Szeretnéd hinni, hogy szerethető vagy? Ember vagy a maga vacakságaival és kedvességeivel, és ahogy múlik az idő, rá kell jönnöd, hogy nem tudod, milyen az, ha szeretnek. Mintha nem lennél elég jó soha senkinek. Ismered az érzést?
Kislány vagy, de fiút vártak. Erős vagy, de azt várják tőled, hogy gyenge legyél, mert akkor segíthetnek rajtad megmutatva a hatalmuk. Ha mégis gyengének tűnsz, megaláznak és közlik veled, úgy hitték, többre vagy képes. Szeretnél jobb és jobb lenni, de nem sikerül, mert mindig akad olyan ember, aki elvárásainak nem felelsz meg. Mindez a családodban kezdődik, ahol szépnek, okosnak, tökéletesnek kellene lenned a szemükben, de nem vagy az, és ezt minden adandó alkalommal az orrod alá dörgölik. Így azzal telnek az éveid, hogy bizonyítani akarsz, közben élő felkiáltójelet is rajzolhatnál a homlokodra, hogy lássák, igyekszel. Mindhiába.
Mire felnősz és összeszeded magad, mondván, majd új életet kezdesz, hiszen lesz családod, lesz férjed, aki szeret téged, kiderül, hogy megint tévedsz, mert a férjed szemében megint nem vagy valamiben megfelelő. Ha okos vagy, az a baj, ha nem, az. Ha véleményt mondasz, erőszakosnak tűnsz, ha kimondod, ami bánt, nyafogsz megállás nélkül. Aztán kiderül, hogy akiről azt hitted, szeret, megcsal, vagy épp csak másoknál keres megerősítést. Csődöt mondasz, mint feleség, mint társ, és nem érted, hiszen te beleadtál mindent, de ez a minden kevés volt. Szüleid megcsóválják a fejüket, és továbbra se értik, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen, bár nem sokat vártak tőled addig sem.
Elválsz, talpra állsz, ami szintén nem jó valakinek. Barátaid jobban kedveltek, amíg elesett voltál és sírtál náluk a konyhaasztal mellett számtalanszor. Ezért, amikor magadhoz térsz, kezdenek eltávolodni tőled, keresik a szánalmas, gyenge nő, akit olyan szívesen pátyolgattak, lesajnáltak. Már nem szeretnek, ahogy addig se szerettek, inkább szánakoztak rajtad.
Próbálsz új kapcsolatokba kezdeni, de eszedbe jut, hogy sose voltál az a laza, könnyed típus, kamaszként se kellettél sokaknak, mert nem voltál se szép, se kihívó, inkább amolyan átlagosan meghúzódó, aki azt hitte, a beszélgetések és a barátságok mélyek és számítanak. Így nehezen ismerkedsz, nem bízol senkiben, és ha találsz valakit, gyorsan rájössz, hogy hazudik neked, de nem ismeri el, inkább téged hibáztat a kudarcokért.
Azt gondolod, talán a gyerekeid melletted lesznek, ami így is történik egy ideig, de ők is a maguk életét élik, és akkor keresnek leginkább, ha szükségük van rád. Esténként felteszed magadnak a kérdést? Ki szeret vagy szeretett téged életed során? Bevallod csendesen, hogy nem sokan, mert valamiért nem voltál elég szerethető. Kicsit megérted őket, mert úgy gondolod, nincs benned semmi, ami miatt érdemes rajongani érted, vagy szimplán dicsérni és elfogadni.
Úgy vagy lényegtelen, semmitmondó, hogy nem is tudsz róla. Közben a nálad ezerszer rosszabbak párra lelnek, ragaszkodnak hozzájuk, elismerésekkel halmozzák el őket, és ami a legfőbb, szeretikőket úgy, hogy soha nem kell bizonygatniuk, értékesek. Azt se mondogatják sötét, magányos estéiken, hogy szeretnek adni, segíteni, és tele vannak vággyal, csak senki nem veszi észre.
Nem érted, hogy lehet, hogy téged nem szeretett senki igazán. Mások úgy indulnak neki az életnek, hogy imádattal csüngnek rajtuk, míg te örülsz, ha egy kóbor kutya melléd szegődik. Vajon hogy lehet, hogy egyeseknek több jut, mint másoknak, és tenniük se kell érte? Hogyan lehetséges, hogy az ő világuk akkor is kerek, ha lusták és hitványak, míg te mindenkinek igyekszel jót tenni.
Vannak napok, amikor túl sötét minden. Vannak napok, amikor nem tudod magad szeretni. Hogyan is tudnád, amikor mindenki azt jelzi neked, hogy nem vagy elég az ő szívének? Az ilyen időszakok összegyűrik a lelked, és hiába simul ki minden, a nyomok ott maradnak mélyen és kitörölhetetlenül.
Rájössz, téged egy életen át nem fogadtak el. Két választásod van. Vagy elhiszed, és nem törődsz vele, vagy kétségbe esel, és bizonygatod, hogy értékes vagy, ahogy eddig. Utóbbiba beledögölhetsz, de nem változik semmi. Ha megérted, hogy mások szeretete nem elég neked önmagad szeretetéhez, felszabadulhatsz. Nem kell azért gürcölnöd, hogy ebben a világban jó és csodálatos legyél. Láthattad, hogy nincs értelme.
Legyél, aki vagy, aki csak lehetsz! Alakuljon hozzád a világ, mert ha te simulsz bele, úgy tűnsz el, mint a forró kávéba ejtett kockacukor. Ugye, nem ezt akarod? Egyetlen egy embernek kell szeretnie téged. Annak, aki elkísér utadon. Annak, aki mindig veled van, még akkor is, ha szánalmas, elesett, gonosz vagy rideg vagy! Ez az ember te magad vagy. Ne félj szeretni magad! Hidd el, ennél jobbat nem is tehetsz.
Kép forrása: Pinterest
