Mivel sokat vonatozom vagy ülök buszon, sokkal szívesebben hallgatózom, mint a telefonomat bújom. Lehet, hogy ez már nem egészséges, mert azzal a szándékkal választok helyet, hogy kihallgassak embereket. Nem növesztek fület, de tudom, sokkal több dolog történik égen és földön, mintsem gondolnánk, amíg a virtuális világot járjuk. A valóság ütősebb és sokszor szomorúbb, mint sok sztori, ami beszivárog külföldről a média különböző felületeire. Jöjjön most egy, ami szomorú, bántó és tanulságában is ijesztő. Megmutatja, hogy változtak az emberek az utóbbi húsz évben, de talán a kamaszok máskor se voltak kevésbé kritikusak.
Előttem a buszon két lány ül. A magas támla miatt nem látják, van-e mögöttük valaki, de lehet, hogy nem is érdekli őket. A közelgő szalagavatóról beszélgetnek. Szóval az érettségi évében vannak, én fiatalabbnak gondoltam volna őket. Az egyik melírozott szőke, de inkább megsárgult barna, a másik azonban valóban sötétbarna, és persze mindketten vállig érő, sima hajat viselnek. Ma nincs lány Magyarországon, aki merne másféle frizurával az utcára menni. Röviddel meg semmiképp, mert akkor rásütnék, hogy a saját neméhez vonzódik. Most azonban csak arról van szó, hogy tragédiaként éli meg a szőke az anyját, aki ott lesz majd a szalagavatóján.
– Most mit mondjak neki? Bántsam meg, hogy ne jöjjön? Nem érted, hogy anyám vérciki? Nem akarja festetni a haját, és már tíz centi lenövése van. Úgy néz ki, mint egy csöves. Kértem apát, hogy szóljon neki, de azt mondta, semmi köze hozzá, elváltak – panaszolja a szőke.
– Igaza van. Nincs joga beszólni – hangzik a válasz.
– De az ő felesége volt, és neki is gáz, ha így jelenik meg. Mit csináljak, hogy ne lássák meg a többiek így? Tagadjam le, hogy az anyám?
– Úgyse tudnád. Mondd neki, hogy álljon meg hátul, hátha akkor kevesebben látják.
– Nem jó ötlet. Őt nem zavarja semmi, előre fog tolakodni.
A barna a homlokára csap.
– Kérj pénzt apukádtól, és lepd meg egy doboz jó minőségű festékkel!
– És? Fessem be álmában a haját? Nem érted, hogy le akarja növeszteni? Épp most, amikor az egész város ott lesz, és mindenki látni fogja, hogy ő az anyám.
– Mondd neki, hogy halassza el a lenövesztést. Vagy csak kimoshatót vegyél! Nem lesz szülinapja mostanában?
– Nyáron született. Különben se hülye, csak makacs, és állítja, hogy az ősz haj vonzó.
A barna felnyerít.
– Csak a Mikulásnak áll jól…Nem tudom. Akkor zsarold meg. Hazudd azt, hogy nem jöhet el, ha gáz a feje.
A szőke nagy levegőt vesz. Megrázza a fejét.
– Ő fizetett mindent. Apám szarik rám. Hogy mondhatnám neki ezt?
– Ja, akkor festék se megy… Nem lehet vele őszintén beszélni?
– Nem nagyon, folyton felkapja a vizet. Inkább magnézium kellene neki, nem beszélgetés.
Hangosan röhögnek.
– Kérd meg a nagyid, hogy beszéljen ő vele. Vagy anyukád barátnőjét, hátha tud hatni rá.
– Á, nem ismered őket, se anyát. Eszükben sincs erőszakoskodni. Nem adnának nekem igazat, sőt még jönne a duma is az elfogadásról. Mindkettő olyan okos, hogy hú…
– Akkor ülj le, és kérd meg, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe. Meg fogja érteni.
– Ja, majd azt feleli, hogy menjek a francba, ha nekem szégyen vele lenni.
– Nem értené meg?
– Nem.
– Akkor véged van. Luca és Mia nem fog leszállni rólad. Te leszel az, akit az év hátralévő részében kicsinálnak.
Hallgatnak.
– Annyira gáz a lenövés? – kérdi végül a barna. – Ő tényleg nem érzi?
– Hidd el, nem! Még dicsekszik is vele és valami régi modell képét tolja az arcomba, aki hetven és szexi. Szerinte. Azt hiszem, inkább el se megyek. Ez az egyetlen megoldás.
– Azt nem lehet. Csak, ha meghalsz. Különben Erika néni megöl, és feldaraboltat Ernő bával.
– Mit csináljak? – jajdul fel a szőke és megrázza száraz fürjeit. Ráférne már egy pakolás a hajvégeire, látszik rajta.
– Zárd be aznap a lakásba „véletlenül”. Mit tudom én?! Az én anyám se Kardashian.
Megint felnyerítenek.
– Ez nem rossz ötlet. Előtte még megpróbálok beszélni vele. Hátha végül megért.
– Az egész helyzet olyan szánalmas.
– Az – bólogat sárga haj, és telefonja után nyúl. – Írt! – kiállt fel örömmel.
– Anyád?
– Te tényleg hülye vagy? Persze, hogy nem ő, hanem Noel. Tudod…
– Igen, tuuuudom. Ki ne ismerné a suliban?
– Szerinted, bejövök neki?
– Aha, ki nem?
– Jó, akkor megkérdezem tőle, mizu.
A barna kibámul az ablakon, és közben sajnálkozva fintorog. Noel már nem sztár a suliban, és osztálytársa anyja pedig maga istencsapása.
Még mindig jobb, hogy neki meghalt, és az apja új nővel állít be, aki miatt nem kell szégyenkeznie. Mindezt persze nem mondja, én gondolom hozzá. Lehet, hogy egészen más jár az eszében, az arca, a fél, amit látok belőle, kifejezetten elégedett.
