Nyár lett és ekkor volt a legszebb Zebegény egész évben. Nóra boldog volt, amikor reggelente kitárta az ablakokat, és véginézett a völgyön, ami szeme elé tárult. Nehéz év volt mögötte, de régen érezte olyan erősnek magát, mint ezalatt a tizenpár hónap alatt.
Egyedül élt, de egy percig se unatkozott. A házat rendbe kellett tenni, a tetőn volt egy kisebb lyuk, és a fürdőszobára is ráfért a felújítás. A mogorva ács nemrég kezdett neki a munkának hallgatag társával, gyanúsan méregette a nőt, aki nem bírta tovább, megkérdezte, mi baja vele.
– Nekem aztán semmi, de Sári néni soha senkinek nem adta volna a házat, ezt mondta apámnak. Erre jön maga, és megkaparintja.
Nóra szeme tágra nyílt, mert nem sejtette, hogy a férfi ismerte öreg barátnőjét, azt meg pláne, hogy valamivel vádolja őt.
– Mit akar ezzel mondani? – kérdezte csendesen. – Csak nem gondolja, hogy kihasználtam őt? Szerettem. Ő is kedvelt engem, és óriási meglepetés volt számomra, hogy rám hagyta a házat.
– A fia nem épp ezt állította – jegyezte meg a morcos fickó, és elfordult, mintha látni se akarta volna, hogyan reagál Nóra.
– Tudom, hogy a fia mit gondol. Közölte velem jó néhányszor. De a végrendelet törvényes, megtámadhatatlan, és kapott bőven ő is az anyja után.
– Akkor sem volt jogos, hogy a magáé lett! – mondta az idegen, és fellépett a létrára.
– Ne hallgasson Lalira, nem rossz ember ő, csak mindig jó barátságban volt Sári néni fiával. Ezért fogja a pártját – mondta halkan a másik.
Nóra nagyot sóhajtott. Még ez is. Egy éven át küzdött, hogy megszabaduljon minden rossztól, és még így is kap egy-egy kéretlen pofont. Jólesett neki, hogy legalább amaz, a kékszemű valamivel kedvesebb.
Hagyta, hogy csinálják a tetőt, közben leült a hátsó teraszon, és elgondolkodott az elmúlt hónapok eseményein. Elváltak és ez kifejezetten boldoggá tette. Ábris valóban felgyógyult, és megpróbált küzdeni a házasságukért, pontosabban azért, hogy az élete ne boruljon fel, de Nóra nem felejtette el neki, hogy megütötte. Soha nem bocsátotta meg. Jutka nem maradt vele, esze ágában sem volt, és ahogy kikerült a kórházból, köddé vált. Nem is hallott róla, azt viszont megtudta, hogy nem akart Ábris közelében maradni. Felmondott, és el is tűnt a nagyvárosi rengetegben.
Sári néni fia azonban nem szívódott fel ilyen könnyedén. Kis híján lekéste anyja temetését, és arra, hogy síremléket állítson neki, már nem áldozott az örökségéből. Nóra azonban nem feledte a drága asszonyt, aki éles nyelvével és bölcs tanácsaival mindig megnevettette. Minden pillanatban hálás volt a házért, az új élet lehetőségéért. Gyönyörű követ faragtatott a sírjára egy hónappal ezelőtt.
Újra megnőtt a haja, nem akart már mindenáron tetszeni, kitűnni a tömegből, azt akarta, hogy ha jön valaki majd, akkor valóban azért szeresse, aki, nem a kilói vagy frizurája miatt.
Egyelőre azonban csak őzek látogatták, olykor egy-egy mókus, vaddisznó a fák között, meg egy kóbor macska, amit odaszoktatott párszori etetéssel. Jó élet ez, mondta magának. Hogy lesz-e valaki, akivel majd belakja a kis házat, nem lehetett tudni, de miért ne lenne, mondta új kolléganője. A nagyhangú és harsány Teca nem rejtette véka alá, hogy mit gondol. Ábrisra olyan cifrákat mondott, hogy Nóra belepirult, és bármennyit is változott, Jutka sem volt új barátnője kedvence.
– Tudod, anyukám, ideje, hogy észre térj, mert eddig egy idióta voltál! Most élj szabadon, keress magadnak valakit, aztán, ha nem elég odaadó az ágyban, dobd a kukába.
Ez utóbbit nem ilyen mívesen tolmácsolta, de Nóra nevetett rajta, és igazat is adott neki, már ami az idiótaságot illeti. Viszont azzal tisztában volt, hogy ő nem az a könnyen szerelembe eső fajta. Hogy végül jön-e majd valaki, az egyelőre nem látszott, de nem is bánta. Az járt a fejében, hogy milyen jó lesz neki nemsokára, amikor majd egyedül barangol Firenze utcáin, és megkeresi a tökéletes pasit, akinek izmos teste, szép arca mindig is elvarázsolta. Egyetlen hibája volt csak: márványból faragták. Viszont csodás névre hallgatott: Dávid. Kell ennél vonzóbb, kérdezte nevetve, de Teca megcsóválta a fejét, és egy nemzetközi kézjellel mutatta, mit is gondol valójában.
Kép forrása: Pinterest
