Egypercesek – A végtelen erő

Az erős ember sokáig próbálkozik. Nekifut, lelkesedik és minden igyekezetével azon van, hogy megoldásokat találjon. Ha el is keseredik, leül, hagyja, hogy a szomorúság kifusson belőle. Aztán megy előre. Ha nem érzi fontosnak magát valahol, megérti. Nem kapaszkodik görcsösen, mert van, ami összeroppan a szorítástól. A vizet sem tudjuk a markunkban tartani, kicsordogál az ujjaink közül. Mégis marad benne pár csepp, ami olthatja a szomjunk.
Az erős ember elfogadja, hogy valami véget érhet. Egyszerűen, mert be kellett fejeződnie. Nem keres válaszokat a hiábavaló kérdésekre. Csak feláll, teszi a dolgát és nem hagyja, hogy legyűrje a fájdalom. Ha kell, sír is, és kicsit meg is hal belül, de nem kiáltja világgá keservét, mert azt osztani nem lehet.
Az erős ember belül küzd meg. Nem kell neki egy hamis világ, amely álrészvétet nyilvánít.
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here