Anya azt mondja, mi ketten vagyunk a család. Hogy lehetnénk ketten, amikor majdnem hárman vagyunk és mégsem? Tíz múltam, de ez nem jelenti, hogy ne tudnám, mit jelent az, hogy apa most máshol lakik. Vagy amikor azt mondja, hogy rendezni kell az ügyeiket. A felnőttek szeretnek bonyolultan fogalmazni, mert azt hiszik, a gyerekek hülyék, és nem értik meg, hogy mit akarnak mondani.
Apa szeret és gondoskodni fog rólam, mondja, amikor visszafordul az ajtóban. Még el is tudnám hinni, ha anya nem lenne terhes. Három hónapja tudja, hogy testvérem lesz, de csak tegnapelőtt mondta meg. Ez disznóság, de megszokhattam volna, mert a fontos dolgokat szeretik a szüleim elhallgatni. Az ügyeikről meg annyit, hogy nem volt titok előttem, hogy el akarnak válni. Már egy éve veszekedtek megállás nélkül, és karácsony előtt nyugodtak le kicsit. Az ünnepre fogták, de engem csak az érdekelt, hogy ne kiabáljanak, és anya ne sírjon folyton.
Még soha ennyit nem láttam szomorkodni, pedig régebben se volt minden okés. Csak nem akartam elhinni, pedig másodikban elváltak Mira szülei, aztán Benié, és év vége előtt kicsivel Lucáé is. Mindről tudtunk, mert ha nem is voltak végig szomorúak, azért időnként be-benyögték, hogy szüleik bemondták az unalmast. Ezt a mondást először Benitől hallottam, akinek van egy nagyobb testvére, és ő fogalmazott így. Mindhárman kivoltak az egésztől, de lassan megszokták. Úgy volt, hogy Miráék el is költöznek, de az apukájuk végül hagyta, hogy a régi lakásban maradjanak. Valahogy kifizették őt, bár nem tudom, hogy ez mit jelent. Mira apja szerelmes lett valakibe, ahogy az enyém is. Hallottam, amikor apa bevallotta anyának, aki nem válaszolt semmit.
Nem hiszem, hogy nem esett neki rosszul, csak épp nem tudott mit mondani. Akkor még nem említette, hogy babát vár, csak tegnapelőtt, amikor apa elvitte a holmijait. Néztem, ahogy bepakol, hiába küldött ki, visszamentem. A küszöbön állva figyeltem minden mozdulatát. Éreztem az illatát, láttam, hogy a háta megfeszül, de nem fordul hátra, csak a bőröndre meredve mondja, hogy hagyjam most békén pakolni. Nem akartam teljesíteni a kívánságát, mert tudtam, hogy ha összerakja a cuccát, akkor az azt jelenti, hogy végleges minden. Már tudta, hogy anya terhes, de nem érdekelte.
– Mi a fenéért csináltad? – mordult rá. – Megbeszéltük, hogy elválunk. Ez nem változtat semmin. Vetesd el!
Nem vagyok már kicsi, ezért nem új dolog nekem, hogy a terhességet meg lehet szakítani. Erről beszélgettünk már a suliban. Nem órán, ott nem lehet, mert Ildikó néni elvörösödne, és azonnal terelné a témát. De az udvaron Lili mondta, hogy neki is majdnem lett egy tesója, de elment. Hová, kérdezte valaki, de csak gúnyos vigyor volt a válasz. Világgá, te hülye! Ebből sejteni lehetett, hogy nem úgy gondolta az elmenést, ahogy a hülye. Később megsúgta, hogy Vera, az anyja befeküdt a kórházba, és az orvosok csináltak valamit, hogy ne legyen tovább gyereke. Kicsit odavolt utána a mamája, de pár nap múlva elfelejtődött az egész. Apa is ezt akarta anyánál, aki megrázta a fejét. Az ajtó résén át láttam.
