Sokan azt tartják, a karácsony és vele együtt Jézus születése, a legnagyobb keresztény ünnep, de Jézus halála és feltámadása azoknak, akik hívők még nagyobb és reménytelibb, hiszen kimondja, hogy van élet az elmúlás után, és erre bizonyítékot is lelnek, hiszen a Megváltó harmadnapra eltűnt sírjából, kilépett a halálból, és örök élet részeként a mennybe távozott.
A húsvét az ószövetségi pászka ünnepéből alakult ki. Jézust a zsidó húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban, föltámadva a halálból, megmutatkozott tanítványainak. A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét az emberiség megváltásának ünnepe. A világosság győzelme a sötétség felett, a jó térnyerése, a rossz elnyomása.
A magyar húsvét szóösszetétel is arra utal, hogy a hosszú böjtöt követően ez a nap a hús magunkhoz vételének első napja. A hagyományok szerint Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A húsvétnak mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnepnek héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait.
Legismertebb jelképe a főtt tojás, ami a családi összetartást is jelképezte: a magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. Benne van az élet kezdete, fejlődése és kinyílása is, miközben az ember megtalálja helyét a világban.
– Mint minden más nagy ünnepen, ilyenkor sem szabad főzni, a trágyát nem hordják ki az istállóból, tilos söpörni, varrni.
– Húsvétvasárnap is fontos szerepe volt a víznek. Bukovinában úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. Moldvában a napfelkelte előtt keresztútra öntött vizet hasznosnak tartották a jégeső és veszedelem ellen. Szokás volt ilyenkor piros tojást tenni a mosdóvízbe, és arról mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen. Moldvai magyaroknál ezt a piros tojást mindenkinek a másik homlokához kellett ütni, hogy ne fájjon a feje.
– Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek: a húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, amit a katolikus hívők szentelni visznek a templomba. Sonkát és kalácsot szenteltettek, amit a gazdaasszony vitt el kosárban, kendővel letakarva. A húsvéti étrend: sonka, kocsonya, kalács, amihez bort és pálinkát ittak.
– Sokfelé az volt a szokás, hogy a szentelésről futottak hazafelé, különféle magyarázattal, például Vásárosdombón az a család lesz első az aratásban, amelyik elsőnek ér haza, Lucskán az a lány, aki elsőnek ér haza, a munkában is első lesz.
– A szentelt ételek maradékát néhol tűzbe vethették. Többnyire azonban – akárcsak a karácsonyi morzsát – sokféle módon felhasználták. A bukovinai magyarok a hamujával szapultak. Volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, hogy sokat teremjen. A zempléni falvakban a szentelt kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. A szentelt sonka csontját pedig nagy viharban a tűzre vetették, hogy a villám ne csapjon a házba. A hajdúdorogi görögkatolikusok a szentelt ételek maradékát elégették, vagy elásták a ház tövébe abban a hitben, hogy megvédi a házat a bajtól, villámcsapástól. „Van olyan hiedelem, amely szerint, ha pászkamorzsát elássák, vagy ha az véletlenül kerül a földbe, hét év múlva kikel, virág lesz belőle, tovább terjed és minden évben virágzik. Ez a pászkamorzsavirág. (Forrás: Arcanum)
A legismertebb hagyomány természetesen a locsolkodás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. Szerencsére idővel finomodott ez a szokás.
A locsolással egyenértékű vesszőzés volt néhol szokásban húsvétkor: az Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban ma is élő népszokás. 4–6–8 vagy 9 fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal vesszőznek. Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A locsolkodó vers és a kölnivel locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl is. Mindezeket már a modern kor hozta magával, ahogy a locsolkodás után kapott pénzt is, amely elnyomta a piros tojás örömét és jelentését.
Meg kell még említenünk a tojásfestést és díszítést is, amely még ma is létezik, és művelői igazi művészetet lelnek benne. A húsvéti tojások festésére a bolti festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. A zempléni falvakban zöld vetést és hagymahajat használtak a színezésre. Ma az egyszerűbb és könnyebb megoldások vannak terítéken. Inkább díszként szolgálnak, ahogy a barkaágakra aggatottak is, amelyet tojásfának nevezünk.
A húsvét az emberi lélek örömének is az ünnepe.
Kép forrása: Pinterest
