Mire észbe kaptam, egy tizenegy éves nagylány apja lettem. Egy olyané, aki már rég nem Noncsi, meg angyalkám, meg kis hercegnő, hanem szigorúan Noémi, és táncol, agyagozni jár, a karatét csak azért hagyta el, mert már nem fért bele az idejébe. Hadd ne mondjam, hogy gyönyörű, nyúlánk lánnyá serdült, és egyre jobban hasonlít az anyukájára. Ha összehasonlítom a régi fotókat, szinte alig lehet megkülönböztetni őket. Dani boldog lenne, ha látná, hogy mennyire kedves, élénk csaj lett a mi szeszélyes csemeténkből.
Már nem fáj a hiánya, de nem azért, mert elfelejtettük. Aki elment, és nem jön vissza soha, de szerettük, mindig benne marad minden mosolyunkban, mozdulatunkban és természetesen az emlékeinkben. Minden évben legalább kétszer kimegyünk hozzá a temetőbe. Túl sokszor nem akarok, bármennyire is elvárható lenne. Aki ott van, az már nem az, akit mi mindenkinél jobban szerettünk. A volt feleségem, gyerekem anyja, biztosan nem a földben nyugszik, hanem valahol az égben kóricál, lesi, hogyan boldogulunk, és biztos vagyok benne, hogy boldog, amiért nem roppantunk bele a hiányába. Ehhez azonban köze van egy csodálatos nőnek, akit mindketten szeretünk, és ő is szeret minket, efelől nincs kétségünk.
Az a gyűrű…Azzal kezdődött minden, és most ott tartunk, hogy egy hónapon belül megint apa leszek! És kislányom lesz újra, aminek pláne örülök. Noncsi, bocsánat, Noémi az elején meghökkent, de Nelli annyira szépen avatta be, hogy most jobban várja, mint mi. Igen, elvettem feleségül Nellit tavaly ősszel, és az idén szeptemberben megszületik közös gyerekünk. Hogy boldog vagyok-e? Igen! Ha valaki meg merné kérdezni, vajon melyik feleségem szeretem jobban, ahogy a szomszédom tette pár hete, leszedném a fejét. Erre nem lehet válaszolni. Mindkettőt, pedig csak egy van. Egyet eltemettem, egy viszont mellettem van jóban-rosszban. Istenem, Nelli húga hogy tombolt, amikor kiderült, hogy mi egy pár leszünk! Nem volt ott az esküvőnkön sem, de most mondjam, hogy nem is bántuk? Apró ünnepség volt, nem akartunk nagy felhajtást.
Nelli valamivel később, amikor azt hitte, hogy a szobámban dolgozom és nem figyelek, leültette a lányom maga mellé, és nekiszegezte a kérdést:
– Kicsikém, mit szólnál, ha lenne egy testvéred?
A megkérdezett szó nélkül maradt.
– Lesz? – kérdezte kisvártatva.
– Nem, még nem, de tudni szeretném, hogy nem bánnád-e?
Noémi megvonta a vállát.
– Ha jó fej lesz…– jegyezte meg szinte hanyagul.
– Ezt nem tudom garantálni, de itt vagy te, meg az apukád, mindketten azok vagytok, nem hiszem, hogy ő ne lenne az.
– Meglehet…
– Lányt vagy fiút szeretnél?
– Nem tudom. Talán lányt.
– Én is! – súgta oda neki. – Olyat, mint te!
A lányom ekkor mosolyodott el először a beszélgetés során.
– Mint én?
– Pontosan. Veled annyira könnyű!
Benn a szobámban valami kaparni kezdte a torkom. Mennyire drága ez a lány, nyugtáztam magamban. Milyen gyönyörűen vezeti fel a terhességet.
– Csak ne legyen buta neve! – mondta Noémi erre kedvesesebben. – Azt nem szeretném.
– Buta? Mire gondolsz?
– Utálom, ha valaki Jázmin, Mira vagy Zoé.
– Értem. Ismersz valakit, akit így hívnak és nem kedvelsz?
– Igen.
– Jó, ebben megegyezhetünk. Neked milyen nevek tetszenének?
Hosszú hallgatás volt a válasz.
– Na?
– Talán a Luca, a Panna vagy a Bogi!
– Nem is rossz ötlet. Nekem nagyon tetszik az Eszter meg a Dóra is. Vagy legyen Eperke, Bodza vagy Málna?
– Neee! – kiáltott fel a megkérdezett. – Bokor semmiképp.
Erre mindketten hangos nevetésben törtek ki.
– Esetleg apát is kérdezzük meg! – javasolta a nagylány, aki még nem tudta, örüljön-e vagy sem.
Ekkor kinyitottam az ajtót, rájuk néztem és szívem minden szeretetével annyit kérdeztem:
– És ha Mirella lenne?
Rám meredtek, és bólogatni kezdtek.
Így most várjuk Mirellát, akinek már kész a szobája, és ugyanabban az ágyban fekszik majd, amelyben a nővére aludt nem is olyan régen.
Azt gondolom, minden úgy van rendjén, ahogy van. Még akkor is, ha sokáig nem voltam kibékülve a sorsommal. Ma már tudom, hogy akkor is lehetek boldog, ha nagy veszteség ér, mert vannak és mindig is lesznek, akik szeretni fognak, és akiket én is szerethetek. Kell ennél több? Nem hinném. Alig pár hét, és kétszeresen én leszek a világon a legszerencsésebb fickó.
Addig meg élvezem két nő társaságát, akik nélkül már levegőt se tudnék venni.
Kép forrása: Pinterest