Így már tudom ezer százalékban, hogy lesz egy testvérem, és apa nem akarja. Ő Juditot akarja, aki mellette dolgozik és beleszeretett. Judit nem szép. Anya sokkal csinosabb és vidámabb, de ez nem fontos neki. Nem sovány, nem is szőke, és nincs hosszú körme, de azért nagyon szép. A barna haj is lehet az, akkor is, ha csak vállig ér. Nem kell mindenkinek Aranyhajnak lennie. Anya tényleg dundi egy kissé, de jól áll neki. Mindig bő ruhákban jár, szeret szandálban lenni, és hatalmas táskákba pakolja a dolgait. Nekem nagyon tetszik. Egyedi, ahogy a szomszéd néni mondja. Úgy látszik, apa szerint nem ez a fontos. Nem értem a felnőtteket. Miért választanak valakit, ha később mást akarnak? Hogy lehet kiszeretni valakiből, ha egyszer szerettük? Én nem szerethetek ki a szüleimből? Mondhatom azt, hogy már nem tetszenek nekem?
Apa magas és jóképű állítólag. Ezt én nem így látom, mert nekem ő csak apa, de anya barátnője, az Eszter egyszer megjegyezte, hogy milyen jó anyának, hogy ennyire jó pasi a férje. Anya nevetett és bólogatott. Most nem hiszem, hogy olyan jó neki.
Apa szerelmes lett, pedig nem lett volna neki szabad. Aki egyszer megházasodik, az ne szeressen meg mást! Milyen csúnya dolog ez?
Az ajtóban, ahonnét engem bámult, még szomorú arcot vágott, de nem hittem neki. Ha annyira akart volna, maradhatott volna. Anya csak akkor sírt, amikor már becsukódott az ajtó, és biztos lehetett benne, hogy nem látja. Kérdeztem tőle, hogy most mi lesz, de megrázta a fejét, és nyeldeste a könnyeit.
Mi ketten leszünk egy család, közölte végül. Vagy hárman, faggattam, mire feldóhajtott és nem mondott semmit. Így most nem tudom, hogy valójában lesz-e testvérem. Vagy ha lesz, akkor azt Judit fogja szülni? Apa hogy szeretheti őt, amikor nem neki ígérte, hogy élete végéig vele marad? Úgy látszik, hazudott, ahogy a szülők szoktak a gyerekeiknek és másoknak is. Hallottam már hazudni a nagyit, a szomszéd nénit és anyát is, nagyjából mindenkit, akit ismerek, pedig nagyon szeretik azt mondogatni, hogy mindig az igazat kell mondani, mert lódítani csúnya dolog.
Sehogy se értem, hogy lehetünk mi ketten is egy valódi család? Az már nem lehet az igazi, de olyan félcsalád még igen? Vagy majd nekem is lesz egy másik apukám, ahogy Lucának és Mirának? Beninek még nem lett. Mindketten azt mondják, hogy pótapjuk kedves, néha kedvesebb, mint az igazi. Szerintem, nem mondanak igazat, főleg dicsekedni akarnak, mert az új apjuk sok mindent vesz nekik. Így akarja megszerettetni magát.
Nekem nem kell senki és semmi. Anyára is haragszom. Miért nem tudta megállítani ezt az egészet? Miért hagyta, hogy apa Juditot válassza? Miért nem tépte ki a haját, ahogy Zoé tette Barbival, amikor Peti mellé tolakodott a színházban. Abból nagy balhé lett, pedig még kicsik voltunk. Másodikosok. Márta néni azt kiabálta, hogy soha többé nem viszi el őket egy előadásra se, mert gyalázatosan viselkedtek. A gyalázatos szó jelentését nem ismerem, de biztosan rossz. Mi, a többiek nem avatkoztunk bele, mertnem fogtuk fel, miért olyan fontos Peti mellett ülni, hiszen volt a sorban jó pár hely még.
Anya, amikor kisírta magát, megkérdezte, elmenjünk-e fagyizni. Még csak március volt, ezért azonnal igent mondtam. Kizárólag a sarki Violában volt még ilyen korán fagyi, és azt nagyon szerettem. Két gombócot ehettem. Ültünk az ablak mellett, és anya mosolygott, bár könnyes volt a szeme.
Mi ketten itt leszünk egymásnak, suttogta halkan, és kért egy pohár vizet, mert a sírás után elfogyott belőle a folyadék. Ezt mondta, és megsimogatta a kezem.
Kép forrása: Pinterest
