„Szeretném, ha emlékeznél arra, hogy boldognak lenni nem viharmentes égbolt, erőfeszítés nélküli munka, csalódás nélküli kapcsolatok. Boldognak lenni annyi, mint erőt találni a megbocsátásban, remény a csatákban, biztonság a félelem színpadán, szeretet a nézeteltérésekben. Boldognak lenni nem csak a mosolyod értékelése, hanem a szomorúságodra is reflektál. Nem csak a siker megünneplése a lényeg, hanem a kudarcok tanulsága. Boldognak lenni annyi, mint felismerni, hogy az életet érdemes élni, minden kihívás, félreértés és válság időszaka ellenére. Boldognak lenni nem végzetes végzet, hanem hódítás azoknak, akik képesek a saját lényükön belül utazni. Boldognak lenni annyi, mint abbahagyni a problémák áldozatának érezni magad, és a saját történeted színészévé válni. Magadon kívül àtvàgsz a sivatagokon keresztül, de képes vagy megtalálni az oázist a lelkedben.
Soha ne add fel… Soha ne add fel azokat, akiket szeretsz. Soha ne add fel a boldogságot, mert az élet egy hihetetlen látványosság!”
(Ferenc pápa)
„Irtsuk ki a közöny és az önzés gonoszságát! Élesszük fel a reményt egy új, igazságosabb, testvériesebb emberiségnek, amelyben mindenki otthon érezheti magát! (…) Ez a húsvéti örömhír: máshol kell keresni Krisztust, mert Ő feltámadt, él! Nem maradt a halál foglya, nincs többé lepelbe burkolva, és ezért nem zárhatjuk Őt egy szép történetbe. Éppen ellenkezőleg, keresnünk kell Őt! Meg kell mozdulnunk, ki kell mennünk, hogy keressük Őt az életünkben, keressük Őt testvéreink arcán, keressük Őt a mindennapjainkban.”
(Részlet Ferenc pápa húsvéti üzenetéből, 2025.04.20.)
Életének 89. évében elhunyt Ferenc pápa, azaz Jorge Mario Bergoglio.
Egész életét az egyháznak szentelte. Ő volt a legszerényebb és legvisszafogottabb pápák egyike, aki mindig arra törekedett, hogy békét teremtsen a világban. Életében és halálában is más volt és lesz, mint elődei. Végső akarata az volt, hogy a római Santa Maria Maggiore bazilikában temessék el. Azt kérte, a búcsú és a szertartás legyen szerény, nem vágyott életében, sem halálában hivalkodásra. Az volt a kívánsága, hogy történjen minden méltósággal, de épp úgy, ahogy más keresztények estében.
Ferenc pápa a humanizmust képviselte ebben a felbolydult világban. Minden hivő és nem hívő nagyrabecsülését kivívta ezáltal. Nem tett különbséget ember és ember között. Jelleme és cselekedetei ellentétei voltak a ma uralkodó erőszakos és törtető korszellemnek. Tudta, hogy az egyház is, ahogy minden ezen a bolygón változásra szorul. Ez talán sokaknak nem nyerte el a tetszését, de ő mindörökre példakép marad.
Nyugodjon békében az egyik legkiválóbb egyházfő, aki a katolikus egyházon kívül és belül is a remény hírnöke volt és marad is.
Kép forrása: Pinterest
