Olívia sokkot kapott a betörés hallatán. Vajon miért hozzá? Véletlen volt, vagy célirányos? Mindenesetre, aki próbálkozott, sejthette, hogy nincs odahaza. Vagy egyszerűen kifigyelték.
– A pénz egy piros, bőrkötésű könyvbe van rejtve, aminek kivettem a lapjait – mondta a férjének.
– Régi trükk, de lehet, hogy bevált! – csettintett elismeréssel a férfi. – Megnézem! Várj egy pillanatig!
AZ ELŐZŐ RÉSZEKET ITT OLVASHATOD
Szokatlanul kedves, gondolta a nő, de aztán elszégyellte magát. Azért, mert Ádám becsapta, nem jelenti, hogy mindenki rossz. Ádám, akivel volt egy fantasztikus éjszakája, pár kellemes órája, váratlanul meghalt a számára. Nem volt ő ostoba nő, naivnak se mondhatta volna senki, csak még hitt az emberekben, és mert remélni. Nem kellett volna. Viszont hit és tervek nélkül érdemes egyáltalán élni? Ezen morfondírozott, amikor meghallotta azt a mondatot, aminek a legjobban megörült a nap folyamán:
– A pénzed megvan! Érdekes, hogy eszükbe se jutott a könyvekkel törődni.
– Ó, te magasságos ég! De jó! Te honnan tudtad meg a betörést?
– A fiunk, az az drága, szokás szerint otthon felejtett valamit, és be kellett ugrani érte, ekkor vettük észre. A rendőrség már itt van, de csak ímmel-ámmal foglalkoznak a dolgokkal, van jobb dolguk is.
– Köszönöm, hogy segítesz! Tényleg köszönöm! Még összekapom magam és indulok.
– Rendben, addig tartjuk a frontot. Jut eszembe, nem esküvőn vagy? Hogyhogy el tudsz jönni? Ez látod, eszembe se jutott előbb.
Olívia nagyot sóhajtott.
– Ne is mondd! Életem legpocsékabb napja ez a mai…Majd elmesélem egyszer. Az esküvőt meg lefújták, mert a vőlegény eltűnt.
– Komolyan mondod? Én azt hittem, hogy csak a gagyi filmekben fordul ez elő.
– Hidd el, én is.
Azzal letette, és hálával gondolt Márk apjára, aki az évek múlásával mintha szelídült volna, de az is lehet, hogy jobb passzban van, és nem annyira kibírhatatlan, mint házasságuk utolsó évében. Lehet, hogy az emberek mégiscsak tudnak változni? Nem, az emberek csak akkor tesznek a megszokotton kívül mást, ha az érdeküket szolgálja. Most azonban nem tudta, mi vezérli a férfit, és nem is akart töprengeni rajta.
Szívből szerette volna elérni Ádámot telefonon, hogy számon kérje tőle a viselkedését. Vagy csak megkérdezze tőle, miért volt szüksége a vele való játékra. Hogy Brigivel miért, azt majd barátnője tisztázza, de az igazi választ megsúgta a mai lelépés: a pénz volt a motiváció, bár ha Brigit elvette volna, örökölhetett volna valamikor az apósától.
Haza kell mennie, döntötte el. El kell felejtenie ezt a napot, az egész tegnapot, és mindent, ami ahhoz a hazug és álnok Ádámhoz kötötte. Soha többé nem fog hinni senkinek, határozta el. Nem fogad el segítséget, nem ad ki magából egyetlen egy fikarcnyi kedvességet sem, mert nem éri meg. Úgy látszik, egyedül kell maradnia, mert már minden tisztesség kihalt ezen a bolygón.
Hiába marasztalta az anyja, visszadobálta kis utazótáskájába a cuccát, majd úgy döntött, bemegy még Brigihez és elköszön tőle. Megöleli, és megpróbálja megnyugtatni, hátha szüksége van egy jó barátra, ha már a szülei leszedték a fejét, és a földbe döngölték minden önérzetével együtt. Fogta a gurulós bőröndöt, és elindult vele a menyasszonyos házhoz, amelyről épp szedték le a lufikat és a virágokat.
Szegény Brigi, gondolta. Van szörnyűbb érzés, mint átélni ilyesmit? A hatalmas ház mögötti udvarban több autó is sorakozott, biztosan a vendégeké, akik hiába érkeztek. Amikor az egyikre pillantott, rájött, hogy valahonnan ismerős neki. De hát sok fekete Volvo, Opel vagy épp Mazda rohangált az utakon, és Olívia sose volt jó abban, hogy a márkájuk alapján felismerje őket. Mégis valami nyugtalanította. A nyitott kerítés mellett odaosont a sötét verda mellé, és óvatosan, szinte lapulva körbe járta. A ködös, nyirkos sártengerben cipője sarka mély nyomokat hagyott a fűben. Normális vagyok én, kérdezte magától, pláne, hogy semmit nem fedezett fel, csak az a fura érzés ne motoszkált volna benne, ami nyomozásra késztette. A fehér Citroen és a szürke Skoda mellett épp hogy le tudott bukni, amikor a hangokat hallott. Egy férfi és egy nő állt meg a teraszon, cigarettára gyújtottak. A füst kígyózva szállt felfelé szinte egyszerre.
– Ez jobban ment, mint gondoltam – mondta a nő.
– Pedig apádat cseppet sem volt könnyű meggyőzni! De szeret téged, ezért szívesen adakozott nekünk. Igazad volt! Csak azt nem értem, miért nem vártunk vele egy kicsit?
