Albert sokkal többet megtudott Sáráról, mintsem remélte volna. A lányból ömlött a szó, de néha ki kellett bámulnia az ablakon, mert nem bírta tolakodó tekintetét. Próbált jelezni neki a testtartásával is, de Linda nem vette a lapot. Látszott, hogy célorientált teremtéssel van dolga, és ez tetszett is volna neki, ha a cél nem ő lett volna.
– Tudod, a mi lapunk nem nagy, és folyton támogatásra szorul, de kinőhetnénk magunkat, mert jó újságíróink vannak. Akad olyan is, aki született író, és benne van kezében, vagy nem is ott, de tudod, hogy értem, azaz a fejében egy-két regény. Jók vagyunk, de egy ilyen nyomorult kisvárosban alig lehet érvényesülni…
– Valóban? – nézett rá érdeklődést mímelve.
– Nem hiszel nekem? Sára, akit az előbb láttál, na, ő például egy sorozatot ír, amelyről senki nem gondolná, hogy kutatással jár. A női sorozatokat le szokták fitymálni amúgy is.
– Fitymálni? – A férfi elmosolyodott, mert ezt a szót rég nem hallotta.
– Igen, lebecsülik, mert gagyi, pedig Sára most épp egy hógömb nyomában jár, ami titkokat rejt. – A csinos lány bociszemekkel bámult a vonzó idegenre, majd félig lehunyta a szemét, mert úgy tudta, hogy az sejtelmes és várta a hatást.
Albert felkapta a fejét. Végre elhangzott az első értelmes információ, amire várt.
– Szeretem a titkokat! De egy hógömb nem más, mint gyerekjáték. Hogy rejthetne titkokat?
– Azt mi se tudjuk, de képzeld, volt benne valami kód meg egy érdekes rajz. Tuti, hogy valaki kincset rejtett el valahol és feljegyezte…
– Ez érdekesen hangzik. Csak épp nem tudni hol, nem igaz?
– Persze, de ez benne a jó. Pár nap alatt rájövünk, és miénk Salamon kincse.
Albert felnevetett. Épp azért érkezett a városba, hogy ezt tegye. Megfejtsen valamit, ami bár nem a nagy király kincsének lelőhelye, de a családja szempontjából létfontosságú.
– Talán segíthetnék benne – mondta elnyomva izgalmát.
Linda különben se vette volna észre, csak az járt a fejében, hogyan tudná elérni, hogy ne tűnjön el, és hajlandó legyen vele máskor is találkozni. Csábítsa az ágyába? Túl higgadtnak látszott, nem olyannak, aki minden alkalmat kihasznál. Vetett egy pillantást az órájára és a felöltőjére, ami nyilvánvalóan mutatta, hogy olyan emberrel van dolga, aki nem nyolctól négyig robotol egy irodában.
– Te? Hogyan? Értesz a kódfejtéshez?
– Nagyon gyakran játszom ilyesmit a barátaimmal. Jó vagyok benne.
– Ez fantasztikusan hangzik. Be kell mutatnom téged ez esetben a kolléganőmnek. Mit szólnál, ha holnap elmennénk hozzá?
– Nagyon szívesen. Különösen nagy öröm nekem, hogy te ennyire szíveden viseled a magazinod sorsát. Ez nekem mindig tetszik. Egy kisebb összeggel magam is hozzájárulhatok a költségetekhez, ha nem bánjátok!
– Ó! – Linda szája elé kapta a kezét, mert erre nem számított. – Köszönjük előre is. Mondd, nem vagy éhes? Fantasztikus carbonara tésztát tudok összeütni percek alatt. Nem messze lakom, szívesen meghívnálak vacsorára, ha…
Albert nem válaszolt azonnal. A lány szemébe nézett, majd másodpercekkel később bólintott. Szóval valamit valamiért, gondolta, de nem volt ellenére a dolog. Ezer éve nem volt olyan nővel, aki ennyire vidám és lelkes, bár azt megszokta, hogy a nők addig ilyenek, amíg el nem érik, amit akarnak. Intett a pincérnek, aki már sejtette az ügy végkifejletét és készenlétben állt a számlával. Linda jött, látott és győzött, ahogy mindig, morogta, és nem értette, ez miért bosszantja őt.
Sára egész éjjel dolgozott. Valami feszítette belül, és megpróbált nem gondolni az idegenre. Maga mellé tette a két hógömböt, és megállapította, hogy biztosan ugyanannak az embernek a keze munkáját dicséri. Ám akárhogy forgatta, nem jutott előbbre velük, ahogy a számokkal sem, maradt a képzelet, és abban nem szenvedett hiányt.
Történetének főhőse egy számító, gazdag férfi volt, akinek családja a világháborúban olyan vagyonra tett szert, amelyhez vér tapadt. Ez azonban nem zavarta őket, csak azt a lányt, akit a főszereplő megismer és mindenáron le akar nyűgözni, ezért ráveszi, hogy menjen el vele kirándulni a közeli hegyekbe.
Már hajnali kettő volt, amikor felpillantott az írásból és erős fejfájása is jelezte, hogy ideje aludnia. Bevett egy Advilt, és elindult zuhanyozni. Vetett egy utolsó pillantást a két gömbre, és elmosolyodott. Neki nem hoztak szerencsét, pedig kiskorában úgy tudta, minden gömb egy kívánságot is hordoz magában. Ha minden igaz, az ő kívánságát épp Linda teljesíti be, hiszen kizárt, hogy ne jöjjön össze Jude-dal. A piszok mázlista!
Ahogy belépett a zuhanyzóba, nem láthatta, hogy az egyik hógömb talapzatában felvillant egy aprócska fény. Mintha egy lámpa lett volna, de csak egy tizedmásodperc lehetett, és tulajdonképpen lehetett volna a képzelet játéka is, de nem az volt. Mire befejezte a készülődést, fejfájása is csillapodni látszott. Ágyban fekve sokáig bámulta a plafont, és a számsorok nem hagyták nyugton. Ha nem házszám és nem telefon, akkor mi lehet? Személyi száma valakinek? Ugyan hol kapnak valamiféle számot még a tárgyak vagy emberek? Millió helyen, de ez a gömb nem abból az időből származhatott, amikor az embereknek volt pin kódjuk, sorszámuk vagy épp belépési kódjuk akármihez. Ekkor villant be neki, hogy lehet számzár vagy épp egy trezor kódja is, de egyik lehetőség se hozta közelebb a megoldáshoz, nem beszélve arról, hogy bármit is rejthetett, neki nem volt köze hozzá, és még az is lehet, hogy nem veszélytelen a megfejtése. Úgy döntött, óvatosabb lesz, és már bánta, hogy első nekifutásra több embert is belevont. Ahogy lassan lecsukódott a szeme, már nem idegeskedett, hiszen csak a filmekben van ilyesmihez hasonló, és nem valószínű, hogy épp ő talál rá valami szenzációsra. Bár milyen érdekes lenne, ha unalmas életét feldobná egy kis kaland, amelyben menekülni kell, fegyveresek üldözik, de soha el nem találják…Sára végül úgy aludt el, hogy egy filmbe képzelte magát, és végre főszereplő lehetett benne, ahogy saját életében kevésbé.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
