Másnap a munkahelyén alig tudott az adathalmazra figyelni. Az ügyfelek is idegesítették, mert mindent ötször megkérdeztek, de hatodszorra is rosszul töltötték ki a papírokat. Legszívesebben leordította volna őket, de aztán bement a mosdóba és inkább hideg vízzel megmosta az arcát. Miféle viselkedés ez, szidta önmagát. Csak egy férfiról van szó, egy szimpla randiról, nem George Clooney jött el érte. Elég legyen, pörölt önmagával. Nem teheti függővé a viselkedését és reakcióit Ádám üzenetétől. És mégis. Az idegesség, a túlfeszített várakozás délutánra már egészen elkeserítette. Nem volt boldog, és ez nem jelentett jót.
Márk edzésre ment, szólt neki, hogy az egyik haverja felugrik hozzájuk, de őt ez se érdekelte. Csak ne gyújtsák fel a lakást, ennyit üzent, ami valószínűtlennek tűnt, mert a fia szobájából sose szoktak kimozdulni, ha elkezdenek egy játékot.
Négy órakor úgy pattant fel a székéből, mintha rugó lett volna a fenekében. Felkapta a ballonját és kisietett. Már nem látta, ahogy két kolléganője jelentőségteljesen összekacsint.
A Bécsi kapu téren szállt le, és szinte kifulladva rohant felfelé a macskaköveken. Utolsó pillanatban még előkapta tükrét, megigazította a haját, majd odaintegetett a rá váró férfinak. A Tóth Árpád sétány varázslatos volt, ahogy az egész város így ősszel. Ádám sokáig nem fogta meg a kezét, de miután igen, egész végig meleg markában tartotta. Jól esett neki. Mintha egy rémült madárka talált volna vissza a fészkébe, úgy érezte magát. Volt a férfiban valami titokzatosság. Nem szívesen beszélt a munkájáról, de az kiderült, hogy kellemetlen válásban volt része, és közös gyerekük nem lévén, ez pláne nem hangzott jól. A vagyon miatt ment a huzavona, ami másfél éve végleg lezáródott. Azóta nem volt kedve ismerkedni, nyitni az emberek felé. A nőkben nem bízott, mert úgy érezte, pénzéhesek és számítóak.
Ahogy lassan alkonyati fénybe öltöztek a hidak, a Mátyás-templom, Olívia mind jobban Ádám bűvkörébe került. Józansága, kedves humora már először is elvarázsolta, de most másodjára még inkább.
Végül beültek a Ruszwurmba, ettek egy finom almás pitét, ittak mellé egy kávét, és úgy tűnt, mindketten elégedettek. Amikor Ádám arról faggatta, milyen volt a hétvégéje, volt egy pillanat, amikor a férfi meghökkent. Arca megrándult, és látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát.
Olívia elhessegette rossz gondolatát, mert hirtelen eszébe jutott valami:
– Tudom, hogy korai még, de volna kedved eljönni velem a barátnőm esküvőjére? – tette fel a kérdést váratlanul.
– Hű! – nevetett a férfi. – Az nem az én műfajom, általában halálra unom magam. Hol lesz? Remélem, nem lesz nagy tömeg, vagy ha lesz is, mindenki táncolni fog, miközben mi elbújunk valahol egy sarokban és csak ketten leszünk.
A nő elpirult. Eddig ilyen direkt módon nem adta tudtára, hogy vele akar lenni, de ez a kijelentés minden megért.
– Ó, nem itt lesz Pesten, hanem a falumban. Egy egészen kis templomban, utána a násznép átvonul egy étterembe, és kezdődik az ereszd el a hajam. Olyan sokan nem lesznek, mert a menyasszonynak ez lesz a harmadik lagzija.
– Harmadik? Ő aztán szeret férjhez menni.
– Á, csak nehezen találja helyét a világban. Jó lány, de nincs szerencséje.
– Talán most, ha a harmadik jelöltje beválik.
Ezen mindketten nevettek.
– Mi is a falud neve? – kérdezte a férfi elgondolkodva.
Megmondta. Vicces neve volt, számított rá, hogy Ádámból kibuggyan a nevetés.
– Borsodban van ugye? – kérdezte.
– Meglep, hogy tudod, általában nem ismerik az emberek. Nem sokan lakják, talán háromezren, de lehet, hogy már kevesebben.
– Meglehet. Megharagszol, ha nemet mondok? Nem vágyom egy ilyen faluban eltölteni a szombatomat. Nem azért, mert sznob vagyok, de végtelenül sok elfoglaltságom van, csak azt akarom csinálni a szabadidőmben, amihez kedvem van. De ha visszajössz, itt leszek, és élvezhetjük egymás társaságát.
Olívia jókedve elszállt egy pillanat alatt. Már előre örült annak, hogy a falubeliek összesúgnak a háta mögött, ha meglátják a jóképű idegent. Így van az, ha valaki más tollával akar ékeskedni, szögezte le, bár lehet, hogy ez a mondás nem is passzolt az ő sztorijához.
