Levél a lányomnak, mert gyáva vagyok megmondani neki:
Kislányom!
A múlt héten szerelmes lettem. Mondhatnád, hogy ez nem egyedi dolog, mert a nap minden percében ezer meg ezer ember érez hasonlót. Én azonban nem ezer ember vagyok, csak egy, aki eddig félt. Félt, mert hazudtak neki, becsapták és átverték. Ahogy sokakat. Félt, mert azt hitte, nem szerethető. Elhitte annyi éve át, hogy neki nem járhat a jó. És most ez a jó bekopogott és azt állította, hosszan szeretne időzni nála. Nem mondott végtelent, ami külön jólesett neki, hanem csak mosolygott, és leült a tágas fotelbe. Ebben a pillanatban kezdődött. Mindig azt hittem, hogy csak a kamaszoknak jár az ilyesmi, meg a filmeken történik,, erre jött valaki, aki bizonyítani akarta, hogy tévedek.
A szerelem azért misztikus, mert tudjuk, hogy létezik, még látjuk is, de nehezen hiszünk benne. Legyintünk, és állítjuk, vannak fontosabb dolgok, mint álmodozva járni-kelni. Nincs fontosabb, csak muszáj a hétköznapokra koncentrálnunk, hogy életben maradjunk. Ennünk kell, dolgozni járni, befizetni a számlákat, el kell mosogatni, de néha, ha átsétálunk a parkon, vagy felnézünk a felhőkre, rájövünk, hogy csak ennyi nem lehet az élet. Ha ennyi, akkor nem érdemes csinálni. Szerelemből, szerelemről születettek a legszebb regények, könyvek, szobrok és nem utolsósorban a zenék. A szerelem miatt leszünk többek egy érzéketlen robotnál, amely lehet bármilyen intelligens, sose fog úgy érezni, mint egy ember. Mert a szerelem vad dolgokba hajszol. Nevetsz és sírsz, amikor nem kellene, alkotsz, amikor épp főzöl, álmodozol, ha épp a dugóban ülsz. A szerelem átfesti a mindennapokat. Még akkor is, ha nem mindig rózsaszínre. Talán nem is baj.
Amióta rádöbbentem, máshogy lépkedek az utcán, felemelem a fejem, és legszívesebben köszönnék mindenkinek, aki szembejön, bár a végén bolondnak hinnének. Ám ezt a bolondságot én nem tagadnám, mert irigy tekintetek tüzében szívesen vonulnék tovább, mondván, ti nem tudjátok, amit én. Nem tudhatjátok, mert nektek én ugyanaz vagyok, aki eddig: ismeretlen, barát, kolléga vagy egy nő, akinek a szeme jobban csillog a kelleténél.
Szerelmesnek lenni azt jelenti, megint élek. Már észreveszem, hogy a világ nem olyan szörnyű, amilyennek addig láttam. Hogy mi változott? Talán olcsóbb lett pár termék a boltban? Kevesebb a kutyapiszok a járdán, vagy kedvesebben lökdösődnek velem a buszon? Nem, dehogyis. Én változtam, és ebben ez a legjobb. Több lettem. Több és jobb, amióta megértettem, hogy miattam is süt a nap. Tudom, ez most nyálasan hangzik, és nem érted, de nem is várom el tőled. Majd ha benne leszel, majd ha elrévedt tekintettel bámulsz magad elé…
Hogy mégis miért mondom el mindezt neked, hiszen felnőtt vagy, nem tiszted foglalkozni az érzéseimmel. Ez jogos, mégis tudatni akarom veled, hogy az a nő, akit eddig ismertél, meghalt, és született helyette egy új. Nemcsak az anyád vagyok, nemcsak valaki, akivel megvitathatod a dolgaid.
Egy nő vagyok, aki szerelmes lett. No, erre varrj gombot, édesem!
Kép forrása: Pinterest
