Az Eladó 12. rész

“Szeretném elérni, hogy független és szabad nő legyek, de ehhez tudás és valóban sok dohány kell, nem beszélve a hatalomról. Dolgozom, tanulok, és legkésőbb harminc évesen praxist akarok nyitni, amelyben megtalálom életem célját és örömét. Ne hidd, hogy álmodozom, arról már leszoktam, csak bízom magamban, és abban, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek szükségük lesz rám.”

Látod, körülbelül itt tartok ma. Még nem a célomnál, de nem is olyan messze tőle. Nem mintha ebből a munkából meg lehetne gazdagodni, de tapasztalatszerzésre és kapcsolatépítésre kiváló. Bármilyen hihetetlen, előfordul, hogy marad a Vevő és köztem valamiféle kapocs. Szó sincs romantikáról, meg hasonló ostobaságról. Még cinkosságnak se hívhatjuk. Ez üzlet némi plusszal. Így, ha véletlenül összefutunk egyszer, egy szemvillanásból tudjuk, hogy találkoztunk, de ez nem publikus. Természetesen olyan is van, hogy nem emlékeznek rám, vagy erősen igyekeznek úgy tenni. Nem erőltetem, hiszen más üzleti kapcsolatoknál se jegyezzük meg az összes felet, akivel dolgunk van munkánk során.
Most semmi nem az, aminek lennie kellene, de én keményen dolgozom és tanulok. Tudom, hogy el fogom érni, amit akarok, és bár nem szégyellem, amit csinálok, eszem ágában sincs beavatni majdan a családom vagy a gyerekeim, ha lesznek. Rendes anya és feleség akarok lenni, és senkinek semmi köze ahhoz, mivel foglalkoztam, hogy egzisztenciát teremtsek.

Azt kérdezheted még, hogy hiszek-e a kapcsolatok erejében. Kapásból azt válaszolom, nem, mert látom, hogyan működnek a dolgok, a szerelem csak érdek, a szex meg pénz és hatalom. Mégis megbújik bennem egy lány, aki szeretné azt gondolni, hogy vannak, akik tudnak és akarnak szeretni, akiknek én fontos leszek, és fordítva.

 
 

Anyám végül még nem vált el. Húzza, halogatja, mert nincs benne erő az újrakezdéshez. Attól fél, hogy isten nem nézi jó szemmel, amit csinál, de azért vétkezik, mert szíve és gondolom, a teste se már nem apámé. Vicces erre gondolnom, hiszen nála prűdebb és zárkózottabb lényt nem ismerek, és mégis tudom, hogy nem elégszik meg azzal, ami jutott neki. Hogy összeszedi-e magát, az a jövő titka, ahogy az is, meddig lesz erőm és kedvem folytatni a saját munkám. Pénzem szaporodik, testem töretlenül vágykeltő és szép, szóval nem vagyok kiégett, se fáradt.

Szeretném elérni, hogy független és szabad nő legyek, de ehhez tudás és valóban sok dohány kell, nem beszélve a hatalomról. Dolgozom, tanulok, és legkésőbb harminc évesen praxist akarok nyitni, amelyben megtalálom életem célját és örömét. Ne hidd, hogy álmodozom, arról már leszoktam, csak bízom magamban, és abban, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek szükségük lesz rám.

Ne nevess, mindenki erre vágyik. Csak az útvonala más. Bántani se bánts, hisz nem ismersz, azt se tudod, hogy mindez, amit elmeséltem, valóság volt-e vagy ordas nagy kamu. Látod, az is lehet, hogy félrevezettelek, de ne sajnáld, hiszen csak meséltem és te hallgattad, közben meg szőtted a saját meséd.

Én, az Eladó, most mosolyogva elbúcsúzom tőled. Hálás vagyok a figyelmedért és a kedves szavaidért. Ne aggódj, ha egyszer összefutunk egy sötét kis kávézóban, nem hozlak zavarba azzal, hogy odaköszönök neked. Te se tedd!

Az élet nem más, mint a találkozások megfelelő kezelése. Ez vonatkozik a hétköznapiakra és a különlegesekre is. Ugye, megértesz? Kívánj nekem sok szerencsét és jó utat, ahogy én is teszem! Na, viszlát, és ne felejtsd el becsukni magad után az ajtót. Hangosan!

Vége

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here