– Nem gond, akkor megyek egyedül – felelte kedvesen, gondosan igyekezve, hogy a csalódás ne hallatszódjék ki a hangjából.
– Érzem, hogy csalódtál, de kérlek, ne! – Ádám átnyúlt az asztal felett és megfogta a kezét. Érintése megbizsergette Olívia testét. Jesszusom, és ez csak a keze, gondolta riadtan. Mi lesz, ha szeretkezni fog vele? Merthogy fog, ebben biztos volt.
– Lehet, hogy nem vagyok egyszerű eset, de nem titkoltam, hogy sok a munkám. Sokszor este tízig is benn vagyok az irodában, a hétvégékről nem is beszélve.
A nő elmosolyodott. Nézte a férfi markáns arcát, mélyen ülő szemeit, és megborzongott.
– Akkor ez ma különleges alkalom? – kérdezte.
– Mindenképp az, hiszen veled lehetek!
Tudja, mit kell mondani, futott át az agyán a kijózanító megállapítás, de gyorsan elhessegette. Nem lehet mindenki hazug. Nem hasonlít mindenki a volt férjére, aki lenéző és basáskodó volt. Mi van, ha Ádám valóban normális, de valóban elfoglalt? Miért ne lenne igaz, amit mond?
– Köszönöm – suttogta.
Ebben a pillanatban megcsörrent a férfi telefonja. Rápillantott és közölte, hogy fel kell vennie. Azzal felállt és kisétált a cukrászda elé, ahol legalább öt percig beszélgetett valakivel. Arcán széles mosoly ült. Nem munka, ez biztos, nyugtázta Olívia. A pasik nem ilyen arccal tárgyalnak. Ez nő. Mihelyt kimondta magában, újfent rendre utasította gondolatait. Muszáj mindenkit a régi életéhez hasonlítani? Feltétlenül el akarja rontani ezt is?
Miközben a pite utolsó morzsáját kapta be, visszatért Ádám.
– Sajnálom, ne haragudj! A munka, az munka, és nekem mindig készenlétben kell állnom.
Egy pillanatra megállt a kezében a villa, de nem szólt semmit. Hazudik, hazudik, lüktetett benne, de nem akarta elhinni.
Kinn, már az utcán a langyos őszben Ádám váratlanul átölelte, és olyan hevesen csókolta meg, hogy alig kapott levegőt. Teste azonnal jelzett, beleolvadt a karjaiba, és másra se vágyott, minthogy tinik módjára hosszan és szenvedélyesen csókolózzon az budai utcák egyikében, ha kell fél éjszaka. A férfi keze óvatosan végigjárta a hátát, simogatta a nyakát, majd finoman a fülébe súgta, hogy kívánja. Aztán épp hogy érintve a melléhez nyúlt, de csak annyira, hogy a nő teste feljajduljon a folytatásért.
– Én is téged – válaszolta neki. – De nem ma, jó? Adjuk meg a módját! Még ismerkedjünk egy kicsit.
– Nem vagy te egy kicsit konzervatív? – mosolygott Ádám.
– De, azt hiszem, mindig is az voltam.
– Igazad van. Nem erőltetem, bár nagyon szeretném. Ismerkedjünk, aztán majd kiderül, passzolunk-e. – Hangjában volt némi csalódottság, de igyekezett eltitkolni.
– Köszönöm.
– Ugye, nem félsz tőlem? – hangzott el a kihívó kérdés.
Most Olívia kacagott.
– Nem, de azért van bennem némi óvatosság.
– Okos nő vagy, legyen is.
– Te meg rendes vagy, hogy elfogadod. Nem mindenki tenné hasonlóan.
– Azt hiszem, neked igen rossz tapasztalataid voltak a múltban a hímnemmel kapcsolatban.
A nő bólintott.
– Inkább azt mondanám, nem megyek bele bármilyen könnyű kalandba. Én nem vallom a barátnőm nézeteit.
– Jól teszed, ez tetszik nekem. Senki nem szereti a könnyen jött dolgokat.
– Van, aki igen.
Ezzel kibújt a férfi karjai közül, és az órájára pillantott. Döbbenten látta, hogy este kilenc van, a fia egyedül van, és ő úgy elfeledkezett róla, mintha nem is lett volna.
Sietve elbúcsúztak. Felszállt a buszra és integetett. Akkor jutott eszébe, hogy Ádám meg se kérdezte, hazaviheti-e. Vagy nem is kocsival érkezett?
Miközben kanyargott a busz, vegyes érzelmekkel bámult ki az üvegen. Minden tökéletes lett volna, ha nem lett volna benne valami nemszeretem-érzés, ami azt jelezte, jobb óvatosnak lennie.
Kép forrása: Pinterest