– Jaj, Kristóf, apám egy fösvény dög. A párnája is pénzzel van kitömve. Ugyan meddig vártunk volna, hogy adjon? Az esküvőt se akarta, alig szállt bele, még szerencse, hogy szinte semmire nem kellett költeni.
A férfi felnevetett.
– Elképesztő terv volt! Az biztos, hogy neked nem ez az élet való! Esküszöm, hatalmas színésznő vagy! Hány meg hány alkalommal hallgattam, ahogy átvered Olíviát, de ez utolsó… Krokodilkönnyeid mindent vittek.
– Beleéltem magam, főleg, mert tudtam, hogy a másik szobában hallgatózol. Igencsak motiváló volt. Hidd el, nem őt volt nehéz átverni, hanem anyáékat, akik tényleg elhitték, hogy férjhez megyek.
– És nem?
– Nem, drágám! Eszemben sincs, még hozzád sem, mert ismerlek! Viszont jó móka volt az egész. Csak az a baj, hogy most ki kell lopóznod innen. Nem láthat meg senki. Aztán megyek utánad, rendben?
A Kristófnak nevezett bólogatott, és megcsókolta Brigit.
Kristóf…Nem Barna, nem Ádám, hanem valaki, akiről most megtudta Olívia, hogy csak őt verte át azzal a nővel együtt, akit barátnőjének hitt. Mindketten benne voltak, és jól szórakoztak.
– Alig várom! Addig még kiderítem, találtak-e valamit a lakásában, mert azt mondta, otthon gyűjti a pénzét.
– Nagyon remélem, mert hosszú időre el akarok tűnni, kell a pénz, hogy új életet kezdjünk. Bár az öregek se élnek végtelenségig…
Kristóf buzgón bólogatott.
Olívia egyszerűen levegőt is alig tudott venni a döbbenettől. Ilyen galád módon senki nem bánt még el vele. És ő még a volt férjét hitte rossznak? Te szentséges szűzanya!
– A fánk is jó ötlet volt… Tudtam, hogy mindent megtesz, hogy itt legyen! Nem utolsó játék volt ez, édesem! Mégis jó, hogy eltávolítottuk, aztán a fiúk feltúrhatták a lakását. Azt mondtam nekik, kapnak százezret, és benne voltak.
– Jó csapat vagyunk! – nevetett Brigi. Arcán már nyoma sem volt a sírásnak. – Egy dolgot azonban nem értek. Miért kellett lefektetned? Az nem volt a tervben.
– Ne légy féltékeny, cicuska! Hihetőnek kellett lennem, belefért. Hidd el, semmit nem jelentett, abszolút felejthető negyedóra volt az életemben.
– Ha te mondod… – Brigi kifújta a füstöt, és belesimult a férfi ölelésébe.
– Megvannak a repjegyek? – búgta sejtelmesen.
– Még hányszor fogod megkérdezni? Igen, megvannak, és vár bennünket Indonézia. Ott békésen eléldegélünk egy ideig, közben meg keresünk egy újabb szerencsétlent, akit meg lehet szabadítani a pénzétől.
– Apának majd azt mondom, ki kell hevernem téged, és ehhez utaznom kell. Senki nem fog gyanakodni, elég rendesen sikerült bőgnöm.
– Te fantasztikus nő vagy! – mondta a férfi elismeréssel. – Alig várom, hogy megmártózzunk a tengerben és süttessük a hasunkat a pálmák alatt.
– Jó, de most menj, hogy még véletlenül se lásson meg senki. A sötétített ablakú a fekete Mercit vidd el, mert azt nem keresi senki. Apa évek óta nem használja, mert nem szeret vele parkolni.
– Jól van, drága, add a kulcsot, és holnap este várlak! Addig pakolj össze és játszd el a víg özvegyet!
– Disznó vagy, Kristóf, mondtam már?
– Sokszor, nagyon sokszor, de nem bánom!
Olívia eleget hallott, hogy tudja, hatalmas összeesküvés áldozata lett. Ostobán és gyerekesen hitt a barátságban és a szerelemben, ennek nagy árat fizetett. A szíve roppant meg kissé, és a tervei úsztak el. Szeméből kicsordult a könny, és már nem tudta, ki vagy mi miatt sír: egy barátnő miatt, aki az elejétől fogva gonoszul becsapta? Vagy Ádám-Barna-Kristóf miatt, aki a lelkébe gázolt, aki kiraboltatta a lakását, netán elhitette vele, hogy fontos neki? Vagy egyszerűen saját magát sajnálta, amiért nem volt elég elővigyázatos, nem gondolkodott, és többet mert belelátni abba, amiben nem volt semmi.
A lufi kipukkadt, az álom szertefoszlott.
Nem volt már sehol az a nő, aki egyszer, nem is olyan régen, egy szép szerelemről és fényes jövőről álmodott gyermeteg módon.
Egy pillanatig azon gondolkodott, kilép a kocsi mögül, de nem volt hozzá ereje. Gyorsan hátrálni kezdett, és leguggolt egy másik mögött. Ádám beszállt, gázt adott és integetett a leghazugabb és legaljasabb embernek, akit ismert egész addigi életében.
Hogy ez gyávaság volt? Meglehet. Mégse akarta megalázni magát, azt se, hogy nevessenek rajta. Hagyta, hogy az egésznek úgy legyen vége, ahol vége kellett lennie. Üresen és szomorúan.
Vége
Kép forrása: Pinterest
