Alakuló férfi: Udvarlás fejszével és slusszkulccsal

Férfinak lenni egy olyan korban és világban, ahol megfogalmazni is kihívás, hogy mi a férfiasság, egy nehéz feladat.

A tökéletes férfi fogalma természetesen relatív. Nem egy adott sablonra készülő jelenség. Ennek alakulását számtalan tényező befolyásolja. Itt nem csak a nők egyéni igényeire kell gondolni, például hogy “… legyen enyhén napbarnított, izmos és szeresse a kiscicákat…”. Az összképet kell látnunk, méghozzá az alapoktól indulva. A férfi, mint funkcionális alkotóeleme a kapcsolatnak egyre több elvárásnak van kitéve. Lelki, szellemi, mentális és fizikai szinten egyaránt bizonyítania és teljesítenie kell. Ez a szinte megvalósíthatatlan feladat okoz oly sok nehézséget és kudarcot a kapcsolat mindkét tagjának.

Például vegyük alapnak az életmódot. Egy tanyán, állatok és növények között élő, férfias férfiről beszélhetünk, ha ezt a rendszert fizikai erejével és szakmai tudásával működteti. Míg a városban, vagy egy olyan vidéki háztartásban, ahol nincsenek speciálisan férfi/női feladatok, ezt a férfias erőt a karrierben, az anyagiakban találhatja meg. Tehát van két halmazunk, melyek nem túl gyakran metszik egymást. Ezt az ábrázolást a régi mesékben is fellelhetjük: parasztlegény/herceg, koldus/királyfi stb.

 
 

A nők azonban, ahogy a mesékben, úgy a valóságban is választásra kényszerülnek. Ez a döntés egyáltalán nem egyszerű. Nem egyszerű, mert mindkét férfi típushoz ugyanazon ősi ösztön miatt vonzódnak: vágy a biztonságra.

Tehát a nőnek egy nem létező hibrid lenne a megfelelő pár, hiszen ha rátalál az egyik típusra, még csábíthatja a másik. Ilyenkor jön képbe a luxusfeleségnél az izmos kertész, vagy éppen a középosztálybeli feleségnél a gazdag főnök.

A tökéletes hibrid megalkotásának kísérletére egyre több példát láthatunk: ilyen az úgynevezett favágó stílus is. Ehhez mindössze négy dologra van szüksége az egyébként fizikai munkát nem végző férfijelöltnek: szakáll, kockás ing, farmernadrág és egy bakancs. Ez lényegében azt jelenti, hogy a férfiasság bennük meg nem lévő formájának hiányát, annak külsőségeinek használatával kompenzálják. Így kapunk egy jómódú, igényes, ápolt, mégis erős, tevékeny, alkotó, férfias férfit. Még ha ennek a fele csak látszat és illúzió is. (Remélem, nem mondok újat azzal, hogy a favágók nem így néznek ki.) Természetesen a másik halmazba tartozók is próbálkoznak: azok, akik olyan autóval járnak, amelynek a megvásárlása és a fenntartása nem arányos az anyagi helyzetével és általában az életvitelével.

Úgy gondolom, hogy a tradicionális férfit hiányolja, idegesen keresi, sorsát aggódva figyeli a társadalmunk minden gondolkodó rétege. Az ősi férfi típus több ezer évig volt egyedüli mércéje a férfiasságnak. Valószínűleg belénk van kódolva ennek elvárása és vágyása.  A modern férfi kialakulása logikus, mégis idegen, új és meglehetősen gyakori jelenség. Okozta ezt az elvárosiasodás, az új típusú munkák, az életkörülmények megváltozása, a kényelem és a biztonság megvásárolhatósága. Ezáltal ösztönösen keressük és féltjük az eddig megszokott értékünket: a hagyományos férfit.

A tradicionális férfi eltűnésének okai a modern gyermekkorban is megtalálhatók. Óvodától az egyetem végéig ugyanaz az útja a fiúknak és a lányoknak. Azonos elvárások, feladatok. Kap a társadalom huszonéves fiúkat, akik valójában azt sem tudják, hogy fiúk, de most férfiként kéne teljesíteniük. A férfivá válás korai szakasza kimarad. Alkotás, csapatmunka, eszközhasználat, megoldókészség, fizikum. Ezek elengedhetetlenek a testi és lelki fejlődéshez. Ha a tradicionális férfi alapjait nem kapja meg a fiúgyermek, hogy várhatjuk el tőle, hogy azzá (is) váljon?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here