A legjobb történetek gyakran a mindennapokban esnek meg. Néha annyira furák és viccesek, hogy nehéz elhinnünk őket. Ez a kettő is, amit elmesélek, teljesen hétköznapi, mégis pukkadásig nevettük magunkat rajtuk egy álmos hétfő reggel, amikor a fű se nő, mi azonban jókedvűen kezdtük a munkát.
Két kolléganőm mesélte nagy röhögve a hétvégéjét, és mindkét történet hozzájárult a remek hét kezdéshez. Jöjjenek:
Szőr 1.
Az egyik, nevezzük Barbinak, már jó ideje nincs jóban a férjével, pontosabban igazi se veled, se nélküled kapcsolatban vannak régóta. De nem marják egymást halálra, inkább finom beletörődéssel követik a másik vergődését. Barbi férje, aki egyébként jó fej lenne, tisztaságmániás. Az a fajta, aki, ha meglát egy hajszálat a mosdóban, képes rohamot kapni. Ellentétben a feleségével, aki tipikusan az a nő, aki a hajgumi-rengetegét lakás ezer helyén tudja hagyni, nem beszélve a fülbevalóiról. Nem rendetlen, csak amolyan laza csaj, aki az évek során nem lett a lakás rabja. Robi viszont igen, és ha csak teheti, beszólogat neki, szekálja minden apró szöszmösz miatt. Ha más nincs is, ezen mindig összekapnak.
Az elmúlt hétvége is a szokásos módon telt, de Barbi most úgy döntött, nem törődik Robi folytonos macerálásával. Vasárnap reggel kitalálta, hogy legyantázza a lábát, de közben csörgött a telefonja. Kisietett a fürdőből és a gyantát gyorsan letette az asztal szélére, mert a barna massza forró volt, nem akarta tartani.
Ekkor jött ki a hálóból a férj kótyagosan. Látta, hogy kész a pirítós, az asztalon a vaj meg a lekvár. Barbi idegesen hallgatta a barátnőjét, miközben csepegett hajából a víz. Robi morgott valamit arról, hogy szörnyű, hogy minden összevizez, aztán fogta a kenyeret, megvajazta és rácsorgatta a lekvárt.
Beleharapott és lassan csócsálta.
Pár harapás után megjegyezte, hogy már a lekvárok sem a régiek, Barbi viszont elfordult, hogy ne buggyanjon ki belőle a nevetés. Azon töprengett, mikor szóljon neki, hogy épp a gyantáját falatozza.
Szőr 2.
A másik történet az esti lefekvés előtt esett meg. Liza beteg volt, napok óta hányingerrel és lázzal küszködött, de a férje szerint túllihegte a dolgot. Természetesen nem boldogult nélküle, és amikor kikiabált neki a fürdőből, hogy hol a fogkrém, Liza azt felelte, hogy az orra előtt van, az a kék tubus az. A férfi megmosta a fogát, bebújt az ágyba és közölte, hogy soha többet ne vegyen ilyen ócskát, mert szétmarja a nyelvét meg a szájpadlását. Liza ráhagyta, nem volt kedve vitatkozni. De pár pillanat múlva megcsapta valami furcsa szag, ami a férjéből áradt. Csípős volt és kellemetlen. Eltartott egy ideig, mire rájött, honnan ismerős neki. Várt egy keveset, nem kapkodott az információ átadásával, majd megkérdezte, honnan vette el a fogkrémet, mire a férj annyit mondott, a mosdó szélén volt, jobb oldalon.
Liza elvigyorodott és csendesen megjegyezte, hogy az új tubust balra tette, ahogy mindig, és amivel a férje fogat mosott, az a szőrtelenítő krém volt.
A válasz nem úriemberhez illő volt.
fotó: Pinterest
