Pocsék este volt. Amikor valaki azt mondja, hogy egy pillanat alatt megváltozhat az életed, mosolyogsz rajta. Pedig igaz. Az enyém abban a percben lett más, amikor felmentem Tibi lakásába. Nem sejtettem, hogy lavinát indítok el egy farmerral és egy pólóval, na meg a kíváncsiságommal. De az is lehet, hogy már rég átalakulóban volt minden, csak én nem akartam észrevenni.
Ez a gyávaság az életem része. Mindig menekülök valami elől, de legfőképpen önmagam elől. Sikertelen kapcsolatokat halmozok fel, és mindig megkapom, hogy pedig te szép vagy. Istenem, miért nehéz megérteni, hogy a szépség nem sokat számít? Persze, valamennyit igen, de hogy nem párosul szerencsével, az biztos.
Amikor megismertem Tibit, az járt a fejemben, hogy bár nem a legszebb fiú, de kedves és odaadó, lám, kárpótol a sors a kudarcokért, hiszen odavan értem. De ekkor eljött a tegnap. Az egész este szörnyű volt. Én nem értettem, mit akar az az Orsi nevű lány… Zsuzsában is csalódtam, mert utóbb elmesélte, hogy ő jót akart nekem…Fenemód jól sikerült a terve, mit ne mondjak. Tibire rá se ismertem. Olyan nagyvilági lett, és úgy jár-kelt a galériában, mintha miatta kelt volna fel a nap. Utálatos volt velem, és birtokló, amit eddig nem tapasztaltam. A tegnapi srácot nem ismerem, és nem is akarom ismerni többé.
Alex olyan volt, mint mindig. Nem kedvesebb, hiába hitte Tibi. Ő mindig ilyen, nem akar semmit tőlem, világéletében kishúgaként kezelt, ami tetszett nekem. Nem, nem nézett rám úgy… Én se rá. Hogy hirtelen elájultam a mosdóban, az gáz volt. Csakis a feszültség és a vércukrom miatt lehetett. Viszont a pofon nem. Tudom, hogy azért kaptam, mert kutakodni mertem Tibinél. Elképesztően jól jött neki, hogy megüthet legálisan. Senki rá nem szólt volna, mert azt gondolták, észre téríti azt a szerencsétlen bolondot, aki a földön hever. Nemcsak a testemnek fájt az ütés, hanem a lelkemnek is. Összezavarodtam, mert valóban azt gondoltam, hogy nem rossz szándékból tette. Mégis éreztem, hogy több van az egészben, mint szimpla pofon.
Aztán hazavitt, nem is akartam volna sehová máshová menni és be se hívtam, mert nem volt kedvem vele lenni. Arcom már rég nem sajgott, de a szívem igen. Amikor elköszönt, nem mentem be azonnal. Megálltam a kapuban és valami arra késztetett, hogy visszanézzek. Azonnal észrevettem, hogy egy másik kocsi is megáll nem messze a házunktól, és nem állítja le a motort. Orsi ült benne. Mi folyik itt, ötlött fel bennem? Azt még láttam, hogy elindulnak, de el is tűntek gyorsan, én meg nyugtalan lettem. Tibi át akar verni? Miért követte őt az a csaj? Minden összekavarodott a fejemben. Úgy döntöttem, jobb, ha elmegyek a barátomhoz, és kiderítem, mi az igazság. Ha szembesülnöm kell a rosszal, jobb túlesni rajta minél előbb.
Tibiék utcájában azonban nem láttam a kocsiját. Körbeautóztam kétszer is, de sehol semmi. Kiszálltam és felcsengettem hozzá. Nem nyitott ajtót, vagy aludt, vagy esze ágában sem volt beengedni. Ablaka sötét volt, és miután fél órán át lestem, rájöttem, tényleg nincs otthon. Közben megcsörgettem Zsuzsát és Julit is, de egyikük se vette fel. Mi a fene van itt, mérgelődtem. Annyira nyugtalan voltam, hogy ismeretlen utcákba tévedve autózgattam egy ideig, majd lüktető aggyal beláttam, jobb feladni. Éjszaka van, reggelig úgyse történik semmi világrengető. Ha meg igen, úgyis mindegy.
