkozni azzal, hogy nézek ki, bár tisztában voltam vele, hogy jók az adottságaim. 190 centis magasságom nem volt átlagosnak mondható, és mivel huszonéves korom óta edzőteremben ütöm el a felesleges energiáimat, így alakom is megfelelt a nőknek általában. Hosszú hajam most valamiért sokkal jobban bejön mindenkinek, ezt gondolom Thornak vagy annak a hawaii srácnak köszönhetem az Aquaman-ből, nekem aztán mindegy, amíg le nem akarják vágatni velem, ugye?! Az arcom szerintem kicsit szigorú, mivel szemeim kimondottan szűk és mély szemgödörből néznek ki, ezt ellensúlyozza és teszi kicsit titokzatossá kék színe. A homlokom magas, az orrom egyenes, a szám meg semmi extra. Mivel a borotválkozással hadilábon állok, marha kényelmes viselet a szakáll, amit néha napján azért visszavágok. Összességében buknak rám a csajok és mivel volt már pár kalandom így az ágytechnikám is kifinomult. Nem kell sokat tennem azért, hogy hazavigyem őket, de azt hiszem, hogy pont ez a baj. Nincs már semmi kihívás, semmi izgalom, semmi extra tűz, hogy megszerezd, hogy becserkészd, hogy elejtsd a nagy vadat. Mert csak apró nyuszikák vannak, akik egyetlen hívó szóra is besétálnak az oroszlán barlangjába. És ezt már unom.
Pénzt dobok az asztalra, a telefonszámos szalvétát Krisz üres söröspoharába teszem, és magukra hagyom őket. Haza baktatok, nem lakom közel, de most nagyon jól esik a hideg téli éjszaka, kitörli a fejemből a hülyeségeket a gondokat. Mindjárt itt a karácsony, anya már zaklat, hogy mikor utazom haza. Megint bekúszik a szemem elé a nő arca, és megint jóleső borzongás fut át rajtam. A francba, engem megátkoztak!
A hétvége lassan, de jóleső lustaságban telik, nem bonyolítok semmit túl, sem az étkezést, sem a takarítást. A kettő között meg a tv távirányítóját nyomkodom. Vasárnap kora este, már valami fura idegesség lesz úrrá rajtam, nem tudom hova tenni, csak azt érzem, hogy várom a hétfő reggelt.
Nem kell Buckynak keltenie, magamtól pattanok ki az ágyból. Gyorsan futok egy kört a kutyával a parkban, és kapkodom magamra a ruháimat sietősen. A bakancsom bekötésével nem szoktam bíbelődni, szeretem lazán tartani a lábamon.
Az autóban hallgatom a reggeli rádióadást, a három srácot nagyon csípem, irtó marhák, jó a humoruk, és sokszor hoznak a műsorba érdekes témát is. Mire a parkolóba érek, már sík ideg vagyok, de nem amiatt, hogy Angéla újra itt van a melóban valószínűleg, hanem hogy a buszon vajon újra látni fogom e szőke nőt. A főbejárathoz megyek, és közben elkezdem előkotorni a belépőkártyámat, csak hogy valamit csináljak és ne úgy álljak ott, mint egy… na, egy szobor. Persze a táska legalján megtalálom, a nyakamba szenvedem, miközben folyamatosan lesem az utat és várom, hogy jöjjön a busz. 08:02 van, szerintem kicsit későbbi kék tragacson láttam, de mindegy várok. Az örökzöld bokrok mögül ekkor előbukkan egy csuklós busz, próbálok végigsvenkelni az ablakain, hátha rajta van. Ott ül. Tekintete újra az enyémre talál. (folytatjuk)
A lány, Emily – 2. rész
A fiú, Alex – 2. rész
fotó: Internet / Pinterest
