Egy csepp remény

Őszintén? Világéletemben pesszimista voltam. Az a fajta, aki a rossz végéről fogja meg a dolgokat. Aztán szép lassan rájöttem, hogy ez a hozzáállás luxus.

De hát mindenkinek megvolt az az időszaka, amikor azt hitte, hogy csak vele cseszik ki a világ, és csak az ő feje felett lebeg az esőfelhő.  Azóta már persze tudom, hogy mindenki megkapja a maga kis csomagját az élettől. Ki egy betegség, ki egy alkoholista szülő, ki egy rossz párkapcsolat formájában. És természetesen ezek szabadon kombinálhatók.

 
 

Viszont azt sem szabad elfelejteni, mennyi mindent túléltünk.

Ami azt illeti, nekem megszámlálhatatlanul sok okom van reménykedni.

Alapból ott a tény, hogy nő vagyok. Ezt mondjuk a „Pistikés” körmeim és a rövid hajam alapján néha nehezen hiszem el, de a Születési anyakönyvi kivonat szerint így van, szóval jó, legyen. A nők erősek, stabilak, és mindent túlélnek. Fogalmam sincs, hogyan, de így van. Anyám, aki alig mer felszólalni bármiért, túlélte az alkoholista apámat, aki „viccből” néha asszonyállatnak hívta. Nem mellesleg felnevelt három gyereket teljesen egyedül, sőt, apám személyében kapott mellénk egy negyediket is. Most mégis tud mosolyogni, és már csak egy rossz álomként tekint vissza a házasságára.

Emlékszem a legelső kapcsolatom padlóra küldött. Két évig voltam együtt „életem szerelmével”, de további négy évig teljesen odavoltam érte. Szó szerint. Egy-két évig olyan voltam, mint egy zombi, naponta kisírt, karikás szemekkel. A srác heti szinten összetörte a szívemet, de úgy istenesen, én pedig azt hittem, hogy soha, de soha az életben nem fogok ebből ép ésszel kijönni. Aztán szép lassan megedződtem. A fájdalom csigalassúsággal, nagyon apránként, de kezdett végre halványulni. A feketéből lassan szürke lett. Én pedig minden egyes hónappal, fél évvel kicsit éreztem, hogy visszatér belém az élet.  Aztán hat évvel később egyszer csak elillant ez a rossz kötődés. Egy szép augusztusi napon, a velencei tó partján végre szabad lettem.

Ott tanultam meg, hogy minden sötét, hideg éjszaka után jön egy reggel. Hiába tűnik úgy, hogy az éjszaka örökké tart – ezt próbálja elhitetni veled, de ez nem igaz.

Ugyanezt hittem az önbizalomról is. Biztos voltam benne, hogy sosem juthatok közel a magabiztos, nagyszájú lányok húsosfazekához. Azt gondoltam, én csak távolról szemlélhetem, ahogy mások önfeledten, boldogan megélik az életet – én a sajátomat legfeljebb egy filmen nézhetem végig, de sok beleszólásom nincsen. Olyan 14 évet töltöttem a teljes kilátástalanságban, és még további 14-et szimplán „csak” szorongásban. Kellett hozzá egy jó pszichológus, de főleg sok-sok év, hogy ez megváltozzon. A mai napig azt érzem, hogy hiba van a rendszerben, mert normális, vicces, talpraesett barátokat tudhatok magam mellett. És mégis, fényévekre vagyok a 10-15 évvel ezelőtti önbizalmamhoz képest. Azért ez jogosan adhat némi reményre okot.

21 éves korom óta eltartom magam, azóta egy fillért sem kaptam otthonról. Sőt, most már én adok haza – néha belerokkanok ennek a súlya alatt, de aztán felállok, mert nincs más választásom. Éltem már hónapokig zacskós levesen és virsli-kenyér kombináción, de túléltem, mert nem volt jobb ötletem. Vettek körül olyan barátok és családtagok, akik hobbi gyanánt lehúztak az igazán mélybe – dobtam őket a francba, különben nem éltem volna túl.

Úgy gondolom, hogy mi, nők, alapból ilyenek vagyunk. Elpusztíthatatlanok. Bármi is az oka ennek, azért nem kevés reményre és derűlátásra adhat okot, hogy mindent túlélünk. És ez nem holmi kitaláció. Ez a tapasztalat.

#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon! 

 

29

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here