Az egyik utcában váratlanul megpillantottam Juli kocsiját. Ezen annyira meglepődtem, hogy leparkoltam mögé. Ismertem őt, nem véletlenül járhatott arra. Vajon van valakije, akihez titkon beugrott? Egy biztosnak tűnt, hogy a kocsi ajtaja nyitva volt. Kiszálltam és közelebb mentem. Nem tévedtem. Tényleg nem csukta be rendesen. Vajon ki hagyja így egy nem túl kellemes környéken, vagy bárhol? Ha csak pillanatokra szállt ki, hol van most? Bevillant, hogy talán ő is rosszul lett. Netán hánynia kellett…Hiába csörgettem meg újra, nem vette fel. A sötét, romos házak mellett, ahol derékig ért a gaz, nem láttam senkit. Biztosan csak kapkodott, mondtam magamnak, de ez ostobaság, éreztem.
Megijedtem és hirtelen erős félelem tört rám. Hol vagyok? Mit keresek itt éjnek évadján? Minek kémkedek valaki után, aki esetleg tilosban jár, és nem akarta elmondani, pedig a barátnőm? Éreztem, hogy a sírás fojtogat.
Jobbnak láttam visszafordulni. Majd reggel megkeresem, döntöttem el. Ám az a hang, ami beszűrődött az éjszakába, miközben én szandálban botladoztam a törmelékek mentén, azonnal megváltoztatta döntésem. Egy sérült kiskutyáéhoz hasonlított. Talán tovább is megyek, ha nem hallom meg még egyszer. Akkor már tudtam, hogy emberi hang. Felkapcsoltam a telefonomon a lámpát és elkezdtem vadászni. Ha kismacska vagy kutya, nem hagyom ott, ebben biztos voltam. De nem állat volt. Ember. Arccal a föld felé hevert, és nekem kétségem sem volt afelől, hogy Juli az. Kis híján felordítottam. Leguggoltam mellé és megpróbáltam megmozdítani. Haja ragacsos volt a vértől.
– Istenem, Julikám! – suttogtam, és hívtam a mentőt. Nem volt magánál, vagy ha igen, nem ismert meg. Leültem mellé és sírni kezdtem. Akkor is zokogtam, amikor megjött a mentő. Elé futottam és integettem nekik. Ketten szálltak ki egyszerre. Az egyik, az idősebbik aggódva rám pillantott:
– Maga hívta a mentőket? Nincs valami jó színben maga sem! – mondta kedvesen.
– A barátnőmet így találtam meg – mondtam és a gaz felé mutattam. Alig tudtam lépni a remegéstől.
A két férfi átgázolt a betondarabokon és azonnal meglátták Julit. Nem néztem oda. Nem tudom, mi történt az elkövetkező percekben, csak azon imádkoztam, ne legyen baj. Megígértem mindent, csak Juli felgyógyuljon!
– Magukkal mehetek? – kérdeztem, mire az egyik bólintott.
– Egy pillanat! – Bezártam a kocsim ajtaját, és odarohantam Juliéhoz. Benne volt a slusszkulcs. Kivettem és lezártam azt is. A táskáját nem láttam sehol, de az is lehet, hogy annyira ideges voltam, hogy nem vettem észre.
Juli már benn volt a mentőkocsiban, mire visszaértem. Rögzítve, halálsápadtan feküdt.
– Ne aggódjon, él! Úgy gondolom, nem súlyos az állapota, csak kapott egy nagyot a fejére, vagy rosszul esett. Ha jobban lesz, elmondja.
Megfogtam Juli kezét és minden erőmmel azon igyekeztem, hogy ne kezdjek el újra sírni.
Kép forrása: Pinterest
