„Lehet, hogy eltérő a bőrünk színe, a nyelvünk és a szokásaink, de a csók a világ minden táján a legegyetemesebb és legemberibb gesztus, amiben osztozunk.”
(Sheril Kirschenbaum)
Észrevetted már, hogy mostanában mintha nem csókolóznának annyit az emberek, mint régen? Mintha veszített volna az erejéből és értékéből a csókolózás, pedig, aki jól csinálja, akivel jó csókolózni, az elmondhatja, hogy mennybe megy általa.
Mikor jó a csókolózás? Akkor, ha szerelmes vagy, ha épp csak ismerkedsz valakivel…Ha szeretnek… Azaz majdnem mindig. Egykoron a csók érzékibb volt, mint a szex, mert adták kézfejre, arcra, vállra, nyakra, és többet mondott, mint ezernyi üzenet. Ha ajkunkkal érintünk valakit, engedélyt adunk neki, hogy közelebb kerüljön hozzánk. Viszont, ha ajkához érünk, egyértelműen jelezzük, hogy vágyunk rá.
Mindenki emlékszik az első csókra, amit adott, vagy kapott suttyomban az oviban, vagy az iskolában, és ezt a csókot akkor még nem követte más, csak könnyed pirosság az arcon, vagy egy tiltakozó tekintet, esetleg az öröm, hogy megtörtént.
Az igazi csókra régen komolyan készültünk. Nagyanyáink körében ismert volt egy aprócska füzet, amely bemutatta, hogyan is kell kinyitni a szánkat, hogyan kell megnedvesíteni, nem beszélve arról, hogy csók közben a nyelvünket is használni lehet. Kislányként biztosan sokan gyakoroltak uram bocsá’ egy játékbabán, amely lehetett vicces, de véresen komoly tett is, hiszen azt a célt szolgálta, hogy majdan az első ne érjen bennünket váratlanul. Mégse volt könnyű megélni, hogy egy fiú a száját a miénkre tapassza, ezért előfordult, hogy összekoccant a fogunk, vagy gusztustalannak éreztük a sok nyálat, amivel járt.
A gyerekek ma se szeretik nézni a csókjelenteket a filmekben. Elfordítják a fejüket, zavarba jönnek és azonnal pfujjognak, pedig a csók jó. Édes és izgalmas. Azok, akik nem bújnak azonnal ágyba az első randi után (legyenek bármennyi évesek), elmondhatják, hogy csókolózni a csodálatos, mert felfedezhetjük benne a másik lelkét, hiszen átadja magát úgy, ahogy addig soha. Nincs benne semmi misztikus, mégis örömmel tölt el bennünket.
A csók lehet a szerelem előszobája is, és ha el is felejtjük gyorsan a másikat, emlékezhetünk arra, hogy ki mekkora csókkirály volt az életünkben. Bizonyára akadtak olyanok, akikről azt hittük, mindent tudnak, de nagy csalódást okoztak, és voltak olyanok is, akikből ki nem néztünk egy csepp érzékiséget se, mégis át tudták adni nekünk azt az izgalmat, amire álmunkban se számítottunk.
Manapság kevés utcán csókolózó párral találkozunk, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy a mai fiatalok szemérmesebbek lennének…Nem valószínű! Inkább azt gondolhatjuk, hogy leszoktak róla? Meglehet.
Az is tapasztalat ereménye, hogy a lányok, nők jobban szeretik. Sok férfi szerint túl van misztifikálva, ahogy a szeretkezés előtti előjáték is. Egy biztos, aki csókol, ad magából egy darabot. Aki kapja, megérezhet egy pillanatot az örökkévalóságból, ahol találkozik két ember, és addig összetartozik, amíg ajkuk érinti egymást.
Ezért a csóknak nem szabadna soha a gyerek ajkára kerülnie, mert intim és a szerelemhez kapcsolódik. Erről azonban igen megoszlanak a vélemények, bár nem érthető, hogy egy szülő miért nem tudja szeretetét úgy kifejezni, hogy arcon, homlokon csókolja gyerekét. Ajkunk maradjon a párunké, hiszen őt szeretjük, vele szeretkezünk.
Kép forrása: Pinterest
