Itt ül mellettem ez a nő, aki olyan szép, mint az álom. Rápillantok, és az jár a fejemben, sokat ér. Álmomban nem gondoltam, hogy árucikk lesz belőle. Ismerem Nullát, azaz nem ismerem, de tudok róla pár dolgot, mégse gondoltam volna, hogy annak a török fószernek épp a nőmre fáj majd a foga. Vannak fiatalabbak is jóval, mint Panni, de a kisfőnök azt mondja, amaz odavan érte. Mintha megbabonázta volna.
Amikor felhívott és megkérdezte tőlem, mennyit érne meg nekem, hogy lepasszoljam, tényleg azt hittem viccel. Még be is nyögtem, hogy ötmilla tartozásom van a bank felé, azt simán el tudnám törölni, ha megvenné. Azonnal rábólintott. Nem hittem neki, de bizonygatta, hogy rendben van. Az volt a kikötése, hogy vigyem ki hozzá, mert nem akar semmiféle balhét, és ha már az exem volt,nekem menni fog. Belementem. Bár az a lekezelő stílus, amit nyomott, nem volt ínyemre. Pár nappal később átutalt egy milliót, ami igazán nem sok egy ilyen nőért. A többit majd, ha célba értünk. Értem én, hogy van pénze, de akkor se fogom fel, miért fizet valakiért. Amikor felhívott újra, annyit mondott, hogy várja a szállítmányt a nővel együtt, és legyek diszkrét. Semmi felhajtás.
Könnyű azt mondani. A lány nem egy csendes batyu a csomagtartóban, hanem egy nő, aki eddig nem hagyott hidegen. Látom rajta, hogy reszket, muszáj volt ráordítanom, mert ha nem marad csendben, kemény utunk lesz. Most eméssze csak meg a hallottakat, aztán pár óra múlva kiteszem, és el is felejtem az egész ügyet. Felnőtt ember, nem mondhatja senki, hogy nem önszántából jött velem. Ha valaki belepiszkítana az egészbe, majd azt mondom, összevesztünk, én hazajöttem, Panni meg még maradni akart pár napot. Egyszerű és hihető sztori. Bánom, hogy nem mondtam nagyobb összeget, mert azonnal beleegyezett, a dupláját is kérhettem volna.
Amíg rendes biznisz folyt köztünk, egyszer se kérdeztem meg, mi lesz azoknak a lányoknak a sorsa, akiket a házában láttam. Egyszerre általában 6-8 lány volt nála, ijedtek, buták. Nem sejtették, hogy a külföldi munka mit is jelent. Biztos volt, amelyik kapisgálta, de kusban volt. Általában húsz alatti, nagyon formás lányok voltak, akiket végtelenül könnyű volt behülyíteni, csak szépen kellett beszélni velük. Egyikük se kapott otthon jó szót, a legtöbbjük menekült részeges apja, anyja elől, vagy a nyomorból, amiben éltek. Még hogy nincs igazi szegénység az országban… Csak rájuk kellett nézni, és azonnal látszott, hogy pénzért mindenre kaphatók.
Brnoban (nem Pozsonyban!) azonban még a beetetés folyik, ott nem szabad használni a lányokat. Legalábbis az ottaniaknak semmiképp. Majd Zürichben, ahol várják őket a pénzes pasasok, akik unalmunkban semmi mással nem tudtak foglalkozni, mint a szexszel.
Nem akartam túlgondolni a dolgot, ugyan minek? Az én helyzetem meg lesz oldva, megkapom a lóvét, passzolom az árut, és vége. Már nem sokáig csinálom, épp csak addig, hogy le tudjak lépni külföldre.
Panni kibámul az ablakon, ismerem, nem nyugszik. Nem buta, most azon töri a fejét, vajon hogyan szökhetne meg. Fogadni merek, hogy majd azzal jön, hogy vécére kell mennie és abban reménykedik, hogy egy megállunk egy benzinkúton, és ott lelép. De ez ostoba és ócska trükk, ugyan ki veszi be?! Pár perc múlva valóban elhangzik a kérés.
– Figyelj, nem bírom tovább! Megállhatnánk valahol?
– Persze, angyalom – mondom mosolyogva. – Minden kérésed teljesítem! Kis türelem!
Noná, hogy nem megyek nyilvános helyre, hanem a legközelebbi lehajtónál le a pályáról, be az egyik faluba, majd azon keresztül ki a mezőre.
– Most nem állunk meg? – kérdi ijedten. – Azt hittem, egy kútnál kiszállhatok. Nem bírom már tovább.
– Nyugi, édes, azonnal. Azt hiszem, a kút túl feltűnő lenne, még a végén odébb állnál, de látod azt a bekötőutat. Ott megállok és beszaladsz a bokrok közé.
Idegesen rám pillant. Nem ezt várta, de miből gondolta, hogy ez a szánalmas próbálkozás bejön?
– Jó, de megvan, és így nem lesz könnyű tampont cserélnem…– mondja félénken.
– Megoldod. Ha nem, akkor úgy maradsz – szólok rá keményen.
Bólint. Belenyúl a táskájában, kotorászik egy sort, majd felcsillan a szeme.
– Megvan! – mondja és szorongatja a tamponját. A hülye picsa…A nőkkel mindig baj van. Ha rondák, akkor azért, ha meg szépek, akkor pláne. A szépeket még inkább kordában kell tartani, mert gügyék is, de szeretnek felvágni. Panni mellett is sokszor éreztem, hogy kevés vagyok. A barátnői minden adandó alkalommal próbálták a tudomásomra hozni, hogy legyek boldog, mert megnyertem a lottó ötöst. Vihogtak a poénjaimon, aztán meg kibeszéltek. Talán Juli nem annyira, mert ő amolyan rút kiskacsa volt, és sajnált engem. De ne sajnáljon senki, azt nem tűröm. Sajnálja önmagát, nézzen tükörbe, én megoldom a saját lelki nyavalyáim szánakozás nélkül is.
Lassítok…A kukoricás szélén jó lesz, gondolom.
– Itt nincs is bokor! – mondja a királylány mellettem.
– Nem mindegy, hol intézed el? – nézek rá dühösen. – Ne mozdulj, mindjárt kiengedlek!
Bólint. Látom rajta, hogy tényleg nagyon kell mennie. Leállítom a motort, a kulcsot zsebre vágom. Kiszállok és komótosan kinyitom neki az ajtót. Remeg. Rám pillant, a szája sarkában a régi Panni-mosolyt látom, amikor váratlanul felordítok. A szemembe spriccel, amitől azonnal elveszítem a látásom. A rohadt életbe!
A szememhez kapok, mire teljes erőből tökön rúg. Összegörnyedek, és nem tudom már, hol fáj jobban, odalenn vagy, hogy erre a lehetőségre nem gondoltam. Hallom, ahogy futni kezd, én meg nem térek magamhoz azonnal. A döbbenet és a fájdalom elegye leterít.
Kép forrása: Pinterest
