Semmi extrára. Nem a filmvászonról szeretném leimádkozni, és nem a plázában akarok belebotlani. Egyszerűen csak annyit szeretnék, hogy tudjon figyelni. Ha beszélek hozzá, ne gondoljon másra, munkára, telefonjára és egyebekre. Hallja meg a szavam és ne éreztesse, hogy az idejébe épphogy beleférek.
Olyanra vágyom, akinek ha elmondom, hogy valami bánt, nem sértődik meg, nem gondolkozik azonnali visszavágáson. Elbírja a szavak súlyát, és nem titulál hisztisnek, mert kimondtam, hogy valami nem tetszik. Szeretném, ha tetteinek súlya lenne, de nem ígérne semmit. Ha szükségem lenne rá, mellettem lenne, és mondvacsinált kifogások mögé nem bújna. Nem akarná elhitetni velem, hogy fontos vagyok, miközben tetteivel hamis üzenetet küldene.
Csak egy normális férfira vágyom, aki elfogadna reggel is, amikor kócos vagyok, és nincs rajtam vakolat. És ez az elfogadás valódi lenne. Nem kellene észrevennem a szemem sarkából, hogy mások után fordul. Nem mintha rajtam kívül nem lenne nő a világban. Csak ő ne venne észre mást, mert szívében, lelkében nem lakna senki, csak én. Ezért azt az ócska mondatot nem sütné el, hogy vakságot nem fogadott. Ne is tegye, csak legyen benne egy belső ajtó, ami nem engedi be más nők mosolyát.
Nem kell, hogy a teste tökéletes legyen. Csak a karjaiban úgy tudjak megpihenni, mint elcsigázott vándor a hosszú út után. Öleljen és védjen, mert kacskaringós utamon a tövisbokrok már mélyen megkarcolták puha szívemet.
Egy olyan férfira vágyom, aki gyakran megnevettet. Ha szomorú vagyok, nem mondja rám, csak nyafogok. Megérti, hogy egyes napokon nem jöhet a vidámság látogatóba.
Ha kell, megszereli a csapot, zárat cserél, még a szívemen is. Nem akarja, hogy egyedül legyek, amikor közeleg a vihar. A mennydörgést nem kicsinyli le, mert annak, aki fél, a legkisebb zaj is veszélyes dobszónak tűnik.
Csak egy normális férfira vágyom, aki hagyja, hogy szeressem. Hagyja, hogy mellette az a nő lehessek, akire büszke lennék. Nem engedi meg, hogy bezárjam szívem ostoba félelmek miatt. Nem akar mást egy langyos nyári estén, csak, hogy mellékucorodjak. Karomat nyaka köré fonjam, és tekintetemmel is közölhessem, mennyire fontos nekem.
Hadd lehessek őszinte és nyílt mindenkor! A hazugságnak még árnyéka se férkőzzön közénk. Hitesse el velem, hogy ebben a mai világban érintésében elveszhetek! Fogja meg a kezem, és ne engedje, hogy a csalódás útvesztőjébe lépjek. Adjon magából annyit, amennyinek hiányát az én szívem az övében könnyedén betölti.
Egy normális férfira vágyom. Egyre, aki szeretni mer.
Kép forrása: Pinterest
