Huszonhat vagyok, de fiatalabbnak látszom. Egyedül élek, nem vágyom társra, se családra, ez a 21. század, nem a 20., amibe úgy belefeszült mindenki. Olyan nevelést kaptam, amelyet konzervatívnak lehet nevezni, de nem hatott rám. Szüleim azt hitték, ha korlátoznak, jólnevelt és szófogadó leszek. Az voltam kislányként, de ennek már évek óta nyoma sincs bennem.
Amióta eldöntöttem, hogy másféle életet fogok élni, nem akarok megfelelni senkinek. Pénzt akarok, figyelmet és rajongást. Még akkor is, ha fizetnek érte. Én nem úgy gondolok erre, hogy ribanc lennék, de ha a dolgaimat nézzük, sokaknak ez az. Mit bánom én, amikor lelkész apám és háziasszony anyám nem jutott semmire. Én többet akarok az élettől. Pontosan azt, amit mások: tárgyakat, méghozzá tartós és értékes tárgyakat, amelyek megalapozzák a jövőm. Ezért nem zavar, ha ékszerrel fizetnek, de akad olyan kuncsaftom is, aki egy festményt ajánlott fel. Öt alkalom volt az ára.
A kuncsaft vásári, ócska szleng, akikhez én látogatok, ők vevők, ahogy én eladó vagyok. A testem adom, és ők perkálnak, mert erre van szükségük. Ne higgye senki, hogy csak jövök, megyek, eszünk, iszunk utána, és legtöbbször jókat beszélgetünk. Hogy lehet-e egy olyan nővel beszélgetni, mint én? Lehet, mert okos vagyok, érdeklődő és tudok hallgatni. Nagyon kevesen képesek rá, de nekem nem esik nehezemre. A férfiak, legyenek azok gazdagok vagy szegények, legtöbbször két dolog hiányától szenvednek: nem hallgatják meg őket, vagy csak felületesen, és elismerést se kapnak. A vezető beosztásban lévők nagy része kisfiú, aki betegesen meg akar felelni az apjának, aki magasról leszarja az eredményeit. Ő meg piszkosul teper, azt reméli, hogy eljön az ő ideje. Kezdetben a feleségében bízik, hogy majd isteníteni fogja, de pofára esik.
A nők rohadtul jól el tudják játszani a rajongó hitvest, ha céljuk van vele. Ha nincs, akkor keresnek más játékot, netán egy fiatalabb fiút, aki meg velük hiteti el, hogy még jó nők, pedig gyűrődő bőrük láttán lehervad a szerszámuk. Egyszer az egyik haverom mesélte, hogy neki baromira kell összpontosítania, hogy működjön a szex, ezért mindig Scarlett Johanssonra gondol a Match Point c. filmből és akkor nincs gond. Megnéztem a filmet, értem, miért.
Huszonhat vagyok, szőkésbarna, hullámos hajú, ötvennégy kiló és feszes testű. Futni járok, gyúrok, és esténként nem fekszem le olvasás nélkül. Most épp Yalom van soron, aki minden sorával a bőröm alá fészkeli magát. Haza szinte sose megyek, a Jászság falvait magam mögött tudtam. Apám nem áll szóba velem, pedig nem is tudja pontosan, mit csinálok. Azt hiszi, egy irodában ülök, de nem tanítok, ahogy elvárta volna tőlem. Azt akarta, hogy tanító néni legyek a faluban, és egész nap nyafogó gyerekek között keressem a boldogságom éhbérért. Anyám a megalkuvó senki, sose tudott ellentmondani neki, így mellette maradt, pedig nem jó a házasságuk. Nincs testvérem, szerintem szüleim aszexuálisak, és én csak véletlenül fogantam meg. Azért házasodtak össze, mert mindkettőjüknek ez tűnt a legjobb magoldásnak, hogy elmeneküljenek otthonról. Nagyszüleim ridegek, utálatosak és bennük sincs szeretet. Egyetlen unokájuk vagyok, de még mosolyogni se mosolyogtak rám őszintén.
Így megmaradtam magamnak, és elhatároztam, hogy mindent kiszívok az élet lüktető eréből, amit csak tudok. Eladó lettem, és ezzel a vásárral jól jártam. A pénzem gyűlik, és előbb-utóbb meglesz a lakás is, de nem egy lyuk valahol Kispesten, hanem egy pazar a harmadik kerületben, Dunára néző.
Első pillanattól kezdve működik a dolog, mert én megyek házhoz. Nem kell semmiért görcsölnöm, szép vagyok és kedves. Akiket beengedek a köreimbe, nem hétköznapi emberek. Még akkor se, ha az ágyban azok. Nevük van a médiában, a gazdaságban vagy a politikában. Sose hagyom, hogy bemutassanak valakinek, nem ajánlgathatnak a haverjuknak, mert azt nem csípem. Valaki erre azt mondaná, nem könnyű így vevőket találni, de téved. Nem tud semmit erről a világról.
Én nem fogom kiszipolyozni magam senki kedvéért, ez ezer százalék. Addig csinálom, amíg bírom, és amíg nem lesz elég pénzem. És nem, ezek a férfiak nem undorítóak vagy büdösek, nem kell a régi frázist puffogtatni, miszerint gyomor kell hozzájuk. Persze, hogy kell, de bemenni egy munkahelyre, ahol nyolc órán át basztat a főnök, kizsigerel valami ócska ribanc, jobb? Ahhoz nem kell gyomor, hogy nap mint nap lenyelje valaki a szennyet, amit lenyomnak a torkán, mondván, ez a munkád, csináld?! És a végén alig fizet érte. Mehet haza a családjához a szánalmas fizetésével, amiért havi kétszáz alkalommal alázták meg. Ehhez képest itt vagyok én, aki akkor dolgozik, amikor akar, jó holmikat vehet és sok esetben órákon át csak hallgatja a vevőt, aki hol sír, hol meg kiabál a feszültségtől, pedig már túl van a szexen velem.
Jó élet ez. Könnyű és rugalmas. Az otthonom tiszta és rendezett, senki nem tudja rólam, mi a munkám, barátaim nincsenek, de nem is kellenek. Olvasok, filmezek és anyagot gyűjtök egy könyvhöz, amelyben elmesélem, milyenek is valójában azok, akikről azt hisszük, tökéletesek. Monogrammal látom el őket, jegyzeteimet egy piros, bőrkötésű füzetben rendszerezem, és egyszer majd keresek egy kiadót, aki elég bátor lesz megjelentetni. Félre ne értsen senki, nem leleplező könyv lesz, az nem az én tisztem, inkább csak szórakoztatni akarom magam, és talán később a világot is. Most a gyűjtőmunka érdekesebb, mint a cél.
Én, az Eladó sokat akarok az élettől. Többet, mint az átlag nő, de többet is adok. Hogy hol a határ, azzal is tisztában vagyok. Arra is gondosan ügyelek, hogy ne jusson senkinek eszébe birtokolni engem. Szerelmes nem vagyok, nem is voltam soha. Talán csak az oviban. Íme, az én életem átmeneti könyve. Belelapozzunk?
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
