Vannak nők, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal,
Mint hideg fényű, messze csillagok
Örvények közt a gazdátlan hajót.
Nők, akik mindig, mindig velünk vannak,
Fanyarbús illatát az új tavasznak
Ők küldik és az őszirózsa gyászát,
Gyötörnek mély emlékek távolán át.
(Juhász Gyula)
A nők szerepe a világban és a történelemben mindig is meghatározó volt, bár hosszú időn át háttérbe szorították őket. Sok helyen és az élet egyes területein így van ez ma is. Hogy miért? Erre könyvtárnyi irodalom létezik ennek magyarázatára, még sincs gyökeres változás, amióta létezik a férfi és nő.
Hagyományos szerepeikről nem kell ódákat zengenünk, hiszen tudjuk, hogy a család ma se létezne nélkülük, mert óvó, gondoskodó énjüket szemrebbenés nélkül áldozzák fel gyerekeikért, otthonai biztonságáért. A következő generáció nevelése, a kulturális értékek továbbadása ma is jórészt az ő feladatuk, bár a most családot alapító generáció rég nem az, amelyik csak a konyhába parancsolná párját, szerelmét, társát. Mégis nagyon fontos kiemelni, hogy a nőt még mindig el kell fogadtatni egy réteggel, mert még mindig túl sokan vannak, akik konyhai robotot vagy szülőgépet csinálnának belőle. Pedig aktívan részt vesz és vett is mindig a tudományban, politikában és ha hagyják, érvényesül is. Szerepük elengedhetetlen a társadalmi változások közepette. Gondoljunk csak bele, mennyi kiváló nő alkotott a történelem során, de közben anya volt és feleség.
Jusson eszünkbe Marie Curie, Frida Kahlo, Jane Austen, Jeanne d’Arc, de ne feledjük az egyik legbátrabb asszonyt a történelemben, aki Munkács várát védte: Zrínyi Ilonát. Kleopátra, I. Erzsébet, Hypatia neve sem ismeretlen, ahogy Kossuth Zsuzsanna, Veres Pálné vagy Hugonnai Vilmáé sem.
A nők lelke mély és összetett, erősek és érzékenyek is egyben. Mindig is formálták a világot társként, harcosként vagy szerető anyaként. Tették ezt bölcsen, gondoskodva másokról, vagy mindent elsöprő szenvedéllyel. Nem egy alkalommal mutatták meg, hogy a lélek ereje bármilyen fizikai korlátokat le tud gyűrni. Sose feledjük, hogy mennyivel többek, mint az új élet hordozói, majdan táplálói, ami szintén nem kis feladat. Érzékenység és sebezhetőség, ami jellemzi, és az a fajta együttérzés, amelyre forrongó világunknak egyre nagyobb szüksége van. A női létet nem lehet elhallgattatni, bezárni, eltiporni, hiszen a NŐ maga a folytonos szeretet, törődés és aggódás. Mindemellett törekvés a jóra, alkotásra, önkifejezésre.
Radó Lili: Ragyogj!
/A nő dícsérete/
Ragyogj, mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek.
Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.
Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!
Isten éltessen minden NŐT ezen a napon szerte a világban! Legyen ez a nap a TI napotok szabadon és szeretve!
Kép forrása: Pinterest
